J. P. Blavatszkaja 1875-ben H. Steel Olcottal megalapította a Teozófiai Társaságot. |
Az ősi misztériumok tanulmányozásával és gyakorlásával a teozófusok a lélekben lappangó isteni erőket kívánják fejleszteni. Blavatszkaja heves vérmérsékletű, karizmatikus személyiség volt, s állítólag természetfölötti képességekkel is rendelkezett. Mint mondta, az üzeneteket az „asztrálfény” révén, láthatatlan mesterek, a tibeti mahatmák közvetítésével kapja.
Blavatszkaja 1873-ban érkezett New Yorkba, s két évvel később Henry Steel Olcottal megalapította a Teozófiai Társaságot. Első könyve, az 1877-ben megjelent Isis Unveiled (Leleplezett Ízisz) a mesterek tanításait vázolta, s feltárta az evolúció ősi körfolyamatát, benne az „ősrasszokkal”, köztük Atlantisz és Lemuria lakóival.
1878-ban a Teozófiai Társaság áttette székhelyét az indiai Adjarba, ahol Blavatszkaja megmagyarázhatatlan kopogó hangokkal, éteri zenével és más, már-már csodaszámba menő jelenséggel kápráztatta el látogatóit. A Pszichikai Kutatások Társaságának egyik tagja, Richard Hodgson 1884-ben Indiába ment, hogy értékelést adjon a teozófiáról.
Ellentmondásos jelentése Blavatszkaját „érdekes szélhámos”-nak nyilvánította. Követőinek bizalma mindenesetre nem ingott meg benne. Második könyve, a The Secret Doctrine (A titkos doktrína) (1888) a teozófia tantételeinek szövevényes, gyakran homályos összefoglalása. Blavatszkaja május 8-án halt meg. A teozófusok e dátumról mint a Fehér Lótusz Napjáról emlékeznek meg.