William Shakespeare, akinek életéről nem sokat tudunk, műveibe az emberiség minden tapasztalatát belesűrítette.
William Shakespeare egy jómódú kesztyűkészítő iparos fiaként az angliai Stratford-upon-Avonben látta meg a napvilágot 1564. április 23-án. Feltehetően a városka iskolájába járt, ahol a latin nyelv és a klasszikus irodalom képezte az oktatás alapját. A színjátszással kapcsolatos első élményei minden bizonnyal vándorszínészek előadásai voltak. 1582-ben feleségül vette Anne Hathawayt, egy helybeli földműves nála nyolc évvel idősebb leányát. Shakespeare-ről a következő adat 1592-ből származik. Mint londoni drámaírót említik, akinek VI. Henrik című darabja, annak is II. része „tízezer nézőt fakasztott könnyekre”.
Shakespeare maga is kiállt a színpadra mint a királyi főkamarás társulatának tagja, amely nemcsak a nagyközönségnek, hanem I. Erzsébetnek és udvarának is tartott előadásokat. 1598-ra már számos sikerdarabot írt, köztük a III. Richárdot, a Rómeó és Júliát, a Szentivánéji álmot és A velencei kalmárt. A társulat eleinte Shoreditchben játszott, de később a színpad palánkjait kompon átvitték a Temze túlsó partjára, ahol felépítették új színházukat, a Globe-ot. Itt elsőként az V. Henrik és a Julius Caesar került előadásra.
Shakespeare ekkor már a színház részvényese volt, s így jókora házat tudott vásárolni magának Stratfordban. Amikor 1603-ban I. Jakab trónra került, a társulat felvette a Király Színészei nevet. Az ezt követő években írta Shakespeare nagy tragédiáit: akkoriban született a Hamlet, az Othello, a Lear király és a Macbeth. 1608-ban a társulat megszerezte a Blackfriars nevű előkelő, fedett színpadot London belvárosában, a Szt. Pál-katedrális mellett. Shakespeare kifejezetten e színház számára írta a Téli regét és A vihart. Ezután visszavonult stratfordi házába, s ott is halt meg 1616-ban, ötvenkettedik születésnapján.
Életműve 37 színdarab, egy szonettgyűjtemény és két elbeszélő költemény. Shakespeare rendkívüli tehetségét már korában is felismerték, ma pedig minden idők legjobb drámaírójaként tartják számon. Arra, hogy egy vidéki kereskedő fia mindezt hogyan érhette el, nincs kézenfekvő magyarázat, az Erzsébet- és Jakab-kori Anglia kedvező kulturális légköre azonban bizonyosan fontos szerepet játszott benne.
Szerencsés volt abban is, hogy akkor alkotott, amikor az angol nyelv kifejezőereje teljében volt, s hogy akkor élt Londonban, amikor a színház kezdet népszerűvé válni. Mindezek természetesen csak elősegítették az életmű létrejöttét, és önmagukban nem pótolhatták volna Shakespeare kivételes géniuszát.
 |
| Shakespeare barátai körében - ahogy egy XIX. századi festő elképzelte. |
Shakespeare maga is kiállt a színpadra mint a királyi főkamarás társulatának tagja, amely nemcsak a nagyközönségnek, hanem I. Erzsébetnek és udvarának is tartott előadásokat. 1598-ra már számos sikerdarabot írt, köztük a III. Richárdot, a Rómeó és Júliát, a Szentivánéji álmot és A velencei kalmárt. A társulat eleinte Shoreditchben játszott, de később a színpad palánkjait kompon átvitték a Temze túlsó partjára, ahol felépítették új színházukat, a Globe-ot. Itt elsőként az V. Henrik és a Julius Caesar került előadásra.
 |
| Drámainak első gyűjteményes kiadása (1623) a szerzőt alighanem élethűbben ábrázolja a címlapon. |
Életműve 37 színdarab, egy szonettgyűjtemény és két elbeszélő költemény. Shakespeare rendkívüli tehetségét már korában is felismerték, ma pedig minden idők legjobb drámaírójaként tartják számon. Arra, hogy egy vidéki kereskedő fia mindezt hogyan érhette el, nincs kézenfekvő magyarázat, az Erzsébet- és Jakab-kori Anglia kedvező kulturális légköre azonban bizonyosan fontos szerepet játszott benne.
Szerencsés volt abban is, hogy akkor alkotott, amikor az angol nyelv kifejezőereje teljében volt, s hogy akkor élt Londonban, amikor a színház kezdet népszerűvé válni. Mindezek természetesen csak elősegítették az életmű létrejöttét, és önmagukban nem pótolhatták volna Shakespeare kivételes géniuszát.