Újító Találmányok: Fogászat

A C. Ash és fiai által gyártott fogorvosi
szék 1885-ből.

A középkorban csak borzalmas tortúrával tudták eltávolítani a fájó fogakat. Első ízben 1699-ben képeztek ki fogorvosokat a Francia Sebészeti Akadémián, ahol a vizsgát letevők „fogszakértő”-nek nevezhették magukat.

Pierre Fauchard-t tartják a fogászat atyjának, aki sokat tett annak érdekében, hogy az orvostudomány komolyan vegye a fogászatot. Fauchard 1699-ben nyitotta meg fogászati rendelőjét a franciaországi Angers-ben. A Francia Sebészeti Akadémia három év múlva XIV. Lajos rendelete nyomán hozta létre fogorvosi szakát

Fauchard 1728-ban jelentette meg Le Chirurgien-Dentise (A sebész-fogorvos) című művét, amelyben leírja a fogászati eszközöket és eljárásokat. Könyve hatására szerte Európában elterjedt a fogászat, de az első olyan oktatási intézmény, amely kifejezetten erre a területre szakosodott, csupán 100 év múlva nyitotta meg kapuit Baltimore-ban.

A félelmetes fogorvosi fúrót Archigenész római orvos használta először Kr. u. 100 körül. Az évszázadok során a fúrók mind gyorsabbá váltak, s ezáltal csökkent a betegek fájdalma. A következő fontos felfedezés a lábpedállal működtethető motoros fúró volt (1872), 1957-ben pedig feltalálták a sűrített levegővel működő, 200 000-es fordulatszámin is elérő eszközöket.

Sokak számára maga a fogorvosi szék is elrettentő, bár az általa biztosított kényelmes, félig ülő-fekvő helyzet igazán nagy előrelépés ahhoz képest, amikor a betegnek a fogorvos két térde között kellett ülnie. Az első speciális fogorvosi szék, amelyet az angol James Snell tervezett, 1932-ben kerül forgalomba, 1950-ben pedig már az első, árammal működő fogorvosi szék is elkészült.

Fogkefe és fogkrém

A XIV. századi iniciálé ábrázolása
egy fogászati procedúráról

Már az ókorban is használtak kihegyezett pálcákat a fogak kitisztítására, de a merőleges sörtéjű, ma ismert
fogkeféről először egy XVII. századi kínai enciklopédiában olvashatunk. Ezt az eszközt állítólag már 1498-ban is használták.

A fogkrémet a rómaiak is ismerték, bár tubusba csak  1892-ben került, amikor valakinek megtetszettek a festőművészek festéktubusai. A tubusos fogkrém hírneve csak a XX. században szenvedett csorbát, amikor a Watergate-botrány után az elnök egyik embere, H.r. Halderman így nyilatkozott: „Ha a fogkrém egyszer kikerül a tubusból, nagy nehéz visszagyömöszölni.”

Tudtad?

Bárcsak a rendszeres fogmosás csakugyan ilyen tökéletes  fogsort eredményezne.

A kínai foghúzók állítólag napi több órán át szedtek ki deszkákból szögeket, így gyakorolva a mesterségüket.