Fekete-Afrika legnagyobb kőépítménye évszázadokon keresztül rejtély volt a történészek és régészek számára. Eredetét többen olyan híres nevekhez kapcsolták, mint Salamon király vagy Sába királynője, ám Nagy-Zimbabwe romjai – egy letűnt civilizáció ismeretlen rendeltetésű emlékei – mind a mai napig megőrizték titkukat.
 |
| Zimbabwe romjai A rommező legnagyobb épülete az Erődítmény. Külső falát habarcs nélkül, téglaszerű sorokba rendezett gránittömbökből rakták. Legimpozánsabb a keleti része, amely 10,7 m magas és 5 m vastag. |
Afrikában számos virágzó civilizáció létezett, már jóval az arab kereskedők érkezése előtt, akik a XI. században telepedtek le a kontinensen. A Zambézi és Limpopo folyó között több száz kőépület romjait fedezték fel. A legimpozánsabb a Nagy-Zimbabwe, amelyről a mai ország (a korábbi Dél-Rhodesia) a nevét kapta.
Zimbabwe egy „kőházak” jelentésű afrikai szó elangolosodott formája, a romok ugyanis kőből valók, ami nem hétköznapi építőanyag Afrikában. A Nagy-Zimbabwe romjai mintegy 24 hektáron szétszórva találhatók egy völgy bejáratánál. Legkiemelkedőbb építménye az Erődítmény, amelyet egy 250 m kerületű, elliptikus külső fal vesz körül, rajta három keskeny nyílással, amelyeken keresztül az építmény-maradvány kőfalakkal, átjárókkal és szobányi térségekkel tagolt belsejébe lehet jutni.
 |
| Az Akropolisz A romok legrégibb épülete, benne Nagy-Zimbabwe egyetlen fennmaradt kapujával, amely egy folyosóra nyílik. |
Az Erődítmény legérdekesebb eleme a külső fal mellett álló kúpos torony, a habarcs nélküli kőépítkezés pompás példája. Magassága 9, kerülete 17 m, alakja pedig a helybéli sóna törzs földműveseinek hombárjaira emlékeztet, de mivel teljesen tömör, a régészek meglehetősen bizonytalanok annak eldöntésében, vajon mi lehetett a rendeltetése.
Az erődítménytől alig 1 km-rel északra, egy gránithegy tetején áll a Vár avagy Akropolisz néven ismert másik romegyüttes. Szintén habarcs nélküli falazással építették. Keskeny lépcsői, amelyeken egyszerre csak egy ember fér el, kisebb, körülzárt helyiségek sorából álló, labirintusszerű belső térbe vezetnek. E belső szentélyek egyikében kultikus jelentőségűnek vélt zsírkő madárfigurát találtak – ma ez a madár Zimbabwe nemzeti jelképe.
Az első európaiak, akik Nagy-Zimbabwéról hallottak, portugál kereskedők voltak, akiket a XVI. században az arany utáni vágy hajtott Afrikába. Joao de Barros portugál történetíró 1552-ben kiadott könyvében gazdag aranymezőkről és a helyi lakosság által „simbaoé”-nek nevezett, jókora, szárazon (habarcs nélkül) rakott kőépületekről számol be. Körülbelül 50 évvel később ugyanezeket az épületeket emlegeti írásaiban Joao dos Santos portugál misszionárius is. vannak férfiak, állította, akik Sába királynője vagy Salamon király rommá lett aranybányáinak tartják; ő maga úgy vélte, a szóban forgó romok a Bibliában Salamon király kincsének forrásaként említett Ophir aranybányái.
 |
| A falakon belül Az Erődítmény külső falával párhuzamosan egy második fal is húzódik; a kettő közt szűk sikátor fut végig. A belső fal egy kisebb, korábbi fal része, amelyet kevésbé szakszerűen építettek fel, mint a későbbi részeket. |
Valójában azonban egyetlen portugál sem látta soha saját szemével Zimbabwét – a létezéséről szóló történeteket afrikai kereskedők mesélték nekik. Ennek ellenére hitték, hogy a bibliai Ophirt találták meg. A gondolat más európaiakat is megihletet. Az Afrika déli részén a XVII. század közepén letelepedett hollandok megpróbálták megtalálni Ophir romjait, de nem jártak sikerrel.
1867-ben Karl Mauch német geológus ellátogatott Nagy-Zimbabwéba, és részletes beszámolójában azt hangoztatta, hogy a romok Sába királynőjének palotáját rejtik. Ám 1905-ben jött David Randall-MacIver angol régész, aki ezt az elképzelést elutasította, és ásatni kezdett az Erődítménynél és az Akropoliszon. Szerinte a romegyüttes távolról sem ősrégi; építését csak a XI. században kezdték el és a XV. században fejezték be. A további régészeti vizsgálatok ezt meg is erősítették, megtoldva azzal, hogy maga a település a III. században keletkezett.
 |
|
| Aranyleletek Zimbabwe fizetőeszköze valószínűleg az arany volt. Lakosai képzett bányászok voltak, amint arról az ott talált aranytárgyak tanúskodnak. E leletek táplálták a hiedelmet, hogy valaha itt voltak Salamon király aranybányái; az aranyleletek legnagyobb részét még az 1800-as években ellopták. |
A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy Nagy-Zimbabwe afrikai eredetű és tervezésű építményegyüttes, de arra nincs magyarázat, miért épült kőből a hagyományosan használt fa és vályog helyett. A közelben lévő, hajdan nemesfémeket szolgáltató romos bányák arra utalnak, hogy a lelőhely valószínűleg a XV. században lehanyatlott afrikai bányakultúra központja volt.
Roger Summers angol régész, aki 1958-ban megvizsgálta ezeket a bányákat és arra a következtetésre jutott, hogy ugyanolyan fejtési módszereket alkalmaztak bennük, mint az indiai Kolar bányáiban, felvetette az indiai befolyás lehetőségét. Az itt előkerült arab és perzsa eredetű leletek azt bebizonyították, hogy Nagy-Zimbabwe valóban kapcsolatban állt a külvilággal, sőt valószínűleg kiterjedt kereskedelmet folytatott. A történészek azt is felvetették, hogy Zimbabwe a IX. században talán rabszolgakereskedelmi központ volt, ahonnan afrikaiakat szállítottak az arab országokba.
|
| Rejtélyes szimbólum A kúpos torony titkát még senki sem fejtette meg. Rendeltetését illetően különféle elméletek vetődtek fel, köztük az, hogy talán a termékenység szimbóluma (amit fallikus alakja sugallna), őrtorony vagy vallási jelkép. |
Bár Nagy-Zimbabwéval kapcsolatban egyes tények tisztázódtak, ezek egyelőre csupán egy távolról sem teljes kirakós játék darabkáinak tekinthetők. Továbbra is rejtély, miféle nép alkotta ezeket a hatalmas építményeket, mint ahogy arról sem tudunk jóformán semmit, vajon miért néptelenedett el a kolónia. Mivel írott nyelv nélkül nehéz valódi bizonyítékokat találni, a gránithegy körül tekintélyes kőromok továbbra is az egyedüli mementói egy elveszett civilizációnak.
