1342-ben egy botrányos házasság kavarta fel Európát – Tiroli Margitnak, „a középkor legrútabb hercegnőjének” frigye.
A legenda egyértelműen szemérmetlen némbernek állítja be Tiroli Margitot, sőt, fennen hirdeti, hogy förtelmesen rút arca volt. Egyik képmásán vonásai ráncosak, torzak, az orra kicsi és turcsi, az álla pedig a legóvatosabb megfogalmazással is „markáns”. De vajon jogos-e ez a goromba beállítás? Aligha. Ha jobban megnézzük, a tiroli grófnő alakjában sokkal inkább egy olyan asszonyra ismerhetünk, aki a politika malomkövei közé szorult – és ott bátran viselkedett. Sőt, ha hihetünk a kortárs véleményeknek, éppenséggel rútnak sem volt mondható. Lehetséges, hogy egy középkori rágalomhadjárat áldozata lett?
Hatalmi pókerjátszma Tirolért
Majdnem ötven esztendő telt el azóta, hogy II. Meinhard Tirolt, majd nem sokkal később Karintiát és családja uralma alá vonta (1286), ám most a birtokát veszély fenyegette. Fia, VI. Henrik, Tirol és Karintia hercege fiúörökös nélkül maradt. A sors mindössze két leánygyermekkel ajándékozta meg, s közülük is az idősebbik beteges volt, s emiatt uralkodóként csak a fiatalabb, Margit jöhetett számításba.
Egy nő a trónon? A korszak jelentős dinasztiái – a Wittelsbachok, a Habsburgok és a Luxemburgiak – máris mohón nyújtották kezüket Tirol felé. Henrik azonban nem adta fel. Egy 1330-ban a német császárral, a Wittelsbach-házhoz tartozó IV. (Bajor) Lajossal kötött szerződésben törvényesítette a nőági öröklést. A tizenhárom esztendős Margitot összeházasították a nála öt évvel fiatalabb Luxemburgi János Henrikkel.
Amikor aztán Henrik, Margit apja öt évvel később meghalt, bebizonyosodott, hogy a szerződés egy fabatkát sem ér. Lajos ugyanis a Habsburgokkal is kötött egy egyezményt arról, hogy Tirolt és Karintiát közte és Margit Habsburg-házbéli unokatestvérei között kell majd felosztani. Margit azonban harciasan lépett fel: sógorának, Károlynak, a későbbi IV. Károly császárnak a segítségével sikerült legalább Tirolt megtartania. Karintia viszont elveszett, és a Habsburgok kezére jutott.
Margit elégedetlensége nőttön-nőtt. A Luxemburg-ház a maga uralma alatt tudta Tirolt, de Margitnak elege lett kamasz és nemileg éretlen férjéből. Amikor az egy vadászatról tért haza 1341 késő őszén, elreteszelve találta Tirol várának kapuját. Margit eltaszította magától törvényes férjurát. Ennek csak egyetlen oka lehetett: a házasság ténylegesen nem jött létre. Ezt az indoklást csakhamar nyilvánosan is hirdetni kezdték. Különösen robbanásveszélyessé azáltal vált a helyzet, hogy Margit 1342-ben másodszor is férjhez ment, amiért is a pápa kiközösítéssel sújtotta. Választása annak a Lajos császárnak a hasonnevű fiára esett, aki szégyenletesen elárulta apját – nem szerelmi házasság, hanem döntő sakklépés volt ez a Luxemburg-házzal szemben.
Középkori iszapbirkózás
A botrány híre bejárta Európát. Margit volt férje, János Henrik nem nyugodhatott bele egyszerűen a férfiatlanság vádjába. Rágalomhadjáratot indított el. Elsőként a Luxemburgiak és a pápa kezdtek mindenfélét híresztelni Margit – testi értelemben is – kicsapongó életéről. Ezzel lerakták a későbbi mítosz alapkövét.
Vajon a Maultasch gúnynevet is abban az időben ragasztották rá? Annyi bizonyos, hogy a Luxemburg-ház propagandája hatott. Már a 14. századi krónikákban sem fért kétség ahhoz, hogy Margit rút volt, arcát túl nagy száj és ormótlan állkapocs csúfított el. Csúfnevének másik magyarázata az, hogy a Maul („pofa”) és a Tasche („zseb”) szó a népnyelvben akkortájt egyaránt a hüvelyt jelölte. Vagyis Margitot szajhának titulálták – így próbálva tisztára mosni a férfiatlan János Henriket.
Mégis minden jól végződött: 1347-ben a Luxemburg-ház lemondott Tirolról, 1359-ben a pápa feloldotta Margit kiközösítését. Most már egyházi áldással is hozzámehetett Lajoshoz. 1369. október 3-án halt meg, és a bécsi minorita templomban helyezték örök nyugalomra.
A Maultasch-mítosz tovább él
• A történetírók és az irodalmárok egyaránt nagy érdeklődést tanúsítottak a Margarete Maultasch körüli legenda iránt:
• Még Margit életében a történetíró Hugo Spechtshart a házassági botrányt Szép Heléna elrablásával állította párhuzamba.
• A 16. század végén már egyre jobban elmosódott az igazság és a legenda közti határ. Margitról az kezdték rebesgetni, hogy frigyre lépett IV. Rudolffal, Ausztria hercegével.
• 1816-ban Jakob Grimm nyúlt vissza újra a történethez, és megjelentette a Német legendákban.
• 1923-ban Margit Lion Feuchtwanger A csúnya hercegnő című regényének tárgya lesz Tiroli Margit története.
 |
| Quentin Massys (1465-1530) A rút asszony képmása című alkotásában a 18. század vége óta Margarete Maultasch állítólagos portréját látják. |
Hatalmi pókerjátszma Tirolért
Majdnem ötven esztendő telt el azóta, hogy II. Meinhard Tirolt, majd nem sokkal később Karintiát és családja uralma alá vonta (1286), ám most a birtokát veszély fenyegette. Fia, VI. Henrik, Tirol és Karintia hercege fiúörökös nélkül maradt. A sors mindössze két leánygyermekkel ajándékozta meg, s közülük is az idősebbik beteges volt, s emiatt uralkodóként csak a fiatalabb, Margit jöhetett számításba.
Egy nő a trónon? A korszak jelentős dinasztiái – a Wittelsbachok, a Habsburgok és a Luxemburgiak – máris mohón nyújtották kezüket Tirol felé. Henrik azonban nem adta fel. Egy 1330-ban a német császárral, a Wittelsbach-házhoz tartozó IV. (Bajor) Lajossal kötött szerződésben törvényesítette a nőági öröklést. A tizenhárom esztendős Margitot összeházasították a nála öt évvel fiatalabb Luxemburgi János Henrikkel.
Amikor aztán Henrik, Margit apja öt évvel később meghalt, bebizonyosodott, hogy a szerződés egy fabatkát sem ér. Lajos ugyanis a Habsburgokkal is kötött egy egyezményt arról, hogy Tirolt és Karintiát közte és Margit Habsburg-házbéli unokatestvérei között kell majd felosztani. Margit azonban harciasan lépett fel: sógorának, Károlynak, a későbbi IV. Károly császárnak a segítségével sikerült legalább Tirolt megtartania. Karintia viszont elveszett, és a Habsburgok kezére jutott.
Margit elégedetlensége nőttön-nőtt. A Luxemburg-ház a maga uralma alatt tudta Tirolt, de Margitnak elege lett kamasz és nemileg éretlen férjéből. Amikor az egy vadászatról tért haza 1341 késő őszén, elreteszelve találta Tirol várának kapuját. Margit eltaszította magától törvényes férjurát. Ennek csak egyetlen oka lehetett: a házasság ténylegesen nem jött létre. Ezt az indoklást csakhamar nyilvánosan is hirdetni kezdték. Különösen robbanásveszélyessé azáltal vált a helyzet, hogy Margit 1342-ben másodszor is férjhez ment, amiért is a pápa kiközösítéssel sújtotta. Választása annak a Lajos császárnak a hasonnevű fiára esett, aki szégyenletesen elárulta apját – nem szerelmi házasság, hanem döntő sakklépés volt ez a Luxemburg-házzal szemben.
Középkori iszapbirkózás
 |
| Ez, a dél-tiroli Runkelstein kastélyában látható freskó nagy valószínűséggel Margarete Maultascht ábrázolja. |
Vajon a Maultasch gúnynevet is abban az időben ragasztották rá? Annyi bizonyos, hogy a Luxemburg-ház propagandája hatott. Már a 14. századi krónikákban sem fért kétség ahhoz, hogy Margit rút volt, arcát túl nagy száj és ormótlan állkapocs csúfított el. Csúfnevének másik magyarázata az, hogy a Maul („pofa”) és a Tasche („zseb”) szó a népnyelvben akkortájt egyaránt a hüvelyt jelölte. Vagyis Margitot szajhának titulálták – így próbálva tisztára mosni a férfiatlan János Henriket.
Mégis minden jól végződött: 1347-ben a Luxemburg-ház lemondott Tirolról, 1359-ben a pápa feloldotta Margit kiközösítését. Most már egyházi áldással is hozzámehetett Lajoshoz. 1369. október 3-án halt meg, és a bécsi minorita templomban helyezték örök nyugalomra.
A Maultasch-mítosz tovább él
• A történetírók és az irodalmárok egyaránt nagy érdeklődést tanúsítottak a Margarete Maultasch körüli legenda iránt:
• Még Margit életében a történetíró Hugo Spechtshart a házassági botrányt Szép Heléna elrablásával állította párhuzamba.
• A 16. század végén már egyre jobban elmosódott az igazság és a legenda közti határ. Margitról az kezdték rebesgetni, hogy frigyre lépett IV. Rudolffal, Ausztria hercegével.
• 1816-ban Jakob Grimm nyúlt vissza újra a történethez, és megjelentette a Német legendákban.
• 1923-ban Margit Lion Feuchtwanger A csúnya hercegnő című regényének tárgya lesz Tiroli Margit története.