Kulccsal nyitható zárakat már Egyiptomban, lakatokat pedig már az ókori Rómában is használtak. A retesz feltalálásával azonban őseink adósak maradtak. 1861-ben Linus Yale szabadalmaztatta híres cilinderzárját.
Évszázadokon át egymásba csúszó fakallantyúkkal zárták be az ajtókat. Az első zárban, amelyet az egyiptomiak készítették el Kr. e. 2000 körül, a fa csapszegek hornyokba illeszkedtek, így az ajtó nem tudott kinyílni. A szintén fából készített kulcsot úgy faragták ki, hogy ki tudja emelni a csapszegeket a hornyokból, s az ajtó máris kinyílt.
Bár a szerkezet nem volt haszontalan, gyakorlatilag bármely megfelelő alakú fadarabbal ki lehetett nyitni, ezért biztonsági szempontból nem bizonyult túl értékesnek. A rómaiak egy lépéssel előbbre jártak. Nem csak az első fémzárat készítették el vasból, bronzkulcsokkal, de a lakat és a védőlap feltalálását is nekik köszönhetjük.
Utóbbi egy olyan külső szerkezet volt, amely kizárólag a megfelelő formájú kulcsot eresztette be a zárba.
Ezáltal nőtt az ajtók biztonságossága. Sok-sok év telt el anélkül, hogy bárki is jelentősen megváltoztatta volna a már ismert szerkezeteket. Az angol Robert Barron 1778-ban feltalálta a reteszes zárat, amely azért volt biztonságosabb elődeinél, mert a reteszeket egy bizonyos magasságba kellett felemelni ahhoz, hogy az ajtó kinyíljon.
Az angol Joseph Bramah biztonságos zárjai és a szintén angol Jeremiah Chubb „detektoros zárjai” messze felülmúlták Barron érdemeit. Utóbbiakat biztonsági rendszerrel látták el, amely lezárta a szerkezetet, ha nem odaillő kulccsal vagy álkulccsal próbálták kinyitni. Így a tulajdonos észrevette, ha valaki megpróbált betörni hozzá.
Az amerikai Linus Yale 1861-ben szabadalmaztatta az első, tömegtermelésre szánt cilinderzárat, amelyet jellegzetes, lapos kulccsal lehetett nyitni. Yale két társával, John Henry Towne-nal és fiával, Henry Robinsonnal megalapította a Yale & Towne Lock céget. Három hónapra rá meghalt. Emlékére Henry Towne úgy döntött, hogy minden egyes zárra és kulcsra rányomják Yale nevét. Ennek köszönhetően ma már Yale nevet egyet jelent az általa feltalált zár nevével.
Tudtad?
Az angol Joseph Bramah biztos volt zárja megfejthetetlenségét illetően? Kétszáz guinea-t ajánlott fel jutalmul annak, aki ki tudja nyitni 1784-ben feltalált zárját. 67 évig senki sem járt sikerrel, végül egy amerikai lakatos, A. C. Hobbs oldotta meg a rejtélyt.
 |
| Kettévágott zár; a belső alkatrészek is jól láthatók. |
Bár a szerkezet nem volt haszontalan, gyakorlatilag bármely megfelelő alakú fadarabbal ki lehetett nyitni, ezért biztonsági szempontból nem bizonyult túl értékesnek. A rómaiak egy lépéssel előbbre jártak. Nem csak az első fémzárat készítették el vasból, bronzkulcsokkal, de a lakat és a védőlap feltalálását is nekik köszönhetjük.
Utóbbi egy olyan külső szerkezet volt, amely kizárólag a megfelelő formájú kulcsot eresztette be a zárba.
 |
| Farö-szigeteki zár 1821-ből. Ez a szerkezet nagyon hasonlít a több ezer évvel ezelőtt készült egyiptomi zárakhoz. |
Az angol Joseph Bramah biztonságos zárjai és a szintén angol Jeremiah Chubb „detektoros zárjai” messze felülmúlták Barron érdemeit. Utóbbiakat biztonsági rendszerrel látták el, amely lezárta a szerkezetet, ha nem odaillő kulccsal vagy álkulccsal próbálták kinyitni. Így a tulajdonos észrevette, ha valaki megpróbált betörni hozzá.
Az amerikai Linus Yale 1861-ben szabadalmaztatta az első, tömegtermelésre szánt cilinderzárat, amelyet jellegzetes, lapos kulccsal lehetett nyitni. Yale két társával, John Henry Towne-nal és fiával, Henry Robinsonnal megalapította a Yale & Towne Lock céget. Három hónapra rá meghalt. Emlékére Henry Towne úgy döntött, hogy minden egyes zárra és kulcsra rányomják Yale nevét. Ennek köszönhetően ma már Yale nevet egyet jelent az általa feltalált zár nevével.
Tudtad?
Az angol Joseph Bramah biztos volt zárja megfejthetetlenségét illetően? Kétszáz guinea-t ajánlott fel jutalmul annak, aki ki tudja nyitni 1784-ben feltalált zárját. 67 évig senki sem járt sikerrel, végül egy amerikai lakatos, A. C. Hobbs oldotta meg a rejtélyt.