A Hun Fejedelem Dicstelen Halála

Nem a csatamezőn, hanem a hitvesi ágyban
halt meg Attila, akitől egykoron egész Európa
rettegett.

Attila, „Isten ostora” feldúlta Európát – majd hangtalanul lelépett a történelem színpadáról

Egészen pontosan talán csak Ildikó tudhatta. Utóvégre ő volt az egyetlen tanúja annak, amikor Attila annyira hirtelen és oly váratlanul távozott az élők sorából. Az ifjú gót fejedelemlány és a legendás hun vezér esküvőjét követő nászéjszaka reggelén ugyanis Attilát vértócsában fürödve találták meg az ágyában. A már a nászéjszakán megözvegyült Ildikó pedig, aki a nagy hun fejedelem minden bizonnyal politikai megfontolásból vert nőül, könnyeit hullatva feküdt a holttest mellett.

Mendemondák Attila haláláról

Mint az ilyen esetek többségében, most is azon nyomban híresztelések kaptak szárnyra. Talán maga Ildikó is ludas volt a király halálában? De hiszen épphogy csak hozzáment Attilához! Ráadásul nem ő volt az egyetlen felesége az uralkodónak. Mi értelme lett volna, hogy meggyilkolja férjét?

Ésszerűbb lett volna, ha inkább a riválisait tette volna el láb alól… Vagy esetleg a fejedelem udvarában kellene a tettesek után kutatni? Ellensége ugyanis szép számmal volt az idősödő uralkodónak – mind a közvetlen környezetében, mint az európai és az ázsiai világban. Attila számtalan emberre hozott pusztulást és szenvedést, nem lehetett hát, hogy valamelyik érintett követett el ellene merényletet.

A vita hevében végül akadtak olyanok is, akik felvetették, hogy Attila akár természetes halállal is meghalhatott. Hiszen testén nem találtak egyetlen sebhelyet sem. Ráadásul már nem is volt fiatal ember: elmúlt ötvenesztendős, ami a hunok körében már tisztes kornak számított.

Tragikus szerencsétlenség

Hogy hangzott azonban Attila halálának hivatalos változata? Miután megpróbálták a hun fejedelem utolsó óráit rekonstruálni, és töviről hegyire kikérdezték a rekordgyorsasággal megözvegyült menyasszonyt, az alábbi eredményre jutottak: tragikus szerencsétlenség történt. Halálát megelőző este a király még vidáman ünnepelte menyegzőjét.

Ennek során nyilvánvalóan mélyen a pohár fenekére nézett. Késő éjszaka újdonsült hitvesével, Ildikóval a királyi lakosztályba vonszolta magát. Hátán fekve elnyomta az álom, s reggel a rémült szolgák holtan találták felesége oldalán. Az orvosok a halál okaként vérhányást állapítottak meg, s ezt következőképpen magyarázták: a hunok vezérének – miként azt valamennyien tudták – gyakran eleredt az orra vére.

Általában ez nem okozott problémát. A kérdéses éjszakán azonban háton fekve aludt, s mivel túl sok alkoholt ivott, igencsak mély álomba zuhanhatott. Amikor aztán eleredt az orra vére, az nem kifelé folyt, hanem befelé, így elérte a légcsövet, és fulladásos halált idézett elő.

Kétségkívül rendkívül szokatlan halálnem ez egy olyan nagy hadvezér számára, mint amilyen Attila volt. A hun fejedelem halálának híre futótűzként terjedt szerte Európában és Ázsiában, az emberek nem győztek csodálkozni, hogy Attila a saját ágyában halt meg – amely talán a mai magyar Alföldön állott –, nem pedig a harcmezőn. Hamarosan azonban határtalan megkönnyebbülés lett úrrá az embereken, hiszen a korábbi években Attila és hunjai igazi borzalmat jelentettek más népek számára.

Egy vándorló nép

Már jóval Attila uralkodását megelőzően is megszenvedték Európa lakói e keletről érkező, vad lovasok szörnyű támadásait. Eredendően a hunok nomád népként éltek Közép-Ázsiában. Nagyjából Krisztus születésének idején azonban elhagyták őshazájukat, és elindultak nyugati irányban. Hogy mi volt ennek az oka, azt csak találgatni lehet.

Than Mór: Attila lakomája

Talán a legelők nem voltak elég kövérek, s így az állatok sem biztosítottak elegendő élelmet az emberek számára. A Volga és a Don közötti területen új helyet találtak a letelepedésre. Hosszú időn át semmit sem lehetett hallani róluk, míg a Kr. u. 375. esztendő táján újra a történelem színpadára nem léptek, s nem szereztek maguknak mind a mai napig fennmaradt kétes hírnevet.

Most is nyugat felé indultak, s bizonyára ismét gazdasági okok játszottak szerepet a vándorlásukban. Ez alkalommal azonban más népeket is toltak maguk előtt, így például a keleti gótokat. Ezzel a vonulásukkal a hunok valóságos népvándorlást indítottak el. Egyes népek fejvesztett menekülésének nem utolsósorban a hunok rettenetes híre volt az oka.

Egy korabeli római történetíró például ezt jegyezte fel róluk: „Ez a harcedzett nép a hadizsákmányszerzés szörnyűséges lázában ég.” Majd a továbbiakban arról is ír, hogy a hunok fosztogatva lemészárolnak minden népet, amely csak az útjukban kerül. A mind jobban elharapózó pánikban senkinek sem jutott eszébe, hogy ellenőrizze, vajon igazak-e ezek az állítások. Egy biztos: ezek a híresztelések túlzók voltak. Sőt a régészeknek időközben sikerült bebizonyítaniuk, hogy a hunok semmiképpen nem tekinthetők kulturálatlan barbároknak.

Kiegyezés a rómaiakkal

Az a megállapítás mindenképpen helytálló, hogy a lakóhelyet kereső hunok nem kímélték ellenségeiket. A legnagyobb kihívással akkor kellett szembenézniük, amikor 400 táján elérték a Duna alsó folyását, és ott álltak a Római Birodalom kapuja előtt. Mindamellett jókor érkeztek: ekkoriban Róma már túljutott hatalma zenitjén. Az egykor fényes birodalom két részre szakadt. Az egyik császár Konstantinápolyban uralkodott, a birodalom keleti, a másik pedig Ravennában, a nyugati fele fölött.

A hunok ereje láttán mindkettő az tette, ami az egyetlen értelmes megoldásnak tűnt: magas adókat fizettek nekik, ellenszolgáltatásképpen pedig a hunok biztosították őket afelől, hogy nem támadják meg a birodalmukat. Így a rómaiak továbbra is békében élhettek, a hunoknak pedig lehetőségük volt arra, hogy berendezkedjenek a Tiszától keletre, a mai magyar Alföld területen.

A rómaiakkal kötött egyezség működött is, de csak addig, amíg Attila nem lett a hunok egyeduralkodója. Nagybátyjának, Ruának az utódaként 434-ben fivérével, Bledával együtt került hatalomra. Testvére 445-ben halt meg – feltételezhetően nem teljesen Attila közreműködése nélkül. Így Attila tulajdonképpen szabad kezet kapott.

Számtalan vad csatában törtek maguknak utat a hunok Európa felé - képünkön az alánok ellen 350-ben vívott ütközet látható (ekkor döntötték meg az alán államot).

A még mindig  bőséges áramló római adók révén szigorúan szervezett birodalmat hozott létre, nagy területeken uralt, keleten egészen a mai Ukrajnáig, nyugaton pedig átmenetileg a Rajnáig. Mindezen túl a fejedelem időről időre a Duna túlpartjára is átküldte csapatait, hogy követeléseinek nyomatékot adjon a rómaiak előtt.

Vereség Galliában

Eljött azonban az a nap, amikor a kelet-római császárnak elfogyott a pénze, s ekkor Attila a birodalom keleti felére összpontosította figyelmét. Ravenna azonban nem mutatott  hajlandóságot arra, hogy konstantinápolyi partnere nélkül pénzelje a hunokat, ezért Attila 451-ben több mint százezer lovassal behatolt Galliába, hogy ő maga vegye el, amit a rómaiak már nem akartak megadni neki.

A catalaunumi csatamezőn azonban a rómaiak a velük szövetséges germánokkal megállították. A következő évben a hunok egy újabb hadjárat keretében betörtek Itáliábam ahol kifosztották Mediolanumot (a mai Milánót), Veronát és Aquileiát, majd hazatértek. A germának nagy része vazallusként a hun oldalon harcolt. A hadjárat idején azonban szállásterületeiket keletrómai csapatok támadták meg. Ezért tervezte Attila, hogy 453-ban a Kelet-római Birodalom ellen vonul. Előbb azonban még nem szeretett volna megházasodni…

Halála után a hun birodalom hamarosan széthullott, Attila azonban kitörölhetetlen nyomokat hagyott a történelemben. Nevét sohasem feledték el.