A padlómozaikok időszámításunk kezdetén nemcsak díszítőelemként szolgáltak, de egyben a „marketing” hatékony eszközei is voltak.
A színhely Ostia, mintegy kétezer évvel ezelőtt. A Tiberis torkolatánál épült város Rómának, az akkori világ központjának a legfontosabb kikötője volt. A világ minden tájáról érkeztek ide hajók, és hozták árujukat az Itáliai-félszigetre – köztük olyan luxuscikkeket, mint az arany, a selyem és az elefántcsont, de olyan alapvető termékeket is, mint a gabona, az olaj, a bor, a datolya és a papirusz. Ezzel egyidejűleg Ostiából szállították a távoli vidékekre Itália termékeit is. Nem csoda, hogy a város igen zsúfolt volt. A hajókkal és az árukkal együtt ugyanis a kereskedők és a hajótulajdonosok is ide özönlöttek a Római Birodalom minden tájáról.
Leleményes ostiai hajótulajdonosok
Az ókori kereskedelem e metropoliszának a központja a színház közelében volt. Itt egy nagy tér körül csoportosultak a kereskedelmi társaságok fiókjai. Mindenekelőtt a navicularisok előkelő irodái szúrtak szemet – így nevezték a hajótulajdonosokat, akik egyébként elkeseredett konkurenciaharcot vívtak egymással.
Szükségük voltak minden leleményességükre, hogy magukhoz csalogassák a megrendelőket. Ennek kapcsán a hajósok nagy képzelőerőről tettek tanúbizonyságot: az egyiküknek az az ötlete támadt, hogy az üzlethelyisége előtti területet feltűnő padlómozaikkal díszítse. Egyszerre szolgált ez afféle névjegyként, illetve kirakatként. Most már a többi vállalkozó is lépéskényszerbe került.
Egyszerűen lemásolták versenytársuk vevőcsalogató ötletét. A versengés eredménye az lett, hogy a kikötőnegyed hetven üzlethelyiségének szinte mindegyike előtt padlómozaik díszelgett. Az arra járók most már egyetlen pillantással felmérhették, mely céggel van dolguk, s az honnan jött. Egy jellegzetesen formált írásjegy egyértelműen utalt a tulajdonosra. A milliónyi apró kövecskéből kirakott motívum pedig tájékoztatott a mindenkori árut illetően.
A mozaikok alapján a mai látogató szeme előtt is egy olyan globális kereskedelmi hálózat képe bontakozik ki, amelyben számos kultúra képviseltette magát. A feliratok szerint galliai, észak-afrikai és egyiptomi vállalkozóknak is volt itt irodájuk. Az üzletek a tulajdonos hazáját bemutató, pompázatos képekkel csábították a vevőket. Az észak-afrikai Missuából érkező navicularisok például a tengeri állatok, a hajók és egy kikötői világítótorony képe megformálásával egyértelműen mesterségükre, s a „hic” (itt) szócskával megállásra késztették a járókelőket.
A karthágóiak csodaszép mozaikja két gabonaszállító hajót ábrázolt, olyat, amilyenekkel Afrika és Itália között hajóztak annak idején. A mai Líbiában fekvő Sabrata (Zuára) város kereskedőinek lerakata pedig – a mozaikon a STATIO SABRATENSIUM, azaz a „szabratai kereskedők üzlete” felirat olvasható – egy elefántábrázolással hirdette önmagát.
Ostia kikötőjének szerepe később a Római Birodalom hanyatlásával párhuzamosan csökkent, eltűntek a kereskedők, s velük együtt a mozaikok is feledésbe merültek.
Hírverés, hírverés, hírverés
A mozaikokat mint a hírverés és a nyilvánosság meggyőződésének eszközét a római időkben nem csak a hajózás területén vetették be. A más mesterségek éles eszű képviselői is így hívták fel magukra a figyelmet. Így például egy római fürdő tulajdonosa a pofonegyszerű BENE LAVA („Fürödj jól!”) felirattal csalogatta vendégeit, nem feledkezve meg arról sem, hogy figyelmeztesse őket: ha belépnek a fürdő területére, vessék le lábbelijüket, s a fürdés után ne felejtsék el ismét felhúzni.
Számlátomást igen kemény harc folyt a vendéglátás piacának felosztásáért is. Minden városban rengeteg vendéglő volt, ám a „mozaikreklámot” csak kevesen engedhették meg maguknak, mert a művészek fejedelmi honoráriumokat kértek. Így aztán a legtöbb vendéglős egyszerű cégérrel fogott magának vendéget, amelyet a bejárat mellett helyeztek el. Attól sem riadtak vissza, hogy kertelés nélkül felhívják a figyelmet a konkurenciánál állítólagos rossz kiszolgálásra, valamint az ott tapasztalható magas árakra.
Az aktuális közleményekhez a rómaiak egy még ma is népszerű módszerhez folyamodtak: a ház falára firkáltak. Különösen a választási harcok idején voltak tele a falak a jelöltek népszerűsítő ajánlásokkal.
A műfaj klasszikusa azonban mindenképpen a híres CAVE CANEM („Óvakodj a kutyától!”) felirat volt. A harapós ebtől óvó figyelmeztetés számos római ház előtt díszítette a járdát. Egy nem éppen barátságosan néző állat képével együtt ez tökéletesen alkalmas volt – és alkalmas még ma is – a hívatlan vendégek távol tartására.
Kőből kirakott meglepetések
• 1852-ben egy gazda a Saar-vidéki Nennigben teljesen véletlenül fedezte fel az Alpoktól északra az egyik legjelentősebbnek számító római padlómozaikot. A 160 négyzetméteres nagyszerű alkotás a Kr. u. 2-3. századból származik.
• Egy légvédelmi bunker építése során, 1941-ben bukkantak rá a kölni dóm déli kapuzatánál a Kr. u. 200 táján készült Dionüszosz-mozaikra.
• 1960-ban a dél-angliai Fishbourne közelében egy Kr. u. 1. századi római villát tártak fel. Valamennyi (összesen mintegy száz) termét padlómozaik borítja.
 |
| A fekete és fehér kövekből kirakott mozaikpadlók jellemző díszei voltak Ostia Antiquának, Róma kikötővárosának. |
Leleményes ostiai hajótulajdonosok
Az ókori kereskedelem e metropoliszának a központja a színház közelében volt. Itt egy nagy tér körül csoportosultak a kereskedelmi társaságok fiókjai. Mindenekelőtt a navicularisok előkelő irodái szúrtak szemet – így nevezték a hajótulajdonosokat, akik egyébként elkeseredett konkurenciaharcot vívtak egymással.
Szükségük voltak minden leleményességükre, hogy magukhoz csalogassák a megrendelőket. Ennek kapcsán a hajósok nagy képzelőerőről tettek tanúbizonyságot: az egyiküknek az az ötlete támadt, hogy az üzlethelyisége előtti területet feltűnő padlómozaikkal díszítse. Egyszerre szolgált ez afféle névjegyként, illetve kirakatként. Most már a többi vállalkozó is lépéskényszerbe került.
Egyszerűen lemásolták versenytársuk vevőcsalogató ötletét. A versengés eredménye az lett, hogy a kikötőnegyed hetven üzlethelyiségének szinte mindegyike előtt padlómozaik díszelgett. Az arra járók most már egyetlen pillantással felmérhették, mely céggel van dolguk, s az honnan jött. Egy jellegzetesen formált írásjegy egyértelműen utalt a tulajdonosra. A milliónyi apró kövecskéből kirakott motívum pedig tájékoztatott a mindenkori árut illetően.
A mozaikok alapján a mai látogató szeme előtt is egy olyan globális kereskedelmi hálózat képe bontakozik ki, amelyben számos kultúra képviseltette magát. A feliratok szerint galliai, észak-afrikai és egyiptomi vállalkozóknak is volt itt irodájuk. Az üzletek a tulajdonos hazáját bemutató, pompázatos képekkel csábították a vevőket. Az észak-afrikai Missuából érkező navicularisok például a tengeri állatok, a hajók és egy kikötői világítótorony képe megformálásával egyértelműen mesterségükre, s a „hic” (itt) szócskával megállásra késztették a járókelőket.
A karthágóiak csodaszép mozaikja két gabonaszállító hajót ábrázolt, olyat, amilyenekkel Afrika és Itália között hajóztak annak idején. A mai Líbiában fekvő Sabrata (Zuára) város kereskedőinek lerakata pedig – a mozaikon a STATIO SABRATENSIUM, azaz a „szabratai kereskedők üzlete” felirat olvasható – egy elefántábrázolással hirdette önmagát.
Ostia kikötőjének szerepe később a Római Birodalom hanyatlásával párhuzamosan csökkent, eltűntek a kereskedők, s velük együtt a mozaikok is feledésbe merültek.
Hírverés, hírverés, hírverés
A mozaikokat mint a hírverés és a nyilvánosság meggyőződésének eszközét a római időkben nem csak a hajózás területén vetették be. A más mesterségek éles eszű képviselői is így hívták fel magukra a figyelmet. Így például egy római fürdő tulajdonosa a pofonegyszerű BENE LAVA („Fürödj jól!”) felirattal csalogatta vendégeit, nem feledkezve meg arról sem, hogy figyelmeztesse őket: ha belépnek a fürdő területére, vessék le lábbelijüket, s a fürdés után ne felejtsék el ismét felhúzni.
 |
| Fürödj jól! |
Az aktuális közleményekhez a rómaiak egy még ma is népszerű módszerhez folyamodtak: a ház falára firkáltak. Különösen a választási harcok idején voltak tele a falak a jelöltek népszerűsítő ajánlásokkal.
A műfaj klasszikusa azonban mindenképpen a híres CAVE CANEM („Óvakodj a kutyától!”) felirat volt. A harapós ebtől óvó figyelmeztetés számos római ház előtt díszítette a járdát. Egy nem éppen barátságosan néző állat képével együtt ez tökéletesen alkalmas volt – és alkalmas még ma is – a hívatlan vendégek távol tartására.
Kőből kirakott meglepetések
• 1852-ben egy gazda a Saar-vidéki Nennigben teljesen véletlenül fedezte fel az Alpoktól északra az egyik legjelentősebbnek számító római padlómozaikot. A 160 négyzetméteres nagyszerű alkotás a Kr. u. 2-3. századból származik.
• Egy légvédelmi bunker építése során, 1941-ben bukkantak rá a kölni dóm déli kapuzatánál a Kr. u. 200 táján készült Dionüszosz-mozaikra.
• 1960-ban a dél-angliai Fishbourne közelében egy Kr. u. 1. századi római villát tártak fel. Valamennyi (összesen mintegy száz) termét padlómozaik borítja.