Bükkfák, vörösfenyők és sudár tűlevelűek magasodnak az Arazas fölött, miközben a folyó lépcsőzetesen és zuhatagokon át száguld végig az Ordesa-kanyonban. A festői táj hátterében hatalmas, kopár tömb sötétlik fenyegetően. A völgyből több mint 600 m magasba meredeznek a barázdált mészkőfalak. Az Ordesa-kanyon mintegy 16 km hosszan húzódik az Arazas völgyében. A folyó felsőbb szakaszán az erdős tájat sziklás rétek váltják fel, ahol nyaranta dúsan virít a havasi gyopár, a tárnics, a kökörcsin és az orchidea.
Az Arazas völgye egyike annak a négy folyóvölgynek, amelyek az Ordesai és Monte Perdidói Nemzeti Parkban találhatók. A 156 km2-nyi természetvédelmi terület a Pireneusok mélyén húzódik. A hegység harmadik legnagyobb csúcsaként számon tartott Monte Perdido (3355 m) Európa legmagasabb mészkőhegysége. A négy folyó – az Arazas, az Anisclo, a Pineta és az Escuain, illetve a két szomszédos hegyből, a Cilidnróból és a Ramondból, melyeket együttesen a Három nővér néven emlegetnek.
Az Arazas-völgy elején magasodik a látványos Circo de Soaso, a falain lezúduló Cascada de Cola de Caballóval (Lófarok-vízesés). A Circo de Soaso hatalmas, természet formálta amfiteátrum, amelyet több mint 15 ezer évvel ezelőtt jégár mart ki a Perdido lejtőjéből. A fenséges képződmény a mintegy hétórás túra kedvelt cél- és csúcspontja. További, embert próbáló ösvények még vakmerőbb pontokhoz vezetnek a völgyfalakon fölfelé. A veszélyesebb részeken az elszánt sziklamászók csak clavijas – sziklába vert vaspöckök és megfelelő biztosítás segítségével tudnak felkapaszkodni.
Évszázados eróziós folyamatok alakították ki az egyes sziklák gerincén végigfutó, fajas néven ismert, félelmetes keskeny mészkőpárkányokat. A Faja de las Flores csaknem 3 km hosszan, 2400 m-es szédítő magasságban halad végig az Arazas mentén, ahonnan lenyűgöző látvány tárul a túrázók szeme elé.
Az állatvilág menedéke
A fajason szép számban láthatók az errefelé izardnak nevezett fürge pireneusi zergék, néha a sötétebb árnyalatú, s jóval ritkábban előforduló kőszáli kecskék (Capra ibex) társaságában, melyeknek hímjei 1 m hosszú, hátrafelé tekeredő szarvat viselnek, súlyuk a szarvakkal együtt eléri a 100-120 kg-ot. Az Ordesa a kihalófélben lévő pireneusi kőszáli kecskék utolsó menedéke. De búvóhelyet találnak itt a telepekben tanyázó, magukat a köves talajban betúró mormoták is, valamint rókák, vidrák, vaddisznók és barnamedvék.
Sajátos jelenség a veréb nagyságú hajnalmadár, mely buzgón vadászik pókokra és rovarokra a merőleges sziklafalakon. A sziklahomlokzaton fölfelé kúszó madarakat szürkésbarna tollazatuk miatt csak nehezen lehet észrevenni, ám csapkodó, kárminpiros szárnytollaikról, melyekkel mászás közben előresegítik magukat, könnyen felismerhetők. A sziklák felett olykor-olykor szirtisasok keringenek, néha fel-felbukkan a hozzájuk csatlakozó nagyobb és jóval ritkább saskeselyű, melynek szárnyfesztávolsága a 2,5 m-t is meghaladhatja.
Az Arazas völgye egyike annak a négy folyóvölgynek, amelyek az Ordesai és Monte Perdidói Nemzeti Parkban találhatók. A 156 km2-nyi természetvédelmi terület a Pireneusok mélyén húzódik. A hegység harmadik legnagyobb csúcsaként számon tartott Monte Perdido (3355 m) Európa legmagasabb mészkőhegysége. A négy folyó – az Arazas, az Anisclo, a Pineta és az Escuain, illetve a két szomszédos hegyből, a Cilidnróból és a Ramondból, melyeket együttesen a Három nővér néven emlegetnek.
Az Arazas-völgy elején magasodik a látványos Circo de Soaso, a falain lezúduló Cascada de Cola de Caballóval (Lófarok-vízesés). A Circo de Soaso hatalmas, természet formálta amfiteátrum, amelyet több mint 15 ezer évvel ezelőtt jégár mart ki a Perdido lejtőjéből. A fenséges képződmény a mintegy hétórás túra kedvelt cél- és csúcspontja. További, embert próbáló ösvények még vakmerőbb pontokhoz vezetnek a völgyfalakon fölfelé. A veszélyesebb részeken az elszánt sziklamászók csak clavijas – sziklába vert vaspöckök és megfelelő biztosítás segítségével tudnak felkapaszkodni.
 |
| ARANYLÓ CSILLOGÁS Mint egy hatalmas aranytömb, melyet a nap sugarai árasztanak el, úgy magasodnak a Pireneusokban a mészkősziklák az Arazas völgye fölé. |
Az állatvilág menedéke
A fajason szép számban láthatók az errefelé izardnak nevezett fürge pireneusi zergék, néha a sötétebb árnyalatú, s jóval ritkábban előforduló kőszáli kecskék (Capra ibex) társaságában, melyeknek hímjei 1 m hosszú, hátrafelé tekeredő szarvat viselnek, súlyuk a szarvakkal együtt eléri a 100-120 kg-ot. Az Ordesa a kihalófélben lévő pireneusi kőszáli kecskék utolsó menedéke. De búvóhelyet találnak itt a telepekben tanyázó, magukat a köves talajban betúró mormoták is, valamint rókák, vidrák, vaddisznók és barnamedvék.
Sajátos jelenség a veréb nagyságú hajnalmadár, mely buzgón vadászik pókokra és rovarokra a merőleges sziklafalakon. A sziklahomlokzaton fölfelé kúszó madarakat szürkésbarna tollazatuk miatt csak nehezen lehet észrevenni, ám csapkodó, kárminpiros szárnytollaikról, melyekkel mászás közben előresegítik magukat, könnyen felismerhetők. A sziklák felett olykor-olykor szirtisasok keringenek, néha fel-felbukkan a hozzájuk csatlakozó nagyobb és jóval ritkább saskeselyű, melynek szárnyfesztávolsága a 2,5 m-t is meghaladhatja.