 |
| Edward Jenner, himlőoltás angol úttörője beoltja saját kisfiát. |
Sok száz évig tombolt és szedett több millió áldozatot világszerte egy fertőző betegség, a feketehimlő (variola major). Tünetei közé tartoznak a magas láz és az egész testet ellepő kiütések, gennyes hólyagok. Sokan belehaltak vagy megvakultak, ám akik túlélték, azok bőrét maradandó forradások, himlőhelyek éktelenítették el.
A feketehimlő alighanem a tehénhimlőből fejlődött ki, s így terjedt át az emberre. Már a fáraók Egyiptomában, más közel-keleti civilizációkban és a Római Birodalomban is gyakran felütötte a fejét. A Földközi-tenger térségében az i. sz. II. században jegyezték fel az első nagyobb ragályt, amely minden valószínűség szerint feketehimlő lehetett.
Végzetes hatások
Különösen erősen tombolt a himlő a XVII-XVIII. századi Európában – II. Mária angol királynő és a francia XV. Lajos is ebbe halt bele. Mexikóban, illetve Peruban számtalan őslakó pusztult el, miután Hernando Cortez és Francisco Pizzarro behurcolta a ragályt. A spanyoloknak már volt némi természetes immunitásuk, az aztékok és az inkák azonban teljesen védtelenek voltak ellene.
1518 és 1531 között ezért az őslakosok mintegy harmadát elvitte a himlő, míg a spanyolok alig kapták el a kórt. Amellett, hogy sok millió indiánt kiirtott, a ragály az ellenállásukat is megtörve – lelki hatásai sokkal végzetesebbek voltak, mint a testiek.
A betegség elleni küzdelemben nem egy orvos érte el az első sikert, hanem a konstantinápolyi brit konzul felesége, Lady Mary Wortley Montagi (1689-1762), akinek szépségét a himlő tette tönkre. Ő számolt be a török asszonyok oltási módszeréről, akik megkarcolták a bőrt, parányi mennyiségű fertőző anyagot juttattak a sebbe.
E kis adaggal életre szóló védettséget kaptak – ha az oltás megfogant, a beoltott könnyű betegséget kapott, amiből rövidesen, kellemetlen következmények s himlőhelyek nélkül meggyógyult. Lady Mary az 1721-es angliai járvány idején maga is beoltatta hároméves kislányát. A módszerét csakhamar átvették, és 1750 után már tömegével oltották be az embereket a vándor himlőoltók, akik egész falvakat kezeltek. Az oltás lassan Európában is elterjedt. Nagy Katalon orosz cárnő családját egy Thomas Dimsdale nevű angol sebész oltotta be, aki nemesek rangot és 10 ezer fontot kapott szolgálataiért.
E módszer mégsem volt teljesen veszélytelen: III. György király egyik fia a védőoltásba halt bele. Ezért volt igen fontos Edward Jenner felfedezése, a vakcinációs eljárás. Az angol orvosdoktor szülőhelyén, Glouctershire környékén köztudott volt, hogy azok a fejőlányok, akik elkapták a jóindulatú tehénhimlőt, ellenállóak lettek a feketehimlővel szemben. Jenner 1796. május 14-én ezért úgy oltott be egy James Phipps nevű nyolcéves kisfiút, hogy egy Sarah Nelmes nevű fejőlány tehéhimlő-hólyagjaiból vette az oltóanyagot.
 |
| Francia gyermekek himlő elleni oltása a XIX. században. |
1799-re több mint 5000 embert oltottak be. Jenner 30 ezer font jutalmat kapott a brit parlamenttől. Az új eljárás gyorsan tért hódított Európában és Amerikában, s a XIX. században számos európai ország kötelezővé tette a himlőoltást – hazánkban már 1813-ben – Angliában ellenben sokan tiltakoztak az állami orvosi kezelés ellen.
1900-ra már szinte egész Nyugat-Európából kiszorult ez a fertőző betegség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) égisze alatt végezett szervezett oltásokkal sikerült felszámolni a himlőt az egész földgolyón. 1975-ben történt az utolsó ismert himlőfertőzés: egy hároméves bangladesi kislány betegedett meg.
A feketehimlő kórokozója ma már csak az amerikai Atlantában és a Novoszibirszk melletti Kolcovóban lévő kutatólaboratóriumokban található meg. A WHO 1999 júniusára tervezte a teljes kiirtását.