A „lehetetlen” konszern Svájc valóságos védjegye lett – mégpedig nemcsak gazdaságilag, de meglepő módon erkölcsi értelemben is.
A svájci gazdasági és pénzügyi világban a hír valóságos bombaként robbant: Gottlieb Duttweiler a maga milliós értékű Migros Rt.-jét szövetkezetté alakította át, és így vásárlóinak ajándékozta! Ezzel a lépéssel Duttweiler 1941-ben újabb bizonyítékát adta annak, hogy nem arra törekszik, ami vállalkozói körökben normálisnak számít. Az üzletember természetesen szívesen keresett pénzt, de épp annyira kedvét lelte abban is, hogy valami jót tesz.
Amikor Gottlieb Duttweiler 1925-ben, egy augusztusi napon első alkalommal pakoltatta tele Ford-T tehergépkocsijait cukorral, rizzsel, tésztával, kávéval, kókuszvajjal és szappannal, még maga sem sejtette, hogy egy kereskedelmi birodalom alapjait rakja le, amely Svájc történelmének része lesz. Duttweiler gondolata legalább annyira volt egyszerű, mint zseniális: a „kisembereket” célozta meg, a háziasszonyokat, akiknek szerette volna vetélytársainál olcsóbban kínálni a mindennapi élethez szükséges termékeket. Hogyan valósítható meg mindez? Mi sem egyszerűbb: ha az árut közvetlenül a nagykereskedésből hozatja, és közvetlenül a vásárlóhoz juttatja el, akkor kikapcsolja a közvetítő kereskedelmet.
Az ehhez szükséges tőkét a harminchét esztendős Duttweiler barátaitól és ismerőseitől kérte kölcsön. Korábban a sors nem volt éppen kegyes hozzá: 1923-ban a Sigg & Duttweiler céget, amelynek részvényese volt, felszámolták, a brazíliai újrakezdés után, amely szintén sikertelen lett, visszatért hazájába. A lendülete töretlen maradt: belefogott üzleti ötletének megvalósításába. Ettőlfogva árusítókocsijai szerény, de olcsó választékkal járták Zürich utcáit.
Egy év elteltével vállalkozása – jóllehet alacsonyabb árakkal dolgozott mint a konkurencia – máris kerekeken 800 ezer svájci frank bevételt könyvelhetett el. Így nem tartott soká, míg „Duttinak”, ahogyan az emberek később szeretettel emlegették, tapasztalnia kellett, hogy fagyos szelek fújnak: a konkurencia és az általa mozgósított politikusok, pártok és szakszervezetek egységfrontba tömörültek a Migros—koncepcióval szemben. Mivel egyre több termelő is bojkottálta vállalkozását, számos árucikket maga kezdett előállítani. Még ma is számos saját termékkel találkozhatunk a Migros szupermarketekben.
Alkohol, dohány? Kösz, nem!
Nem sokkal később Duttweiler már Zürichen kívül is több részegységet nyitott. Az a körülmény, hogy ezeket egyes kantonokban betiltották, nem tudta feltartóztatni a Migros példa nélküli sikerét. Még ma is minden második svájci nő Migros-harisnyát hord, és minden második csésze kávét Migros-pörkölésű babból készítik. Ezekben az üzletekben nem árusítanak sem alkoholt, sem dohányárut.
Mindamellett Duttweiler, akit hajtott a társadalmi igazságosságra való törekvés, és szerette volna, hogy javuljanak a kisemberek életkörülményei is, még sok minden tartogatott a tarsolyában. 1935-ben utazási irodát alapított Hotelplan („Hopla”) néven, és a politikába is belekóstolt. Életre hívta a „Független Férfiak Mozgalmát”, amelyből egy évvel később megalakult a „Függetlenek Országos Szövetsége” – az LdU, amelyet Migros Pártnak is neveznek.
A képzés legyen megfizethető!
Politikai, kulturális és szociális eszeméivel Duttweiler mindig megdöbbentette környezetét. Azután, hogy 1941-ben a Migros Rt.-t szövetkezetté alakította át, 1944-ben létrehozta a Migros klubiskolát, azzal a céllal, hogy a művelődést mindenki számára elérhetővé tegye. Ezek máig is a svájci intézményrendszer részét alkotják.
1948 és 1957 között Migros önkiszolgálók és éttermek jöttek létre, megszületett a Migros benzinkút, egy könyvesbolthálózat Ex Libris néven, valamint beindultak a Migros bankok. Duttweiler javára írandó, hogy sikerei dacára soha nem feledte a jelszót, amivel útnak indult: „A gazdaság középpontjában az ember és nem a frank áll”.
Annak érdekében, hogy eszméi ne merüljenek feledésbe, Duttweiler a feleségével 1950-ben egy alapítványt is létrehozott. Hans. A. Pestalozzi személyében pedig egy olyan fiút nevelt fel, aki tökéletesen megfelelt az elképzeléseinek. Duttweiler 1962. június 8-án bekövetkezett halála után Pestalozzi még sok-sok éven át a karizmatikus alapító szellemében vezette a vállalkozást. A „kultúraszázalék” forradalmi ötlete is megmaradt: a Migros napjainkban is évente több mint százmillió svájci frankkal támogatja a kultúrát.
A Migros él!
• Gottlieb Duttweiler 1962-ben bekövetkezett halála után alapította Hans A. Pestalozzi a Duttweiler Intézetét (GDI), amelyet 1964 óta vezet, s amelyből hamarosan nemzetközileg elismert agytrösztöt teremtett.
• A Migrosnál 1967-ben bevezették a termékleírást, és azóta is feltüntetik a szavatossági időket.
• 1974-ben a Migros síkraszállt a lehetőség szerint vegyianyag-mentesen és természetes módin előállított termékekért, és bevezette az M-Sano címkét („egészséges termék”).
• 1986-ban felavatták az első Migros szabadidőközpontot, az abtwili Säntisparkot.
• 1997-ben Németországban is megnyílt az első Migros üzlet.
 |
| Az ilyen Migros szupermarketekben számos saját, M védjeggyel ellátott termék kapható. |
Amikor Gottlieb Duttweiler 1925-ben, egy augusztusi napon első alkalommal pakoltatta tele Ford-T tehergépkocsijait cukorral, rizzsel, tésztával, kávéval, kókuszvajjal és szappannal, még maga sem sejtette, hogy egy kereskedelmi birodalom alapjait rakja le, amely Svájc történelmének része lesz. Duttweiler gondolata legalább annyira volt egyszerű, mint zseniális: a „kisembereket” célozta meg, a háziasszonyokat, akiknek szerette volna vetélytársainál olcsóbban kínálni a mindennapi élethez szükséges termékeket. Hogyan valósítható meg mindez? Mi sem egyszerűbb: ha az árut közvetlenül a nagykereskedésből hozatja, és közvetlenül a vásárlóhoz juttatja el, akkor kikapcsolja a közvetítő kereskedelmet.
Az ehhez szükséges tőkét a harminchét esztendős Duttweiler barátaitól és ismerőseitől kérte kölcsön. Korábban a sors nem volt éppen kegyes hozzá: 1923-ban a Sigg & Duttweiler céget, amelynek részvényese volt, felszámolták, a brazíliai újrakezdés után, amely szintén sikertelen lett, visszatért hazájába. A lendülete töretlen maradt: belefogott üzleti ötletének megvalósításába. Ettőlfogva árusítókocsijai szerény, de olcsó választékkal járták Zürich utcáit.
Egy év elteltével vállalkozása – jóllehet alacsonyabb árakkal dolgozott mint a konkurencia – máris kerekeken 800 ezer svájci frank bevételt könyvelhetett el. Így nem tartott soká, míg „Duttinak”, ahogyan az emberek később szeretettel emlegették, tapasztalnia kellett, hogy fagyos szelek fújnak: a konkurencia és az általa mozgósított politikusok, pártok és szakszervezetek egységfrontba tömörültek a Migros—koncepcióval szemben. Mivel egyre több termelő is bojkottálta vállalkozását, számos árucikket maga kezdett előállítani. Még ma is számos saját termékkel találkozhatunk a Migros szupermarketekben.
Alkohol, dohány? Kösz, nem!
Nem sokkal később Duttweiler már Zürichen kívül is több részegységet nyitott. Az a körülmény, hogy ezeket egyes kantonokban betiltották, nem tudta feltartóztatni a Migros példa nélküli sikerét. Még ma is minden második svájci nő Migros-harisnyát hord, és minden második csésze kávét Migros-pörkölésű babból készítik. Ezekben az üzletekben nem árusítanak sem alkoholt, sem dohányárut.
Mindamellett Duttweiler, akit hajtott a társadalmi igazságosságra való törekvés, és szerette volna, hogy javuljanak a kisemberek életkörülményei is, még sok minden tartogatott a tarsolyában. 1935-ben utazási irodát alapított Hotelplan („Hopla”) néven, és a politikába is belekóstolt. Életre hívta a „Független Férfiak Mozgalmát”, amelyből egy évvel később megalakult a „Függetlenek Országos Szövetsége” – az LdU, amelyet Migros Pártnak is neveznek.
A képzés legyen megfizethető!
Politikai, kulturális és szociális eszeméivel Duttweiler mindig megdöbbentette környezetét. Azután, hogy 1941-ben a Migros Rt.-t szövetkezetté alakította át, 1944-ben létrehozta a Migros klubiskolát, azzal a céllal, hogy a művelődést mindenki számára elérhetővé tegye. Ezek máig is a svájci intézményrendszer részét alkotják.
 |
| Gottlieb Duttweiler a pult mögött, egyik boltjában. Szívesen és gyakran mutatkozott itt, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e, s hogy elbeszélgessen a vevőkkel, valamint az alkalmazottakkal. |
Annak érdekében, hogy eszméi ne merüljenek feledésbe, Duttweiler a feleségével 1950-ben egy alapítványt is létrehozott. Hans. A. Pestalozzi személyében pedig egy olyan fiút nevelt fel, aki tökéletesen megfelelt az elképzeléseinek. Duttweiler 1962. június 8-án bekövetkezett halála után Pestalozzi még sok-sok éven át a karizmatikus alapító szellemében vezette a vállalkozást. A „kultúraszázalék” forradalmi ötlete is megmaradt: a Migros napjainkban is évente több mint százmillió svájci frankkal támogatja a kultúrát.
A Migros él!
• Gottlieb Duttweiler 1962-ben bekövetkezett halála után alapította Hans A. Pestalozzi a Duttweiler Intézetét (GDI), amelyet 1964 óta vezet, s amelyből hamarosan nemzetközileg elismert agytrösztöt teremtett.
• A Migrosnál 1967-ben bevezették a termékleírást, és azóta is feltüntetik a szavatossági időket.
• 1974-ben a Migros síkraszállt a lehetőség szerint vegyianyag-mentesen és természetes módin előállított termékekért, és bevezette az M-Sano címkét („egészséges termék”).
• 1986-ban felavatták az első Migros szabadidőközpontot, az abtwili Säntisparkot.
• 1997-ben Németországban is megnyílt az első Migros üzlet.