Bizonyára mindenkinek van ismerőse, aki rágja a körmét. Olyan is akad, aki naponta nagytakarít, esetleg ismerünk szenvedélyes táska- és cipővásárlókat. De tudjuk-e, hogy csak rossz szokások rabjai-e ők, vagy valódi kényszerbetegek?
A mindennapos rigolyáktól a diagnosztizálható kényszerbetegségig elég hosszú az út. A két magatartás közti különbség a jelenségek gyakoriságában, erősségében és következményében van.
Kóros shoppingolás
Kétségtelen, hogy a plázákban nehéz ellenállni a kísértésnek. Bár moziba indul az ember, ha már elmegy a boltok mellett, beszerez néhány ruhadarabot is. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy valaki kényszeres vásárlóvá váljon.
A kényszeres vásárlást már csaknem tíz évvel ezelőtt kategorizálták pszichiátriai betegségként. Definíciója szerint a beteg olyan erős késztetést érez a vásárlásra, hogy akár adósságba is veszi magát. Főképp ruhaneműt, szórakoztató elektronikai cikkeket, piperetermékeket vesz.
Jellemző, hogy míg az átlagember minden tizedik vásárlása felesleges, a kóros vásárló által megvásárolt holmik közül minden harmadik a szekrény mélyére kerül, azokat sosem használja.
Rend a lelke!
Vizsgáljuk meg, milyen egy pedáns háziasszony és milyen a kényszeres rendrakó. Az előbb gyakran takarit, de nem borul ki, ha nem sikerül tökéletes rendet tartania. Aki a kényszer hajt a rendrakásra, akkor is takarít, ha tisztaság van a lakásban, túlzottan törekszik a szimmetriára, fontos, hogy a tárgyak a pontos helyükön legyenek, hajlamos a szőnyeg rojtjait napjában akár többször is kifésülni.
Ez a fajta rendrakás sok időt vesz el, ami a családi kapcsolatokat is megmérgezi. Ha egy anya minden héten kiszedeti és kitakarítja a gyerekével a könyvespolcot, ez felborítja a szülő-gyerek viszonyt. A társadalmi kapcsolatok is megszűnhetnek, ha rendetlenségtől való félelmében a beteg már vendégeket sem enged a lakásba.
Ellenőrizni kell mindent
A kényszerbetegségek két legfontosabb eleme a kényszergondolatok és/vagy kényszercselekvések jelenléte. Leggyakoribb formái közé tartozik a tisztálkodási, ellenőrzési és számolási szenvedély. A tisztálkodási, tisztogatási kényszer mögött meghúzódó gondolat a beszennyeződéstől, megfertőződéstől való félelem. Az ellenőrzési rituálék hátterében a személy kóros kételkedése áll.
Mindenkivel előfordul, hogy elbizonytalanodik, vajon bezárta-e az ajtót, elzárta-e a gázt, de csak a betegek ellenőrzik ez naponta tízszer-hússzor. A harmadikként említett számolási szenvedélyben szenvedő beteg minden megszámol, ami az útjába kerül, akár annak árán is, hogy elkésik, hogy lemarad egy fontos eseményről.
Agresszív kényszergondolatok
Ritkábban fordulnak elő, de nagyon gyötrőek az agresszív tartalmú kényszergondolatok, például ha egy gyermekét imádó anya egyszer csak arra gondol, hogy leforrázza vagy kidobja az ablakon a kicsit.
Az ilyen – értelmetlen, az értékrenddel teljesen ellentétes – képek erős bűntudattal és szégyenérzettel járnak, ezért nehezen fordulnak vele orvoshoz. Ám olyan traumatikusak lehetnek, hogy megakadályozzák az anya-gyerek kapcsolat elmélyülését, vagy éppen egy újabb gyerek vállalását.
Körömrágás, lekapart sebek, hajtépés
A legkevésbé agresszív kutyafajtát, a labradort vizsgálva megfigyelték, hogy váratlan helyzetekre nem támadással reagál. Magába fordul, tépelődik és köröm-, illetve lábrágásba kezd, egészen az öncsonkításig. Ha az állat a stresszes helyzeten nem tud változtatni, elkezd azzal foglalkozni, ami nem haladja meg a képességét: magát rendezgeti.
Hasonló a helyzet az embernél is. A körömrágás nálunk is a belső feszültségek levezetése. Gyerekkorban – minden huszadik gyerek rágja a körmét – lehet átmeneti, ami elhagyható, ha a gyerek elsajátít egy magasabb rendű feszültség-levezetést.
Amennyiben az nem történik meg, akkor a szokás rögzül, ugyanígy, ahogy például az arc piszkálása, a sebek lekapargatása, a bőr tépkedése, a szakállsimogatás és más apró mozdulat. Minden ötvenedik ember például – nagy részük diplomás – kényszeresen tépkedi, sőt nemegyszer rágcsálja, vagy meg is eszi a hajszálait és egyéb szőrzetét.
Munkamánia
Sokan azt gondolják, hogy aki napi tíz-tizenkét órát tölt a munkahelyén, az munkamániás. Holott a legtöbb embert csipán az kényszerít erre a tevékenységre, hogy így többet kereshet, jobban megfelelhet a vállalati elvárásoknak.
A legnagyobb különbség a két változat között: amíg valaki valóban több munkát végez, többnyire sikeresebb is, több megrendelést kap, jobb pozíciót ér el a piacon. Ezzel szemben a kényszeres munkamániával nem párosul eredményesség, hiszen éppen az ismétlődés teszi lehetetlenné a befejezést, a sikert.
Testkép- és evési zavarok
Ma már mindenki ismeri az anorexia és bulimia kifejezéseket, ám a környezet gyakran későn észleli a betegséget. Sok a kényszeres tünet, mint a félelem az elhízástól vagy az étkezési rituálék kényszercselekvés jellege. Legfontosabb jellemzője a testkép zavara, így bármilyen vékonyra fogynak, kövérnek érzik magukat. Többnyire gyűlölik a testüket, sokszor depressziósak is emiatt.
Figyelmeztető jelek, ha valaki rövid idő alatt sokat fogy, ha egyszerre rendszeresen nagy mennyiségű ételt fogyaszt, ha étkezés után eltűnik – ilyenkor hánytatja, hashajtózza magát – vagy ha túlzott mértékben edz. Bár az utóbbi évek anorexiás szépségideálja feltétlenül felelőssé tehető a nők felborult testképéért, a környezet felelőssége letagadhatatlan.
Hasonlóan a testkép zavara, amikor átlagos külsejű emberek testrészüket deformáltnak érzik. Ha megtehetik, plasztikai műtétek sokaságának vetik alá magukat, hogy „elviselhetőnek” érezzék külsejüket. Idejük nagy részében a tükör előtt magukat elemzik.
Hipochondria (túlzott félelem a betegségektől)
Folyamatos önmaga megfigyelése, s a legkisebb vélt rendellenes jel észrevételekor orvosi vizsgálatra megy. Csak a negatív leletek, s kivizsgálások nyugtatják meg. A betegségtől való félelmének eltúlzott méreteiről nem lehet meggyőzni.
Akkor én kényszerbeteg vagyok?
A kényszeres személyiségek abban különböznek a kényszerbetegektől, hogy nincs egy kiemelt, túlzott kényszeres cselekvésük, de a mindennapjaik nagyon pontos napirend szerint zajlanak. Akkor érzik biztonságban magukat, ha pontosan az általuk eltervezett sorrendben és időrendben követik a cselekedetek egymást.
Másokkal való kapcsolataikban is folyton ők akarnak kontrollálni. Az életükből hiányzik a spontaneitás, nagyon merev személyiségek, akikkel nehéz kompromisszumot kötni. Fáradtság, stressz hatására a tüneteik felerősödhetnek és gyakoribbá válhatnak. Sokan úgy gondolják, hogy valamiképpen saját maguknak okozták ezt a viselkedést, ám a szakemberek szerint szó sincs személyiségproblémákról.
Aggódni azért szabad!
A kényszeres jelenségek mindig a túlkontrollálással vannak kapcsolatban. Szemben más problémákkal (például szenvedélybetegségek, ahol a páciensek alacsony önkontrollja okoz gondot), a kényszerbetegek mindent túlkontrollálnak, amivel a feszültségüket igyekeznek csökkenteni.
Úgy érzik, elviselhetetlen kockázatot vállalnak azzal, ha nem elég gondosak. Ezért újra és újra kezet mosnak, rendet raknak, még attól is rettegnek, hogy olyasmit követnek el, ami tilos. Jellemző, hogy ezekben a betegekben egyszer csak felötlik, hogy rosszat tettek, például felrúgtak valakit az utcán, és addig nem nyugszanak, amíg meg nem bizonyosodnak arról, hogy a dolog kizárt. Képesek még a rendőrségre is betelefonálni, találtak-e sebesültet a környéken.
Egyedül nem megy a változás
Gyakran előfordul spontán javulás a tünetekben, ha a páciens lelkileg kedvezőbb élethelyzetbe kerül. Ilyen eset, amikor a várandós nőnél felmerülő kényszergondolatok a szülés után maguktól elmúlnak.
Ám, mielőtt bárki azt gondolná, hogy a kényszercselekvésekről erős akaraterővel segítség nélkül is le lehet szokni, tisztázni kell, hogy ezeknek a késztetéseknek nem lehet ellenállni, még ha a beteg tudja is, hogy cselekvései értelmetlenek eltúlzottak. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy egyedül akar megbirkózni a leszokással, olyan hatalmas feszültséget érez, hogy inkább feladja a próbálkozást.
A gyógyszeres kezelés szükségessége a tünetek súlyosságától, illetve a beteg pszichoterápiás hajlandóságától függ. Amennyiben a tünetek már nagyon beszűkítik a személy mindennapi lehetőségeit, például, ha nem tud kimozdulni otthonról a tisztálkodási kényszere miatt, akkor fontos, hogy megfelelő gyógyszerek viszonylag gyorsan segítsenek.
Ha azonban a kényszerek még nem ilyen súlyosak, de már problémát jelentenek az emberi kapcsolatokban – például az érintett mindenhonnan késik a fölösleges kézmosások miatt – akkor nem muszáj a gyógyszerekkel kezdeni. Gyakran már a pszichoterápia során feltárható, mi áll a kényszer hátterében.
Természet módszer a leszokásban
A természetgyógyászat úgy tartja, hogy a beteg – jelen esetben kényszeres páciens – azzal teszi meg az első lépést a gyógyulás felé, hogy választ magának egy szakembert, aki segíti, elindítja a gyógyulás útján. A holisztikus szemlélet szerint minden szenvedélybetegség lelki okokra vezethető vissza.
A pszichés háttér feltárása ezért elengedhetetlen. A kezelés praktikus hatása, hogy csökkenteni tudja a kínzó kényszert a szenvedély beteljesítésére, legyen alkoholról, vásárlási-evési- vagy akár fogyási kényszerről. Az akupunktúra hatására az elvonási tünetek nem jelentkeznek olyan intenzíven és beindul a szervezet tisztulás az addig lerakódott méreganyagoktól.
Hangsúlyozni kell, hogy ez csak tünetei kezelés, amíg a kiváltó ok nem szűnik meg. Aki például kórosan vásárol, könnyen lehet, hogy csak a férje szeretetét akarja így pótolni – ha tőle nem kapja ezt meg, hát ajándékoz magának másképp jó érzést. A feltárás módja a kötetlen beszélgetés.
Ezalatt kiderül, hogy például a kövér beteg valóban fogyni akar-e, vagy csak azt szeretné, hogy foglalkozzon vele valaki. Az utóbbi esetben nem lehet beindítani a szenvedély elengedését, hiszen nem az evési kényszertől való megszabadulás a valós mozgató rugó.
Amennyiben valaki változtatni akar az életén, és elfogadja az életviteli tanácsokat, megpróbálja elrendezni magában a lelki okokat, akkor nyolc-tíz kezelés után nagyon komoly változások állnak be. Az eljárás szükség esetén ismételhető. A fülakupunktúrás kezelés nem javasolt seb, fertőzés, gyulladás van a kezelésre váró fülterületen.
A mindennapos rigolyáktól a diagnosztizálható kényszerbetegségig elég hosszú az út. A két magatartás közti különbség a jelenségek gyakoriságában, erősségében és következményében van.
Kóros shoppingolás
Kétségtelen, hogy a plázákban nehéz ellenállni a kísértésnek. Bár moziba indul az ember, ha már elmegy a boltok mellett, beszerez néhány ruhadarabot is. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy valaki kényszeres vásárlóvá váljon.
A kényszeres vásárlást már csaknem tíz évvel ezelőtt kategorizálták pszichiátriai betegségként. Definíciója szerint a beteg olyan erős késztetést érez a vásárlásra, hogy akár adósságba is veszi magát. Főképp ruhaneműt, szórakoztató elektronikai cikkeket, piperetermékeket vesz.
Jellemző, hogy míg az átlagember minden tizedik vásárlása felesleges, a kóros vásárló által megvásárolt holmik közül minden harmadik a szekrény mélyére kerül, azokat sosem használja.
Rend a lelke!
Vizsgáljuk meg, milyen egy pedáns háziasszony és milyen a kényszeres rendrakó. Az előbb gyakran takarit, de nem borul ki, ha nem sikerül tökéletes rendet tartania. Aki a kényszer hajt a rendrakásra, akkor is takarít, ha tisztaság van a lakásban, túlzottan törekszik a szimmetriára, fontos, hogy a tárgyak a pontos helyükön legyenek, hajlamos a szőnyeg rojtjait napjában akár többször is kifésülni.
Ez a fajta rendrakás sok időt vesz el, ami a családi kapcsolatokat is megmérgezi. Ha egy anya minden héten kiszedeti és kitakarítja a gyerekével a könyvespolcot, ez felborítja a szülő-gyerek viszonyt. A társadalmi kapcsolatok is megszűnhetnek, ha rendetlenségtől való félelmében a beteg már vendégeket sem enged a lakásba.
Ellenőrizni kell mindent
A kényszerbetegségek két legfontosabb eleme a kényszergondolatok és/vagy kényszercselekvések jelenléte. Leggyakoribb formái közé tartozik a tisztálkodási, ellenőrzési és számolási szenvedély. A tisztálkodási, tisztogatási kényszer mögött meghúzódó gondolat a beszennyeződéstől, megfertőződéstől való félelem. Az ellenőrzési rituálék hátterében a személy kóros kételkedése áll.
Mindenkivel előfordul, hogy elbizonytalanodik, vajon bezárta-e az ajtót, elzárta-e a gázt, de csak a betegek ellenőrzik ez naponta tízszer-hússzor. A harmadikként említett számolási szenvedélyben szenvedő beteg minden megszámol, ami az útjába kerül, akár annak árán is, hogy elkésik, hogy lemarad egy fontos eseményről.
Agresszív kényszergondolatok
Ritkábban fordulnak elő, de nagyon gyötrőek az agresszív tartalmú kényszergondolatok, például ha egy gyermekét imádó anya egyszer csak arra gondol, hogy leforrázza vagy kidobja az ablakon a kicsit.
Az ilyen – értelmetlen, az értékrenddel teljesen ellentétes – képek erős bűntudattal és szégyenérzettel járnak, ezért nehezen fordulnak vele orvoshoz. Ám olyan traumatikusak lehetnek, hogy megakadályozzák az anya-gyerek kapcsolat elmélyülését, vagy éppen egy újabb gyerek vállalását.
Körömrágás, lekapart sebek, hajtépés
A legkevésbé agresszív kutyafajtát, a labradort vizsgálva megfigyelték, hogy váratlan helyzetekre nem támadással reagál. Magába fordul, tépelődik és köröm-, illetve lábrágásba kezd, egészen az öncsonkításig. Ha az állat a stresszes helyzeten nem tud változtatni, elkezd azzal foglalkozni, ami nem haladja meg a képességét: magát rendezgeti.
Hasonló a helyzet az embernél is. A körömrágás nálunk is a belső feszültségek levezetése. Gyerekkorban – minden huszadik gyerek rágja a körmét – lehet átmeneti, ami elhagyható, ha a gyerek elsajátít egy magasabb rendű feszültség-levezetést.
Amennyiben az nem történik meg, akkor a szokás rögzül, ugyanígy, ahogy például az arc piszkálása, a sebek lekapargatása, a bőr tépkedése, a szakállsimogatás és más apró mozdulat. Minden ötvenedik ember például – nagy részük diplomás – kényszeresen tépkedi, sőt nemegyszer rágcsálja, vagy meg is eszi a hajszálait és egyéb szőrzetét.
Munkamánia
Sokan azt gondolják, hogy aki napi tíz-tizenkét órát tölt a munkahelyén, az munkamániás. Holott a legtöbb embert csipán az kényszerít erre a tevékenységre, hogy így többet kereshet, jobban megfelelhet a vállalati elvárásoknak.
A legnagyobb különbség a két változat között: amíg valaki valóban több munkát végez, többnyire sikeresebb is, több megrendelést kap, jobb pozíciót ér el a piacon. Ezzel szemben a kényszeres munkamániával nem párosul eredményesség, hiszen éppen az ismétlődés teszi lehetetlenné a befejezést, a sikert.
Testkép- és evési zavarok
Ma már mindenki ismeri az anorexia és bulimia kifejezéseket, ám a környezet gyakran későn észleli a betegséget. Sok a kényszeres tünet, mint a félelem az elhízástól vagy az étkezési rituálék kényszercselekvés jellege. Legfontosabb jellemzője a testkép zavara, így bármilyen vékonyra fogynak, kövérnek érzik magukat. Többnyire gyűlölik a testüket, sokszor depressziósak is emiatt.
Figyelmeztető jelek, ha valaki rövid idő alatt sokat fogy, ha egyszerre rendszeresen nagy mennyiségű ételt fogyaszt, ha étkezés után eltűnik – ilyenkor hánytatja, hashajtózza magát – vagy ha túlzott mértékben edz. Bár az utóbbi évek anorexiás szépségideálja feltétlenül felelőssé tehető a nők felborult testképéért, a környezet felelőssége letagadhatatlan.
Hasonlóan a testkép zavara, amikor átlagos külsejű emberek testrészüket deformáltnak érzik. Ha megtehetik, plasztikai műtétek sokaságának vetik alá magukat, hogy „elviselhetőnek” érezzék külsejüket. Idejük nagy részében a tükör előtt magukat elemzik.
Hipochondria (túlzott félelem a betegségektől)
Folyamatos önmaga megfigyelése, s a legkisebb vélt rendellenes jel észrevételekor orvosi vizsgálatra megy. Csak a negatív leletek, s kivizsgálások nyugtatják meg. A betegségtől való félelmének eltúlzott méreteiről nem lehet meggyőzni.
Akkor én kényszerbeteg vagyok?
A kényszeres személyiségek abban különböznek a kényszerbetegektől, hogy nincs egy kiemelt, túlzott kényszeres cselekvésük, de a mindennapjaik nagyon pontos napirend szerint zajlanak. Akkor érzik biztonságban magukat, ha pontosan az általuk eltervezett sorrendben és időrendben követik a cselekedetek egymást.
Másokkal való kapcsolataikban is folyton ők akarnak kontrollálni. Az életükből hiányzik a spontaneitás, nagyon merev személyiségek, akikkel nehéz kompromisszumot kötni. Fáradtság, stressz hatására a tüneteik felerősödhetnek és gyakoribbá válhatnak. Sokan úgy gondolják, hogy valamiképpen saját maguknak okozták ezt a viselkedést, ám a szakemberek szerint szó sincs személyiségproblémákról.
Aggódni azért szabad!
A kényszeres jelenségek mindig a túlkontrollálással vannak kapcsolatban. Szemben más problémákkal (például szenvedélybetegségek, ahol a páciensek alacsony önkontrollja okoz gondot), a kényszerbetegek mindent túlkontrollálnak, amivel a feszültségüket igyekeznek csökkenteni.
Úgy érzik, elviselhetetlen kockázatot vállalnak azzal, ha nem elég gondosak. Ezért újra és újra kezet mosnak, rendet raknak, még attól is rettegnek, hogy olyasmit követnek el, ami tilos. Jellemző, hogy ezekben a betegekben egyszer csak felötlik, hogy rosszat tettek, például felrúgtak valakit az utcán, és addig nem nyugszanak, amíg meg nem bizonyosodnak arról, hogy a dolog kizárt. Képesek még a rendőrségre is betelefonálni, találtak-e sebesültet a környéken.
Egyedül nem megy a változás
Gyakran előfordul spontán javulás a tünetekben, ha a páciens lelkileg kedvezőbb élethelyzetbe kerül. Ilyen eset, amikor a várandós nőnél felmerülő kényszergondolatok a szülés után maguktól elmúlnak.
Ám, mielőtt bárki azt gondolná, hogy a kényszercselekvésekről erős akaraterővel segítség nélkül is le lehet szokni, tisztázni kell, hogy ezeknek a késztetéseknek nem lehet ellenállni, még ha a beteg tudja is, hogy cselekvései értelmetlenek eltúlzottak. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy egyedül akar megbirkózni a leszokással, olyan hatalmas feszültséget érez, hogy inkább feladja a próbálkozást.
A gyógyszeres kezelés szükségessége a tünetek súlyosságától, illetve a beteg pszichoterápiás hajlandóságától függ. Amennyiben a tünetek már nagyon beszűkítik a személy mindennapi lehetőségeit, például, ha nem tud kimozdulni otthonról a tisztálkodási kényszere miatt, akkor fontos, hogy megfelelő gyógyszerek viszonylag gyorsan segítsenek.
Ha azonban a kényszerek még nem ilyen súlyosak, de már problémát jelentenek az emberi kapcsolatokban – például az érintett mindenhonnan késik a fölösleges kézmosások miatt – akkor nem muszáj a gyógyszerekkel kezdeni. Gyakran már a pszichoterápia során feltárható, mi áll a kényszer hátterében.
Természet módszer a leszokásban
A természetgyógyászat úgy tartja, hogy a beteg – jelen esetben kényszeres páciens – azzal teszi meg az első lépést a gyógyulás felé, hogy választ magának egy szakembert, aki segíti, elindítja a gyógyulás útján. A holisztikus szemlélet szerint minden szenvedélybetegség lelki okokra vezethető vissza.
A pszichés háttér feltárása ezért elengedhetetlen. A kezelés praktikus hatása, hogy csökkenteni tudja a kínzó kényszert a szenvedély beteljesítésére, legyen alkoholról, vásárlási-evési- vagy akár fogyási kényszerről. Az akupunktúra hatására az elvonási tünetek nem jelentkeznek olyan intenzíven és beindul a szervezet tisztulás az addig lerakódott méreganyagoktól.
Hangsúlyozni kell, hogy ez csak tünetei kezelés, amíg a kiváltó ok nem szűnik meg. Aki például kórosan vásárol, könnyen lehet, hogy csak a férje szeretetét akarja így pótolni – ha tőle nem kapja ezt meg, hát ajándékoz magának másképp jó érzést. A feltárás módja a kötetlen beszélgetés.
Ezalatt kiderül, hogy például a kövér beteg valóban fogyni akar-e, vagy csak azt szeretné, hogy foglalkozzon vele valaki. Az utóbbi esetben nem lehet beindítani a szenvedély elengedését, hiszen nem az evési kényszertől való megszabadulás a valós mozgató rugó.
Amennyiben valaki változtatni akar az életén, és elfogadja az életviteli tanácsokat, megpróbálja elrendezni magában a lelki okokat, akkor nyolc-tíz kezelés után nagyon komoly változások állnak be. Az eljárás szükség esetén ismételhető. A fülakupunktúrás kezelés nem javasolt seb, fertőzés, gyulladás van a kezelésre váró fülterületen.