 |
| Lothar Malskat |
Lübeck történelmi belvárosának közel egyötöde véglegesen megsemmisült. Éjjel negyed három körül az óváros lángtengerhez vált hasonlatossá, amelyből a Mária-templom tornyai lobogó fáklyaként emelkedtek ki. A rettenetes hőség hatására Isten házának belsejében a falakról több évszázados átfestések pattogzottak le.
E festékrétegek alatt a lübeckiek legnagyobb meglepetésére finom kidolgozású, a templom építésének korából való freskók váltak láthatóvá. Még a háború idején ideiglenes tető került a romok fölé, és már 1947-ben, a háború utáni nehéz időkben hozzáfogtak a Mária-templom (Marienkirche) újjáépítéséhez.
1948 júliusának derekán Dietrich Fey restaurátort bízták meg a freskók helyreállításával. Munkatársa Lothar Malskat volt. A templom fennállásának hétszáz éves évfordulójára az épület belseje soha nem látott pompában ragyogott. Az 1951. augusztus 31-től szeptember 2-ig tartó ünnepi hétvégére a szövetségi köztársaság egész területéről érkeztek a kiválóságok, köztük Konrad Adenauer kancellár is.
A szakemberek elragadtatással beszéltek a freskókról, amelyek vörös, zöld és okker színben ragyogtak a hosszhajó és a kórus falain. „Kiemelkedő művészettörténeti szenzációt” jelentett az a kórusban látható huszonegy alak, amelyet csak a restaurálás során fedeztek fel. A szakértők által a 13. századra datált mű egyik részletét, az Angyali üdvözlet jelenetét motívumként egy jóléti célokat szolgáló pótdíjas bélyegen is felhasználták, amelyet aztán négymillió példányban adtak ki. Mint utóbb kiderült, a posta ezzel valójában egy 20. századi művet tisztelt meg.
A hamisítók első húzása
A Fey-Malskat képhamisító páros pályafutása már jóval korábban, 1938-40-ben, a schleswigi dóm képeinek restaurálásával kezdődött. Itt az volt a feladatuk, hogy feltárják az 1888-ban August Olberst által átfestett kora gótikus falfestményeket. Csakhogy olyan durván és oly csekély hozzáértéssel láttak a munkához, hogy az eredeti képek súlyos károkat szenvednek.
Jó hírnevük megőrzése érdekében ezért Malskat középkori stílusban festett képeket a vakolatra, amelyeket aztán közösen antikoltak. Rokonok, ismerősök, de még a filmszínésznő Hansi Knoteck is szolgáltak modellként az arcokhoz. A csalásra nem derült fény: a megbízók és művészettörténészek elragadtatása határtalan volt.
1945 őszén a norvégiai katonai szolgálatból hazatért Malskat ismét találkozott Feyjal. Belefogtak a hamisított műkincsek kereskedelmébe a feketepiacon.
A félreismert zseni
A tevékeny páros szálhámosságaira csak akkor derült fény, amikor Malskat kezdte úgy érezni, hogy
Ezt a gyalázatot Malskat nem tudta elviselni. Felszólította cimboráját, Feyt, valamint annak megbízóját, Werner Göbel egyházi főtanácsost, hogy mutassák be a nagy nyilvánosságnak is az igazi zsenit. Utóvégre ő volt az, aki a huszonegy alakot a kórus legfelső traktusában saját kezűleg felvitte a szürke vakolatra, majd drótkefével és a mészkőporos tasakkal megadta nekik a patinát. Bizony másképpen még egy fényképet is mutatott, amely az üres, frissen vakolt fal előtt ábrázolja őt.
Csakhogy a két másik ember nem adta be a derekát. Így aztán Malskat a tömegtájékoztatást is bevonta, s az ügy nyilvánosságra került. Mind amellett az igazságszolgáltatás gépezete csak akkor lendült mozgásba, amikor Malskat 1952. október 6-án Fey és önmaga ellen a lübecki ügyészségen büntető feljelentést tett. Tizenöt hónapi nyomozás után, 1954. augusztus 100-én kezdődött a per. Malskatot végül is elismerték a maga területén – zseniális hamisítóként. A női hallgatóságot teljesen elbűvölte. Olyannyira, hogy egy ideig a nőket ki is kellett tessékelni a tárgyalóteremből.
1955. január 25-én Dietrich Feyt csalás vétkével 20 hónapi börtönbüntetésre ítélték, Malskat két hónappal kevesebbet kapott. Göbelt felmentették, csakúgy mint azt a festősegédet, aki ellen szintén feljelentés érkezett. Miközben Malskat a börtönben ült, a presbitérium döntést hozott a kórus felső traktusában látható képek eltávolításáról.
Súrolókefével és vödrökkel felszerelt tisztítóbrigád látott neki a munkának. A sokat csodált freskókat, amelyeket Malskat maga talált ki, eltávolították. A hosszhajóban ellenben azokat a képeket, amelyeket mindössze kiegészített, megtartották, sőt azok még a 2004-ben lezárult restaurálást is túlélték. A gótikus eredetivel együtt Malskat munkáját is konzerválták, immár a mű szerves részeként.