Az irigység mindenki által jól ismert érzés, amelyet általában negatív tulajdonságjegyként tartanak számon. Ám az irigységnek nem csak árnyoldalai vannak.
Az irigység általában heves érzelmeket hoz a felszínre. Ha belelapozunk a Bibliába vagy a bölcsek könyveibe, mindenütt ugyanazt olvashatjuk: az irigység rossz vért szül – mindig elítélendő jellemvonásaként kerül szóba. A katolikus tanítás szerint a hét főbűn egyike.
Az irigység olyan érzés, amelyről senki nem akar igazán tudomást venni, noha mindannyian jól ismerjük – vagy azért, mert árad felénk, vagy azért, mert bennünket rág belülről, hiszen ez egy nagyon is emberi dolog.
„Noha az emberek még soha nem éltek olyan jól, mint manapság, a modern társadalomban több az irigység, mint valaha. Különösen Svédországban, Németországban és Ausztriába panaszkodnak arra, hogy az emberek közti eluralkodott az irigység jelensége” – állapította meg Reinhold Würth vállalkozáskutatási szakértő, a Karlsruhei Egyetem professzora.
Egy kaliforniai terapeuta ezt gondolja az irigységről: „Az emberekben soha nem volt még olyan erősen jelen az irigység, mint napjainkban. Unokáink pedig még nálunk is irigyebbek lesznek.” Mivel tehát ez a jelenség igen időszerű probléma, intenzív kutatásokat kezdtek emberi gyarlóságunk eme árnyoldalának vizsgálatára, és meglepő eredményre jutottak: az irigység elítélendő vonásai mellett felfedezték annak jó oldalát is.
Az irigység elvezet a sikerhez?
Leo Montade trieri pszichológusprofesszor különbséget tesz a „fekete”, valamint a „fehér” irigység között. Az első nem más, mint egyszerű rosszindulat, amely elvitatja másoktól az elért eredményeket, míg a második egyre növekvő teljesítményszint elérésére sarkall, s ily módon a sikerhez vezető létrát jelentheti. Ám ezt a létrát csak fokról fokra mászhatjuk meg, és nem hagyhatunk ki lépéseket. Az első létrafok azt jelenti, el kell fogadnunk, hogy irigykedünk valakire. Utána búcsút kell mondanunk a rosszindulatnak.
A lelki energiánkat ugyanis feleslegesen tékozoljuk, ha valakitől elvitatjuk a gyorsabb autót vagy a nagyobb bankszámlát. Ha irigyelt felebarátunk valamilyen véletlen folytán össze is töri az autóját, egyre több olyan embertársunkkal kell majd megbékélnünk, akinek jobban megy a sora, mint nekünk. Hagyjuk hát, hogy sikeresek legyenek, mi pedig próbáljunk meg osztozni sikereikben.
Ebben segítségünkre lesz egy golyótoll és egy üres papírlap. Írjuk fel, mit is irigylünk voltaképpen a versenytárunktól! Mi is az, amit el szeretnénk érni? Egy jobb állást, netán környezetünk csodálatát avagy magasabb fizetést? Ha ezzel megvagyunk, gondoljunk bele őszintén: miként érte el irigységünk alanya a sikereit? Milyen árat fizetett mindezért? Keményen megdolgozott a hivatali ranglétrán történő előremenetelért? Sokat túlórázott, esetleg kedvében járt a főnökének és elnyerte kollégái támogatását? Vajon csak az érhet el hozzá hasonló sikereket, aki hajlandó hasonlóan nagy árat fizetni érte?
Ha felkészülünk rá lelkileg, következzenek az önmagunkhoz intézett kérdések: mit akarok elérni, és mennyi idő alatt? Majd kitűzhetjük a célokat: legkésőbb az év végéig olyan mértékben szeretnék javítani a munkastílusomon, hogy fizetésemelést kérhessek a főnökömtől. Legkésőbb őszig osztályvezetővé szeretnék előlépni, 14 hónap elteltével pedig szeretném végre megvenni álmaim autóját.
Tudatos jellemfejlesztés
A következő létrafok: mit tehetek én magam azért, hogy idejében elérjem a célomat? Mennyi pénzt tudok havonta félretenni az autóra? Hajlandó vagyok-e arra, hogy továbbképezzem magam, és mondjuk, hetente kétszer angoltanfolyamra járjak?
Van még egy soha ki nem hagyható létrafok: néha veregessük vállon magunkat – ismerjük el saját erényeinket, eredményeinket? A magabiztos ember mindig többre viszi, mint a csüggedő!
Az irigység olyan érzés, amelyről senki nem akar igazán tudomást venni, noha mindannyian jól ismerjük – vagy azért, mert árad felénk, vagy azért, mert bennünket rág belülről, hiszen ez egy nagyon is emberi dolog.
„Noha az emberek még soha nem éltek olyan jól, mint manapság, a modern társadalomban több az irigység, mint valaha. Különösen Svédországban, Németországban és Ausztriába panaszkodnak arra, hogy az emberek közti eluralkodott az irigység jelensége” – állapította meg Reinhold Würth vállalkozáskutatási szakértő, a Karlsruhei Egyetem professzora.
Egy kaliforniai terapeuta ezt gondolja az irigységről: „Az emberekben soha nem volt még olyan erősen jelen az irigység, mint napjainkban. Unokáink pedig még nálunk is irigyebbek lesznek.” Mivel tehát ez a jelenség igen időszerű probléma, intenzív kutatásokat kezdtek emberi gyarlóságunk eme árnyoldalának vizsgálatára, és meglepő eredményre jutottak: az irigység elítélendő vonásai mellett felfedezték annak jó oldalát is.
Az irigység elvezet a sikerhez?
Leo Montade trieri pszichológusprofesszor különbséget tesz a „fekete”, valamint a „fehér” irigység között. Az első nem más, mint egyszerű rosszindulat, amely elvitatja másoktól az elért eredményeket, míg a második egyre növekvő teljesítményszint elérésére sarkall, s ily módon a sikerhez vezető létrát jelentheti. Ám ezt a létrát csak fokról fokra mászhatjuk meg, és nem hagyhatunk ki lépéseket. Az első létrafok azt jelenti, el kell fogadnunk, hogy irigykedünk valakire. Utána búcsút kell mondanunk a rosszindulatnak.
 |
| Az irigység kígyó képében A művészetben gyakran ábrázolják az irigységet kutya, skorpió, denevér vagy kígyó képében, miként ezen a francia festményen is, Plelauff kápolnájában. Az irodalomban pedig úgy hemzsegnek az irigységükben elsárgult hősök. |
Ebben segítségünkre lesz egy golyótoll és egy üres papírlap. Írjuk fel, mit is irigylünk voltaképpen a versenytárunktól! Mi is az, amit el szeretnénk érni? Egy jobb állást, netán környezetünk csodálatát avagy magasabb fizetést? Ha ezzel megvagyunk, gondoljunk bele őszintén: miként érte el irigységünk alanya a sikereit? Milyen árat fizetett mindezért? Keményen megdolgozott a hivatali ranglétrán történő előremenetelért? Sokat túlórázott, esetleg kedvében járt a főnökének és elnyerte kollégái támogatását? Vajon csak az érhet el hozzá hasonló sikereket, aki hajlandó hasonlóan nagy árat fizetni érte?
Ha felkészülünk rá lelkileg, következzenek az önmagunkhoz intézett kérdések: mit akarok elérni, és mennyi idő alatt? Majd kitűzhetjük a célokat: legkésőbb az év végéig olyan mértékben szeretnék javítani a munkastílusomon, hogy fizetésemelést kérhessek a főnökömtől. Legkésőbb őszig osztályvezetővé szeretnék előlépni, 14 hónap elteltével pedig szeretném végre megvenni álmaim autóját.
Tudatos jellemfejlesztés
A következő létrafok: mit tehetek én magam azért, hogy idejében elérjem a célomat? Mennyi pénzt tudok havonta félretenni az autóra? Hajlandó vagyok-e arra, hogy továbbképezzem magam, és mondjuk, hetente kétszer angoltanfolyamra járjak?
Van még egy soha ki nem hagyható létrafok: néha veregessük vállon magunkat – ismerjük el saját erényeinket, eredményeinket? A magabiztos ember mindig többre viszi, mint a csüggedő!