A történelem alakulását számtalan esemény alakítja, de van öt nap, amely kiemelkedik a többi közül – olyan, a szabadságért folytatott küzdelmek vagy erőfitogtatások, amelyeknek nagy és maradandó hatása volt.
A szalamiszi ütközet
I.e. 480. szept. 23.) Az egymást követő perzsa uralkodók több mint 20 éven át próbálkoztak Görögország meghódításával, és 480 nyarán úgy tűnt, hogy Xerxésznek ez végre sikerülni fog. Hatalmas hadserege átküzdötte magát Thermopülai makacs spártai védőin, és elfoglalta előbb Attikát, majd magát Athént is, ahol kifosztották az Akropoliszt. Az athéni politikus, Themisztkolész vezette görög flotta a közeli Szalamiszi-öbölbe húzódott vissza. A ravaszul visszavonulásnak álcázott manőver az öbölbe csalogatta a perzsa hajókat, amelyeket aztán gyorsan elsüllyesztettek a vágósarkantyúval felszerelt görög trirémák. Xerxész hazatért. A következő évben a görögök Plateánál is legyőzték a perzsa seregeket, és az athéni kultúra a következő ötven évben addig soha nem látott magasságokba emelkedett.
A prágai defenesztráció
(1618. május 23.) „Jesu Maria!” kiáltotta Martinitzi Jaroszláv, Prága katolikus kormányzója, amikor a protestáns lázadók kitaszították a prágai Hradzsin kastélyának egyik ablakán – ez a kastély volt a Német-római Birodalomhoz tartozó protestáns Csehország feletti katolikus uralom központja. Jaroszláv túlélte a 15 méteres zuhanást, de defenesztrációja (a latin fenestra, azaz „ablak” szóból) nem csupán egy, a cseh függetlenség elnyerésére irányuló kísérletet váltott ki, hanem egyben a harmincéves háborút is (1618-48).
Az eset számos következménnyel járt, közülük Franciaország és Poroszország megerősödése, illetve a Habsburgok hatalmának korlátozása voltak a legfontosabbak. Csehországnak nem sikerült kivívnia a függetlenségét, de a protestantizmus fennmaradását így is sikerült biztosítani.
A Bastille eleste
(1789. július 14.) A XIV. században épült erődítmény, a Bastille a századok során gyűlölt rendszer egyik jelképévé vált. Július 11-én szárnyra kapott a híresztelés, hogy XVI. Lajos fel akarja oszlatni a nemrég alakult Nemzetgyűlést, amely megfogadta, hogy addig nem hagyja abba a munkát, amíg ki nem dolgozza a francia alkotmányt. Másnap tekintélyes tömeg támadt a Bastille-re, amely 14-én el is esett. Az ezt követő lelkesedés lángja olyan magasra csapott, hogy a nép immár nem érte be reformokkal: forradalmat akart.
Hirosima bombázása
(1945. augusztus 6.) „Azonnali és teljes pusztulás” vagy feltétel nélküli megadás – ezt a két lehetőséget kínálta a szövetségesek 1945. július 26-án Japánhoz intézett ultimátuma. A japánok nem voltak hajlandók letenni a fegyvert, és 11 nappal később az amerikaiak atombombát dobtak Hirosimára.
A robbanás mintegy 100 ezer embert ölt meg azonnal, további 100 ezer pedig később, sugárfertőzésben halt meg. Miután három nappal később Nagaszakira is atombomba hullott, Japán augusztus 10-én kapitulált. Ekkor virradt fel az atomkor hajnala, megnőtt a szuperhatalmak jelentősége, ám a világméretű nukleáris pusztulás lehetősége megakadályozta köztük a fegyveres konfliktust.
A berlini fal leomlása
(1989. november 9.) A berlini fal 28 éven át a szovjet uralom alatt álló Kelet-Európa és Nyugat-Európa közé még a II. világháború után leereszkedett „vasfüggöny” egyik legfeltűnőbb jelképe volt. A fal félelem és gyűlölet tárgya volt: több mint 500 keletnémet polgár vesztette életét, miközben megpróbált átjutni nyugatra.
1989-ben, amikor a kommunista rendszerek már düledezőben voltak, november 9-én a kommunista párt egy kétségbeesett próbálkozásként bejelentette: éjféltől megnyitják a határokat. Aznap éjjel csákányokkal felszerelt tömeg esett neki a falnak; Németországban újraegyesült, és véget ért egy betonba öntött korszak.
I.e. 480. szept. 23.) Az egymást követő perzsa uralkodók több mint 20 éven át próbálkoztak Görögország meghódításával, és 480 nyarán úgy tűnt, hogy Xerxésznek ez végre sikerülni fog. Hatalmas hadserege átküzdötte magát Thermopülai makacs spártai védőin, és elfoglalta előbb Attikát, majd magát Athént is, ahol kifosztották az Akropoliszt. Az athéni politikus, Themisztkolész vezette görög flotta a közeli Szalamiszi-öbölbe húzódott vissza. A ravaszul visszavonulásnak álcázott manőver az öbölbe csalogatta a perzsa hajókat, amelyeket aztán gyorsan elsüllyesztettek a vágósarkantyúval felszerelt görög trirémák. Xerxész hazatért. A következő évben a görögök Plateánál is legyőzték a perzsa seregeket, és az athéni kultúra a következő ötven évben addig soha nem látott magasságokba emelkedett.
A prágai defenesztráció
(1618. május 23.) „Jesu Maria!” kiáltotta Martinitzi Jaroszláv, Prága katolikus kormányzója, amikor a protestáns lázadók kitaszították a prágai Hradzsin kastélyának egyik ablakán – ez a kastély volt a Német-római Birodalomhoz tartozó protestáns Csehország feletti katolikus uralom központja. Jaroszláv túlélte a 15 méteres zuhanást, de defenesztrációja (a latin fenestra, azaz „ablak” szóból) nem csupán egy, a cseh függetlenség elnyerésére irányuló kísérletet váltott ki, hanem egyben a harmincéves háborút is (1618-48).
 |
| A harmincéves háború közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a protestánsok 1618-ban "defensztrálták" a katolikus királyi tanács tagjait. |
A Bastille eleste
(1789. július 14.) A XIV. században épült erődítmény, a Bastille a századok során gyűlölt rendszer egyik jelképévé vált. Július 11-én szárnyra kapott a híresztelés, hogy XVI. Lajos fel akarja oszlatni a nemrég alakult Nemzetgyűlést, amely megfogadta, hogy addig nem hagyja abba a munkát, amíg ki nem dolgozza a francia alkotmányt. Másnap tekintélyes tömeg támadt a Bastille-re, amely 14-én el is esett. Az ezt követő lelkesedés lángja olyan magasra csapott, hogy a nép immár nem érte be reformokkal: forradalmat akart.
Hirosima bombázása
(1945. augusztus 6.) „Azonnali és teljes pusztulás” vagy feltétel nélküli megadás – ezt a két lehetőséget kínálta a szövetségesek 1945. július 26-án Japánhoz intézett ultimátuma. A japánok nem voltak hajlandók letenni a fegyvert, és 11 nappal később az amerikaiak atombombát dobtak Hirosimára.
 |
| A Hirosima romjai között talált óra reggel 8 óra 15 perckor állt meg - abban a pillanatban, amikor a város felett felrobbant az atombomba. |
A berlini fal leomlása
(1989. november 9.) A berlini fal 28 éven át a szovjet uralom alatt álló Kelet-Európa és Nyugat-Európa közé még a II. világháború után leereszkedett „vasfüggöny” egyik legfeltűnőbb jelképe volt. A fal félelem és gyűlölet tárgya volt: több mint 500 keletnémet polgár vesztette életét, miközben megpróbált átjutni nyugatra.
 |
| 1989-ben a berlini fal ledöntése jelezte a német újraegyesítés kezdetét. |