John Swann a Wisconsini Egyetemen szerzett történettudományi és gyógyszerészeti doktorátust. 1989-től áll az FDA alkalmazásában. Az általa választott hét történelmi jelentőségű gyógyszer, mint mondja, „többé-kevésbé időrendi, se nem fontossági sorrendben követi egymást. Meg sem próbálnám ez utóbbi szerint értékelni őket.” Egy orvosság – valakinek – mindig fontos.
1. Az ópium. Politiaki, kereskedelmi és kulturális szempontból jelentős drog, a régi idők orvoslásának legelterjedtebb fájdalomcsillapítója.
2. Himlővakcina. Az emberre kevésbé veszélyes tehénhimlő kórokozóját tartalmazó oltóanyagot Edward Jenner vezette be 1798-ban. A járvány sújtotta Montreal városát 1885-ben vasúttal elhagyókat a vonaton oltották be himlő ellen.
3. Salvarsan. Paul Ehrlich német tudós alkalmazott először 1910-ben vegyi anyagot valamely kórokozó, a szifiliszt okozó spirochaeta ellen. E forradalmi újításáért ma a kemoterápia atyjaként tisztelik.
4. Inzulin. Mielőtt Frederick Banting, valamint munkatársai az 1920-as évek elején izolálták ezt a hormont, a diabétesz elleni étrend voltaképpen halálra éheztette a cukorbajos beteget. Kevés gyógyszer segített ily gyorsan oly sokakon.
5. Penicillin. Az 1928-ban felfedezett, ám jó ideig mellőzött antibiotikum használata a második világháború alatt terjedt el. Sikerrel alkalmazták számos, korábban halálos kimenetelű fertőzés ellen.
6. Enovid. Az Egyesült Államokban 1960-ban bevezetett fogamzásgátló tabletta nagy változást hozott milliók életébe. 1970-ben ez volt az első készítmény, melyhez az esetleges mellékhatásokról szóló tájékoztatót is mellékeltek. Az effajta ismertetőt annak idején számos szakember ellenezte, mára azonban általános gyakorlattá vált.
7. Thalidomid. Ez az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején forgalmazott nyugtató súlyos fejlődési rendellenességeket okozott a terhes anyák magzatainál. Ez a gyógyszerészeti katasztrófa alapvető változtatásokra késztette a világ kormányait a gyógyszerek engedélyeztetési eljárásának szabályozása terén. A Thalidomidot a kilencvenes években újra bevetették, ezúttal a lepra és egyéb kórok szövődményei ellen.
1. Az ópium. Politiaki, kereskedelmi és kulturális szempontból jelentős drog, a régi idők orvoslásának legelterjedtebb fájdalomcsillapítója.
2. Himlővakcina. Az emberre kevésbé veszélyes tehénhimlő kórokozóját tartalmazó oltóanyagot Edward Jenner vezette be 1798-ban. A járvány sújtotta Montreal városát 1885-ben vasúttal elhagyókat a vonaton oltották be himlő ellen.
3. Salvarsan. Paul Ehrlich német tudós alkalmazott először 1910-ben vegyi anyagot valamely kórokozó, a szifiliszt okozó spirochaeta ellen. E forradalmi újításáért ma a kemoterápia atyjaként tisztelik.
4. Inzulin. Mielőtt Frederick Banting, valamint munkatársai az 1920-as évek elején izolálták ezt a hormont, a diabétesz elleni étrend voltaképpen halálra éheztette a cukorbajos beteget. Kevés gyógyszer segített ily gyorsan oly sokakon.
5. Penicillin. Az 1928-ban felfedezett, ám jó ideig mellőzött antibiotikum használata a második világháború alatt terjedt el. Sikerrel alkalmazták számos, korábban halálos kimenetelű fertőzés ellen.
6. Enovid. Az Egyesült Államokban 1960-ban bevezetett fogamzásgátló tabletta nagy változást hozott milliók életébe. 1970-ben ez volt az első készítmény, melyhez az esetleges mellékhatásokról szóló tájékoztatót is mellékeltek. Az effajta ismertetőt annak idején számos szakember ellenezte, mára azonban általános gyakorlattá vált.
7. Thalidomid. Ez az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején forgalmazott nyugtató súlyos fejlődési rendellenességeket okozott a terhes anyák magzatainál. Ez a gyógyszerészeti katasztrófa alapvető változtatásokra késztette a világ kormányait a gyógyszerek engedélyeztetési eljárásának szabályozása terén. A Thalidomidot a kilencvenes években újra bevetették, ezúttal a lepra és egyéb kórok szövődményei ellen.