A „vörös erőd” – amelyet ma már csak a növények és a Granadába érkező turisták ostromolnak – a szomszédos Albaicín-dombról szemlélve tüzesen izzik a Sierra Nevada mögé lebukó nap fényében. E látvány tárult a legtávolabbi dombról Hispánia utolsó mór uralkodója, Boabdil elé is 1492. január 2-án, amikor utoljára visszanézett a városra, melynek kulcsait át kellett adnia a keresztény seregnek.
 |
| Az Oroszlános udvaron kellett áthaladnia annak, aki a 14. század végén az épületegyüttes magáncélokra fenntartott részeibe igyekezett. A finom eleganciát sugárzó műremek az alabástrom szökőkutat tartó, tizenkét 11. századi oroszlánszobor köré szerveződik. 124 márványoszlop alkotta árkádsor határolja, melynek boltozatai míves stukkók díszítik. Innen nyílnak a fogadótermek és a lakosztályok. |
A hely hihetetlen szépsége máig megidézi a 9-től a 15. századig tartó arab-andalúz kultúra végét, amelyet a tolerancia és a kifinomultság jellemezett. Az idelátogatót elfogja a vágy, hogy belehallgathasson a sétálóudvarokban egykor intellektuális vitákat folytató zsidók, keresztények és muzulmánok eszmercseréjébe, vagy a keleti és nyugati elemeket ötvöző muzsikába.
A 19. század elejére jellemző romantikus hevületben az európai értelmiségiek rajongani kezdtek a népies és mór hatásokat mutató spanyol kultúráért. Az amerikaiak nemkülönben: a granadaiak kíváncsisággal vegyes csodálkozással figyelték a Madridból érkező amerikai nagykövetet, aki képes volt három hónapot eltölteni a romos palotában – ahol egyébként szegény cigányok találtak menedéket. A legtöbbet azonban Washington Irvingnek, a követség munkatársának köszönhetjük, aki felhívta a figyelmet a letűnt világból ránk maradt épületegyüttes szépségére. Alhambra című műve, melyben megelevenednek a hely mindennapjai, nagymértékben hozzájárult újbóli felfedezéséhez. Ezzel egy időben Franciaországban megszületett a spanyol-mór stílus, és minden másnál divatosabbá válik a második császárság vízparti városaiban. Eugénia császárné, III. Napóleon felesége e stílusirányzat lelkes támogatója volt, hiszen éppen Granadában született…
 |
| Az Abencerraje család fényűző termének pompás boltozatát nyolcágú csillagot formázó kupola koronázza meg. A legenda szerint Boabdil, az utolsó granadai király szörnyű bosszút állt az előkelő famílián: parancsára harminchét férfi tagját lenyakazták, fejüket pedig a terem közepén álló kútban nyársra tűzték, amiért egyikük szemet mert vetni a menyasszonyára. |
Az Alhambrának helyet adó dombra nyolc évszázadon keresztül folyamatosan építkeztek. Az elsőként felépített Alcazaba, a tizenegy tornyú fellegvár erős falai minden bizonnyal katonai-védelmi célokat hivatottak szolgálni. Ezt később a Naszrida-dinasztia uralkodóinak fényűző házai követték, melyek közül a két utolsó maradt fenn. Végül V. Károly emeltetett itt palotát, amely uralkodásának emlékét őrzi: másutt az embert minden bizonnyal elbűvölné fenséges reneszánsz körudvara, itt azonban némiképp elhalványul a keleti stílusban épült csodák mellett.
A patkóíves kapukon belépve számtalan szépséggel találkozunk. Az 1334-ben, I. Juszuf által építtetett Comares-palota szívében lévő Nagykövetek szalonja Alhambra legkáprázatosabb terme. Pompája politikai célokat szolgált: az uralkodó itt fogadta más államok képviselőit. A tárgyalásokat „Allah oltalma alatt” folytatták: a fakupolát, amely a mozlimok hetedik mennyországát és a paradicsomi sátor csillagait kívánja szimbolizálni, 8017 berakásos cédrusfaelem díszíti. A falakon arabeszkekből és egymásba fonódó motívumokból a Koránból vett idézetek, illetve a herceget magasztaló versek bontakoznak ki.
 |
| Az Alhambra-váza a spanyol-mór művészetet egyik gyöngyszeme, 1400 táján készült. A 19. században számos metszet készült róla – így az alábbi Gustave Doré-munka – melyek révén gyorsan népszerűvé vált. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy a kor embere rajongott a „mór” Spanyolországért (ami többnyire egy erősen idealizált kultúrát jelentett számára). Ennek a rajongásának köszönhető, hogy az addig teljesen elhanyagolt Alhambra megmenekült a pusztulástól. A hatalmas fajanszvázát ma az V. Károly palotájában létrehozott múzeumban őrzik |
A palota helyiségei a Mirtusz-udvart ölelik körül, illetve annak hosszú halasmedencéjét, melynek vizén két fedett árkádsor tükröződik. Az aszályos területeken oly értékes víz Alhambrában valamilyen formában mindenütt jelen van: a mór fürdőkben (a római villák e kései örökségeiben), a csatornákban, vagy az Oroszlános udvar csodás szökőkútjában. Ez a finom márványoszlopok erdejével körülvett mű a második Naszrida-palota középpontját foglalta el. Termeinek dekorációja káprázatos: különösen a mennyezet stukkóin és a faragott gipsz- és azulejoburkolatokon – a tűzzománcozott fajanszcsempék kékje (azul) az ég színét idézi, vagyis Istent jelképezi, és a gonosz szellemeket hivatott elűzni. Noha a hely emberek számára készült, Allah jelenlétéről itt sem lehetett elfeledkezni.
 |
| A reconquista jelképe lett az a palota, amely 1527 és 1597 között V. Károly megbízásából készült a Naszrida-paloták mellett. Michelangelo egyik tanítványa, Pedro Machuca tervezte az itáliai barokk „iskolapéldájának” tekintett épületet. Noha négyszög alapra emelték, a közepén egy hatalmas kör alakú udvart alakítottak ki, melyet kétemeletnyi oszlopsor szegélyez. |
A kívülről megtévesztően komornak ható két torony belül gazdagon díszített. A Fogolynő tornya, amelyet I. Juszuf emeltetett, Isabel de Solis börtöne volt – egy szép keresztény lányé, aki Mulej Hasszán vett feleségül. Az Infánsnők tornya a 15. század elején épült, s egy legenda kötődik hozzá: a Balkezes Mohamednek gúnyolt Naszrida-uralkodó beleszeretett egy keresztény fogolyba. Feleségül vette, és három lányuk született. Az udvari csillagjósok azonban figyelmeztették, hogy óvja őket, amikor eladósorba kerülnek. A lányok ezért Granadán kívül nevelkedtek, és gyönyörű hajadonokká serdültek.
 |
| Tavasszal és nyár elején az újjáéledő növényzet zöldre festi az Alhambra dombját, ahol a paloták elválaszthatatlanul összetartoznak az őket körülvevő kertekkel. Ez a díszlet elfeledteti a látogatóval, hogy Alhambra legrégebbi része, az Alcazaba eredetileg katonai célokat szolgáló, vizesárokkal körülvett, tizenegy toronnyal tagolt, és dupla fallal megerősített fellegvár volt. |
Egy nap ablakukból három délceg spanyol lovagot pillantottak meg, és nyomban beléjük szerettek. Mohamed, emlékezve a jóslatra, visszahozatta őket Granadába, és a toronyba záratta őket. Közben a három fiatalembert a mórok elfogták, és szintén Granadába hurcolták. Itt újra láthatták kedveseiket, akiket meg akartak szöktetni. Ketten követtek is őket. A harmadik lány azonban ott maradt, és belehalt bánatába.
 |
| A Naszrida-paloták díszítőelemeit nagyrészt kék fajanszlapok (azulejók) és mozaikberakásos táblácskák (zellijek) adják. Az előbbiek a 12. században megjelent zománcozott csempék, az utóbbiak finomam megmunkált agyagképek. Különböző motívumok mellett a Koránból vett feliratok szerepelnek rajtuk, így a figurális ábrázolás iszlám tilalma ellenére sem kellett lemondani a belső terek ékesítéséről. A stukkókból készült sztalaktitboltozat ugyancsak népszerű mór díszítőeljárás. |
 |
| A márvánnyal kirakott udvar közepén egy 16. századi szökőkút áll. A tér a törvényszéki meghallgatási termekbe (El Mexuar) vezetett, melyeket a hivatalos fogadásokra szolgáló helyiségektől és a magánlakosztályoktól elkülönítve alakították ki. |
A Generalife
A Naszrida-uralkodók nyári pihenőhelyre vágytak, ezért a 14. század elején elkészült a Generilife („az építő kertje”). Tervezője két, egymással tökéletes összhangban lévő, szerény méreteket követő épületegyüttest álmodott meg. Egy udvar köré rendezte el őket, melyet hosszú csatorna szel át – így mindig hallható a víz halk csobogása. A paradicsom a Koránban patakokkal szabdalt ligetként jelenik meg, és a teraszos kerteket ennek földi másaként alakították ki.
A vizet Mohammed ibn al-Ahmar, a Naszrida-dinasztia alapítója vezettette ide csatornákon keresztül a Darro folyóból. Az öntözőrendszer működését egy cső- és ciszternahálózat tette lehetővé, anélkül hogy valaha is szivattyúkat használtak volna.
A ciprusokkal szegélyezett sétányokat, a puszpánglabirintusok, a narancsfák sorai, a rózsalugasok, a kegyencnőknek fenntartott, enyhet adó zártkertek, a szökőkutak és medencék, a vízesések lépcsői – minden az ide érkező magas rangú személyek és vendéglátóik kényelmére és gyönyörködtetésére szolgált.
