 |
| VESZÉLYES ÖSVÉNY A barlangkutatók a Tüskés jégkocka-átjárón haladnak át. |
A hitetlenkedés állandó kísérője azoknak, akik az új-mexikói Lechuguilla-barlang felkutatására indulnak. Az Egyesült Államok déli részének sivatagi hegységei alatt húzódó, folyosókból és üregekből álló, a világ egyik leghosszabb barlangrendszerének eddig kb. 100 km-es szakaszát tárták fel. A barlangban különös képződmények találhatók; színes ásványok alkotta cseppkövek borítják a mennyezetet, a falakat és a padlózatot.
Ezeknek a díszeknek a szépsége és változatossága lenyűgöző. Szívószálhoz hasonló, 4,5 m hosszú, üreges sztalaktitok lógnak le a barlang mennyezetéről, vagy lapos medencékre emlékeztető polcok, illetve finom, vékony, 5-6 m hosszú alabástromgipsz fonatok láthatók itt. A cseppkőalakzatok gyöngyszemre, pattogatott kukoricára léggömbre, zúzmarás fenyőfára vagy finom redőzésű ruhára emlékeztetnek. Nehezen hihető, de ezt a rendkívüli csodavilágot csak a XX. század nyolcvanas éveiben fedeztél fel. 1914-ben ugyan a helyi lakosok a barlang bejáratánál néhányszor denevérguanót gyűjtöttek, hogy azzal trágyázzák a földjüket.
Az évek során egy-két kíváncsi barlangász is járt erre, de csak 1986-ban tárta fel egy csoport a barlangot. Ők a bejáratnál észlelhető erős légáramlásra figyeltek fel, ami arra utalt, hogy mélyebben nagyobb termek találhatók. Miután eltávolították a padozaton lévő törmeléket, egy csaknem függőleges járatot találtak, amelyek Kőesésnek neveztek el, mivel körülöttük minden irányból kövek zuhantak le, amint lefelé haladtak a csodálatosan díszített barlang labirintusában.
A Lechuguilla-barlang feltárása lassú és aprólékos munka volt, nemcsak a nehéz terep és az ottani mély tavak miatt. A barlangkutatók tisztában voltak vele, milyen törékenyek a díszek, és azt is tudták, milyen káros változásokat idézhetnek elő ők maguk, pl. huzat keletkezhet, vagy emelkedhet a hőmérséklet.
Emberi kockázat
 |
| GAZDAGON DÍSZÍTVE A Torony-teremben fenséges, 15 m magas oszlopok emelkednek a mennyezetig. |
vagy rongálják meg. Az alabástromgipszből képződött cseppkövek különösen törékenyek, egy óvatlan mozdulat évmilliók alatt kialakult alakzatot rongálhat meg vagy pusztíthat el. A barlang bejáratának kitágítása miatt szárazabbá váló levegő is árthat a csillogó alabástromgipsz képződményeknek, annyira meggyengítheti őket, hogy egyszerűen összeomlanak.
A barlangkutatók szigorú szabályokat dolgoztak ki. Ahol lehetséges, csak mezítláb közlekednek, nehogy szennyezzék a barlang padozatát, de arra is ügyelniük kell, hogy az egyenetlen talaj fel ne sértse a lábukat, mert akkor vérnyomokat hagyhatnak maguk után. Minden szemetet műanyag zacskókban visznek el, és a tiszta vizű tavacskákban senki sem mosakodhat.
A legtöbb mészkőbarlang úgy keletkezik, hogy az enyhén savas esővíz átszivárog a felszínen, de úgy tűnik, hogy Lechuguilla alulról fejlődve alakult ki. A föld mélyén lévő olajkészletekből gázok távoztak a sziklák repedésein keresztül, és keveredtek az oxigénnel és vízzel. Kénsav keletkezett, amely reakcióba lépett a mészkővel, kimarta a járatokat, és ugyanakkor létrehozta az alabástromgipszet is.
 |
| FANTASZTIKUS FÉNYEK Kecses alabástromgipsz díszítések lógnak le a Csillár-bálterem mennyezetéről. A nagy csillárok némelyike 6 m hosszú. |
 |
| GYÖNGYSZEMEK A Pearlsian-öböl néven ismert teremben barlangi gyöngyöket találtak. |