Dél-Spanyolország sziklás, kietlen vidékén, ahol egykor tölgyfák és cédrusok zöldelltek, ma már csak a fügekaktusz él meg.
Almería mediterrán városának éjszakai szórakozóhelyeitől és tengerpartjától autóval alig félórányira kopár, kietlen dombvidék található, megannyi tátongó hasadékkal és vízmosással. Ez a spanyol „Rossz föld” vagy Badlands – így nevezték el az idelátogató turisták, mert emlékeztet az észak-amerikai vadnyugat Badlands nevű vidékére.
Kevesen merészkednek ide, jóllehet Tabernas és Níjar kisvárosok mögött göröngyös utak indulnak a „Rossz föld” felé. Spanyolország hegyvidékekben talán leggazdagabb tartományát nyugaton a fenséges Sierra Nevada határolja, s magában foglalja a Filabres- és az Alhamilla-hegység alacsonyabb vonulatait is. Ez a táj egyben az ország legszárazabb vidéke; az Alhamilla 1285 m-es hegygerincének két oldalán sivatagok húzódnak: a Campo de Tabernas és a Campo de Níjar.
A vidék szórványosan kap csapadékot, mert nyugaton a Sierra Nevada felfogja az Atlanti-óceán felől érkező esőfelhőket. Az almeríai sivatagokra évente csupán húsz-egynéhány esős nap jut – az évi csapadékmennyiség 110 mm körül mozog. És ha esik is eső, az rendszerint heves felhőszakadás, amely perceken belül megtölti a sziklás vidék vízmosásait. A hirtelen lezúduló víz elmossa az utakat, kidönti a távírópóznákat, s a távolabbi falvakat napokra, sőt hetekre elvágja a külvilágtól.
A spanyol „Rossz föld” a talajerózió egyik legkirívóbb példája a Földközi-tenger térségében. A heves téli esők lemossák a felső talajréteget, a legördülő sziklák és földcsuszamlások hasadékokat vágnak a laza agyagba és palába. E folyamathoz az emberi is hozzájárult a fák kivágásával és a füves térségek túllegeltetésével. Az eredmény vízmosásos erózió – meredek falú vájatok, spanyolul ramblas, kiterjedt hálózata.
További pusztítást okoz az esővíz, mely a föld alatt összegyűlve járatokat mos ki magának. Ezek egy idő után beomlanak, s az újabb hasadékok keletkezésével az eróziós folyamat elölről kezdődik. Végül a vidék mezőgazdasági célra alkalmatlan lesz.
Pedig 3000 évvel ezelőtt ezt a kősivatagot dús erdők borították. A Földközi-tenger teljes hosszában, Portugáliától Törökországig magyaltölgyek, ciprusfák és cédrusok tenyésztek a homokos talajon, a domboldalakról sudár fenyőfák nyúltak a magasba. Csapatosan kóboroltak itt az őzek, még az azóta kihalt mediterrán oroszlánnal is lehetett találkozni.
Nagyjából Kr. e. 1000-ig az emberi tevékenység nemigen befolyásolta a táj alakulását. Ám a települések egyre nagyobb erődterületeket irtottak ki, hogy megművelhető földekhez, tűzifához és építőanyaghoz jussanak. A kecskenyájak lerágták a facsemetéket, és magakadályozták az erdők megújulását. A természetes védőfelületétől megfosztott föld termőrétegét elmosta az eső, s kezdtek kiütközni az erózió sebhelyei.
A táj megváltozásával a növényzet is változott, bozótszerű jelleget öltött: 1-2 m magas, sűrű, örökzöld cserjés – macchia – alakult ki. Tövises bozótok, letörpült tölgyfák, olajfák, krisztustövis, szuhar, meténgfélék és alacsony cserjék borítják a vidék nagy részét.
A nyáron 43 C-t is elérő hőség sanyarú körülményeket teremt a „Rossz föld” növény- és állatvilága számára. Ennek ellenére a Campo de Tabernas vízmosásainak alján, ahol a szórványos téli esőktől sokáig nyirkos marad a talaj, sárga festőfű és rózsaszín leander virít, a Camp de Níjar sivatagában pedig megél a szárazságtűrő fügekaktusz és a legyezőpálma.
Almeria tartomány egyik leglátogatottabb helyet a Tabernas határában fekvő „Mini Hollywood”. Clint Eastwood filmje, az A Fistful of Dollard (Egy maroknyi dollár) számára épült 1964-ben, s azóta ütött-kopott söntéseibe és poros utcáin száznál több „spagetti”-westernt forgattak. Napjainkban tévéreklámok felvételénél vagy turisták számára rögtönzött lövöldözéseknél szolgál színhelyéül.
Almería mediterrán városának éjszakai szórakozóhelyeitől és tengerpartjától autóval alig félórányira kopár, kietlen dombvidék található, megannyi tátongó hasadékkal és vízmosással. Ez a spanyol „Rossz föld” vagy Badlands – így nevezték el az idelátogató turisták, mert emlékeztet az észak-amerikai vadnyugat Badlands nevű vidékére.
 |
| ZORD VIDÉK - A spanyol "Rossz föld" kopár dombjai és meredek vízmosásao tucatnyi westernfilm forgatásának szolgáltak színhelyül. |
A vidék szórványosan kap csapadékot, mert nyugaton a Sierra Nevada felfogja az Atlanti-óceán felől érkező esőfelhőket. Az almeríai sivatagokra évente csupán húsz-egynéhány esős nap jut – az évi csapadékmennyiség 110 mm körül mozog. És ha esik is eső, az rendszerint heves felhőszakadás, amely perceken belül megtölti a sziklás vidék vízmosásait. A hirtelen lezúduló víz elmossa az utakat, kidönti a távírópóznákat, s a távolabbi falvakat napokra, sőt hetekre elvágja a külvilágtól.
A spanyol „Rossz föld” a talajerózió egyik legkirívóbb példája a Földközi-tenger térségében. A heves téli esők lemossák a felső talajréteget, a legördülő sziklák és földcsuszamlások hasadékokat vágnak a laza agyagba és palába. E folyamathoz az emberi is hozzájárult a fák kivágásával és a füves térségek túllegeltetésével. Az eredmény vízmosásos erózió – meredek falú vájatok, spanyolul ramblas, kiterjedt hálózata.
További pusztítást okoz az esővíz, mely a föld alatt összegyűlve járatokat mos ki magának. Ezek egy idő után beomlanak, s az újabb hasadékok keletkezésével az eróziós folyamat elölről kezdődik. Végül a vidék mezőgazdasági célra alkalmatlan lesz.
Pedig 3000 évvel ezelőtt ezt a kősivatagot dús erdők borították. A Földközi-tenger teljes hosszában, Portugáliától Törökországig magyaltölgyek, ciprusfák és cédrusok tenyésztek a homokos talajon, a domboldalakról sudár fenyőfák nyúltak a magasba. Csapatosan kóboroltak itt az őzek, még az azóta kihalt mediterrán oroszlánnal is lehetett találkozni.
Nagyjából Kr. e. 1000-ig az emberi tevékenység nemigen befolyásolta a táj alakulását. Ám a települések egyre nagyobb erődterületeket irtottak ki, hogy megművelhető földekhez, tűzifához és építőanyaghoz jussanak. A kecskenyájak lerágták a facsemetéket, és magakadályozták az erdők megújulását. A természetes védőfelületétől megfosztott föld termőrétegét elmosta az eső, s kezdtek kiütközni az erózió sebhelyei.
A táj megváltozásával a növényzet is változott, bozótszerű jelleget öltött: 1-2 m magas, sűrű, örökzöld cserjés – macchia – alakult ki. Tövises bozótok, letörpült tölgyfák, olajfák, krisztustövis, szuhar, meténgfélék és alacsony cserjék borítják a vidék nagy részét.
A nyáron 43 C-t is elérő hőség sanyarú körülményeket teremt a „Rossz föld” növény- és állatvilága számára. Ennek ellenére a Campo de Tabernas vízmosásainak alján, ahol a szórványos téli esőktől sokáig nyirkos marad a talaj, sárga festőfű és rózsaszín leander virít, a Camp de Níjar sivatagában pedig megél a szárazságtűrő fügekaktusz és a legyezőpálma.
Almeria tartomány egyik leglátogatottabb helyet a Tabernas határában fekvő „Mini Hollywood”. Clint Eastwood filmje, az A Fistful of Dollard (Egy maroknyi dollár) számára épült 1964-ben, s azóta ütött-kopott söntéseibe és poros utcáin száznál több „spagetti”-westernt forgattak. Napjainkban tévéreklámok felvételénél vagy turisták számára rögtönzött lövöldözéseknél szolgál színhelyéül.