Az első orosz cár, Rettegett Iván művelt uralkodó, egyszersmind azonban fékezhetetlen hatalommámorban fürdő zsarnok volt.
November 16-án, az Úr 1581. évében hangos kiáltások verték fel a cári palota csendjét. A cár hevesen vitázott menyével, Jelenával, és egy bottal keményen feléje sújtott. Ivan Ivanovics, a cár fia közbeavatkozott, s védelmezni próbálta áldott állapotban lévő hitvesét a csapásoktól. Rettegett Iván cár tombolt dühében, mivel saját fia szembe mert szegülni vele.
Egy pillanatig sem habozott, s teljes erejéből püfölni kezdte a fiát – és olyan súlyosan megsebesítette, hogy az néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Ivan Ivanovics mindössze huszonhét esztendős lett volna. Jelena elvetélt. Rettegett Iván cárt mardosta ugyan a lelkifurdalás, de tettét már nem tudta meg nem történtté tenni.
Oroszország felemelkedése
IV. Iván, aki az orosz nép utóbb a Groznij jelzővel illetett – ami „zordat”, „kegyetlent” jelent, ám a mai magyar történettudomány általában „rettenetesként” emleget -, hatalmas területén uralkodott. Trónra lépésekor 2,8 millió négyzetkilométer ura volt – állama nagyobb volt, mint Anglia, Franciaország és Spanyolország együttvéve.
A birodalomban az oroszokon kívül még számos keleti szláv és finnugor nép élt. Oroszország fejlődése igencsak megsínylette a 13. századi tatát hódítást, majd az azt követő kétszáz éves idegen uralmat. Ekkor azonban úgy látszott, eljött az orosz kultúra virágkora. Ebben az időben épült a moszkvai Vörös téren álló nevezetes Vaszilij Blazsennij-székeshegyház, amely azóta is Oroszország jelképének számít.
Az ország politikai berendezkedése azonban sürgős reformokra szorult. Iván nagyapja, III. Iván nagyfejedelem a „minden oroszok földjének eggyé kovácsolását” tette programjává. Az a cél húzódott meg e törekvése mögött, hogy a hatalmas birodalmat a moszkvai nagyfejedelem vezetésével egységes állammá olvassza. Unokája, IV. Iván pedig megteremtette az alapjait annak, hogy Oroszország az európai nagyhatalmak sorába emelkedjen.
Hatalmi harc a trónutódlásért
A későbbi IV. Iván cár 1530. augusztus 25-én látta meg a napvilágot a Moszkva melletti Kolomenszkojéban, a moszkvai nagyfejedelmek nyári rezidenciáján. Atyja, III. Vaszilik húsz éven át tartó, gyermekáldást nélkülöző házassága után másodszor is megnősült. Iván anyja idegen földről jött: lengyel-litván származású volt.
Nagy ellenkezés fogadta ezt a házasságot, s amikor négy évvel az esküvő után megszületett a hőn áhított trónörökös, sokan megfogadták, hogy soha nem fogják elismerni a fiú jogát az orosz trónra.
Néhány évvel később III. Vaszilij meghalt, és háromesztendős fiára hagyta a trónt, amelynek megszerzéséért azon nyomban heves hatalmi harc bontakozott ki. A fejedelem özvegye, Jelena Glinszkaja, Iván édesanyja, aki bölcs és öntudatos asszony volt, magához ragadta a hatalmat.
Alig múlt azonban harmincéves, amikor 1538. április 3-án váratlanul meghalt. Nyomban híresztelések kaptak szárnyra, hogy megmérgezték. A nyolcesztendős Iván és süketnéma kisöccse teljesen magukra maradtak – még dadájukat is eltávolították mellőlük.
A bojárok, az orosz nemesek érdeklődése a gyermek trónörökös iránt alábbhagyott. Még nem is olyan régen alázatos hódolatukat fejezték ki neki, most pedig teljesen elhanyagolták. Iván soha életében nem volt képes elfeledni a gyermekkorában elszenvedett sérelmeket. A két árva gyermek öltözködésére nem fordítottak figyelmet, ráadásul elég ennivalót sem adtak nekik.
Ivánnak borzalmas jeleneteket kellett tehetetlenül végignéznie: a barátai ellen elkövetett bántalmazások és a halott anyját gyalázó beszédek hatására mind jobban érett benne a bosszúvágy, és egyre inkább megerősödött amúgy is meglévő szadisztikus hajlama. A brutalitás mindennapossá vált számára.
Iván már gyermekkorában is nagy élvezettel kínzott ártatlan állatokat. Ez azonban csak a kezdet volt. Tizenhárom éves volt, amikor elrendelte az első gyilkosságot, tizenötödik születésnapját, nagykorúvá válását pedig több kivégzéssel ünnepelte. Ekkor már rettegni kezdtek tőle a bojárok.
Oroszország első cárja
A végső lépést a függetlenség irányában Iván két évvel később tette meg. 1547. január 16-án a moszkvai Uszpenszkij- (Mária mennybevétele) székesegyházban Isten kegyelméből „minden oroszok cárjává” és Oroszország nagyfejedelmévé koronáztatta magát. A „cár” megjelöléssel pedig – amelynek eredete görög kaiszar, illetve a latis ceasar – félreérthetetlen formában adta mindenki tudtára: Moszkvából harmadik Rómát akar teremteni, önmagát pedig a világot uraló bizánci császárok örökösének tekinti. A moszkvai metropolita, Oroszország legmagasabb egyházi méltósága áldását adta erre az – állítólagosan Isten akaratából született – rendre.
Egy hónappal koronázása után a cár feleségül vette a Romanovok családjából származó Anasztáziát. Hitvese hat gyermekkel ajándékozta meg, de csak egyetlen gyermekük, Fjodor Ivanovics élte túl a szüleit. Házasságuk kimondottan boldog volt. Iván jellemének zabolátlansága ennek ellenére már a nászútjukon megmutatkozott.
Csodák és változások
Eleinte úgy látszott, hogy Iván szeretne jó irányban változni. Erre egy katasztrófa adott számára intő jelet.
1547. június 21-én egész Moszkva lángokban állt. A babonás cár rettenetesen megijedt. A tűzvészt figyelmeztetésként értelmezte, s elhatározta, hogy a jövőben csak jót fog cselekedni. Országos reformokba fogott. Iskolákat építtetett, támogatta a könyvnyomtatást, állandó hadsereget szervezett, és összegyűjtette a nincstelenek kérelmeit.
1552 októberében megszületett Iván első fia, Dmitrij Ivanovics. Fél évvel később a cár súlyosan megbetegedett. Már a halál fenyegette, amikor megfogadta, hogy zarándokútra megy, amennyiben az Úristen megkegyelmez neki. Amikor az uralkodó felépült, s családjával együtt útra kívánt kelni Szent Kirill kolostorához, a szent életű Makszim, a Görög figyelmeztette: fia nem fog élve visszatérni onnan.
A cár azonban nem hagyta eltéríteni magát tervétől, s hitvese és gyermeke társaságában felkereste a szent helyet. Ekkor azonban megtörtént a baj. A visszatéréshez készülődve a cár és a cárné már a csónakban ült, amikor a dada megbotlott. Dmitrij legurult egy lejtőn, bele a Sekszna folyóba, és nyomban meghalt. Fia elvesztése után kezdett el hinni Iván cár a mágiában és a boszorkányságban.
A rettegésben tartott ország
1554. március 28-án újabb fia született, későbbi kedvence, Ivan Ivanovics. Öt évvel később azonban meghalt a cárné, s vele együtt mindaz, ami még mérsékelni tudta az uralkodó hirtelen haragú természetét. Iván, aki országát ez ideáig délkeleti irányban, a Kaszpi-tenger felé igyekezett kiterjeszteni, hatalmát most saját népe ellen fordította.
Mérge eleinte legközelebbi bizalmasai ellen fordult. Korábban nagyra becsült hadvezérei vagy tisztelettel övezett tanácsadói egyik pillanatról a másikra „árulókká” váltak, és kivégeztette őket. A gyászév elmúltával, 1561 augusztusában feleségül vette egy cserkesz fejedelem leányát.
És Iván még később is több alkalommal vette magára a házasság kötelékét. Nyolcadik feleségének akkor kérte meg a kezét, amikor hetedik felesége még életben volt.
Üldözési mániája addig kínozta, míg 1565-ben feketébe öltözött fegyveresekből föl nem állította hatezer fős magánhadseregét. Az „opricsnyikek” csapatával egyben megteremtette a terror eszközét is, amely félelmet és rettegést hozott az egész országra.
Eközben Oroszország külpolitikai helyzete kritikussá vált. Iván próbálkozása, hogy utat találjon a Balti-tengerhez, huszonöt évig tartó háborút robbantott ki a lengyel-litván unióval és Svédországgal, s romba döntötte a gazdaságot. Iván ennek dacára fáradhatatlanul gyilkolt tovább. Különös borzalmakat élt át Novgorod, ahol 1570-ben tömegmészárlást rendezett: ennek során 18 ezren vesztették életüket.
Iván cár úgy érezte, hogy a meggyilkoltak lelkei üldözik. Iszonyatosan félt saját halálától – márpedig annak időpontját tudtára adták a csillagjósok. És Rettegett Iván 1584. március 18-án, ötvenhárom esztendős korában valóban eltávozott az élők sorából.
November 16-án, az Úr 1581. évében hangos kiáltások verték fel a cári palota csendjét. A cár hevesen vitázott menyével, Jelenával, és egy bottal keményen feléje sújtott. Ivan Ivanovics, a cár fia közbeavatkozott, s védelmezni próbálta áldott állapotban lévő hitvesét a csapásoktól. Rettegett Iván cár tombolt dühében, mivel saját fia szembe mert szegülni vele.
Egy pillanatig sem habozott, s teljes erejéből püfölni kezdte a fiát – és olyan súlyosan megsebesítette, hogy az néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Ivan Ivanovics mindössze huszonhét esztendős lett volna. Jelena elvetélt. Rettegett Iván cárt mardosta ugyan a lelkifurdalás, de tettét már nem tudta meg nem történtté tenni.
Oroszország felemelkedése
IV. Iván, aki az orosz nép utóbb a Groznij jelzővel illetett – ami „zordat”, „kegyetlent” jelent, ám a mai magyar történettudomány általában „rettenetesként” emleget -, hatalmas területén uralkodott. Trónra lépésekor 2,8 millió négyzetkilométer ura volt – állama nagyobb volt, mint Anglia, Franciaország és Spanyolország együttvéve.
A birodalomban az oroszokon kívül még számos keleti szláv és finnugor nép élt. Oroszország fejlődése igencsak megsínylette a 13. századi tatát hódítást, majd az azt követő kétszáz éves idegen uralmat. Ekkor azonban úgy látszott, eljött az orosz kultúra virágkora. Ebben az időben épült a moszkvai Vörös téren álló nevezetes Vaszilij Blazsennij-székeshegyház, amely azóta is Oroszország jelképének számít.
Az ország politikai berendezkedése azonban sürgős reformokra szorult. Iván nagyapja, III. Iván nagyfejedelem a „minden oroszok földjének eggyé kovácsolását” tette programjává. Az a cél húzódott meg e törekvése mögött, hogy a hatalmas birodalmat a moszkvai nagyfejedelem vezetésével egységes állammá olvassza. Unokája, IV. Iván pedig megteremtette az alapjait annak, hogy Oroszország az európai nagyhatalmak sorába emelkedjen.
Hatalmi harc a trónutódlásért
A későbbi IV. Iván cár 1530. augusztus 25-én látta meg a napvilágot a Moszkva melletti Kolomenszkojéban, a moszkvai nagyfejedelmek nyári rezidenciáján. Atyja, III. Vaszilik húsz éven át tartó, gyermekáldást nélkülöző házassága után másodszor is megnősült. Iván anyja idegen földről jött: lengyel-litván származású volt.
Nagy ellenkezés fogadta ezt a házasságot, s amikor négy évvel az esküvő után megszületett a hőn áhított trónörökös, sokan megfogadták, hogy soha nem fogják elismerni a fiú jogát az orosz trónra.
Néhány évvel később III. Vaszilij meghalt, és háromesztendős fiára hagyta a trónt, amelynek megszerzéséért azon nyomban heves hatalmi harc bontakozott ki. A fejedelem özvegye, Jelena Glinszkaja, Iván édesanyja, aki bölcs és öntudatos asszony volt, magához ragadta a hatalmat.
Alig múlt azonban harmincéves, amikor 1538. április 3-án váratlanul meghalt. Nyomban híresztelések kaptak szárnyra, hogy megmérgezték. A nyolcesztendős Iván és süketnéma kisöccse teljesen magukra maradtak – még dadájukat is eltávolították mellőlük.
 |
| Rettegett Iván cár nevéhez fűződik a moszkvai Vörös téren álló pazar Vaszilij Blazsennij székesegyház építése. |
Ivánnak borzalmas jeleneteket kellett tehetetlenül végignéznie: a barátai ellen elkövetett bántalmazások és a halott anyját gyalázó beszédek hatására mind jobban érett benne a bosszúvágy, és egyre inkább megerősödött amúgy is meglévő szadisztikus hajlama. A brutalitás mindennapossá vált számára.
Iván már gyermekkorában is nagy élvezettel kínzott ártatlan állatokat. Ez azonban csak a kezdet volt. Tizenhárom éves volt, amikor elrendelte az első gyilkosságot, tizenötödik születésnapját, nagykorúvá válását pedig több kivégzéssel ünnepelte. Ekkor már rettegni kezdtek tőle a bojárok.
Oroszország első cárja
A végső lépést a függetlenség irányában Iván két évvel később tette meg. 1547. január 16-án a moszkvai Uszpenszkij- (Mária mennybevétele) székesegyházban Isten kegyelméből „minden oroszok cárjává” és Oroszország nagyfejedelmévé koronáztatta magát. A „cár” megjelöléssel pedig – amelynek eredete görög kaiszar, illetve a latis ceasar – félreérthetetlen formában adta mindenki tudtára: Moszkvából harmadik Rómát akar teremteni, önmagát pedig a világot uraló bizánci császárok örökösének tekinti. A moszkvai metropolita, Oroszország legmagasabb egyházi méltósága áldását adta erre az – állítólagosan Isten akaratából született – rendre.
Egy hónappal koronázása után a cár feleségül vette a Romanovok családjából származó Anasztáziát. Hitvese hat gyermekkel ajándékozta meg, de csak egyetlen gyermekük, Fjodor Ivanovics élte túl a szüleit. Házasságuk kimondottan boldog volt. Iván jellemének zabolátlansága ennek ellenére már a nászútjukon megmutatkozott.
Csodák és változások
 |
| Rettegett Iván karjában tartja fiát, miután fékevesztett dühében olyan erővel vágta fejbe, hogy az nem sokkal később belehalt sérülésébe. |
1547. június 21-én egész Moszkva lángokban állt. A babonás cár rettenetesen megijedt. A tűzvészt figyelmeztetésként értelmezte, s elhatározta, hogy a jövőben csak jót fog cselekedni. Országos reformokba fogott. Iskolákat építtetett, támogatta a könyvnyomtatást, állandó hadsereget szervezett, és összegyűjtette a nincstelenek kérelmeit.
1552 októberében megszületett Iván első fia, Dmitrij Ivanovics. Fél évvel később a cár súlyosan megbetegedett. Már a halál fenyegette, amikor megfogadta, hogy zarándokútra megy, amennyiben az Úristen megkegyelmez neki. Amikor az uralkodó felépült, s családjával együtt útra kívánt kelni Szent Kirill kolostorához, a szent életű Makszim, a Görög figyelmeztette: fia nem fog élve visszatérni onnan.
A cár azonban nem hagyta eltéríteni magát tervétől, s hitvese és gyermeke társaságában felkereste a szent helyet. Ekkor azonban megtörtént a baj. A visszatéréshez készülődve a cár és a cárné már a csónakban ült, amikor a dada megbotlott. Dmitrij legurult egy lejtőn, bele a Sekszna folyóba, és nyomban meghalt. Fia elvesztése után kezdett el hinni Iván cár a mágiában és a boszorkányságban.
A rettegésben tartott ország
1554. március 28-án újabb fia született, későbbi kedvence, Ivan Ivanovics. Öt évvel később azonban meghalt a cárné, s vele együtt mindaz, ami még mérsékelni tudta az uralkodó hirtelen haragú természetét. Iván, aki országát ez ideáig délkeleti irányban, a Kaszpi-tenger felé igyekezett kiterjeszteni, hatalmát most saját népe ellen fordította.
Mérge eleinte legközelebbi bizalmasai ellen fordult. Korábban nagyra becsült hadvezérei vagy tisztelettel övezett tanácsadói egyik pillanatról a másikra „árulókká” váltak, és kivégeztette őket. A gyászév elmúltával, 1561 augusztusában feleségül vette egy cserkesz fejedelem leányát.
És Iván még később is több alkalommal vette magára a házasság kötelékét. Nyolcadik feleségének akkor kérte meg a kezét, amikor hetedik felesége még életben volt.
Üldözési mániája addig kínozta, míg 1565-ben feketébe öltözött fegyveresekből föl nem állította hatezer fős magánhadseregét. Az „opricsnyikek” csapatával egyben megteremtette a terror eszközét is, amely félelmet és rettegést hozott az egész országra.
Eközben Oroszország külpolitikai helyzete kritikussá vált. Iván próbálkozása, hogy utat találjon a Balti-tengerhez, huszonöt évig tartó háborút robbantott ki a lengyel-litván unióval és Svédországgal, s romba döntötte a gazdaságot. Iván ennek dacára fáradhatatlanul gyilkolt tovább. Különös borzalmakat élt át Novgorod, ahol 1570-ben tömegmészárlást rendezett: ennek során 18 ezren vesztették életüket.
Iván cár úgy érezte, hogy a meggyilkoltak lelkei üldözik. Iszonyatosan félt saját halálától – márpedig annak időpontját tudtára adták a csillagjósok. És Rettegett Iván 1584. március 18-án, ötvenhárom esztendős korában valóban eltávozott az élők sorából.