A radon színtelen és szagtalan, radioaktív gáz, amely a talajban és a kőzetekben lévő urán bomlása során keletkezik. Leggyakrabban vulkanikus kőzetekre épült lakóépületekben éri el mennyisége a fenyegető mértéket, ezekben is elsősorban az alacsonyabb szinteket.
Hazánk nagy részét több ezer méter vastag tengeri és folyami üledék borítja, ezért nálunk csak néhány körülhatárolt (a középhegységekhez tartozó vagy azokhoz közeli) körzetben fenyeget. A szabadban a gáz gyorsan szétoszlik a levegőben, s nem jelent különösebb veszélyt az egészségre, zárt térben azonban jelentősen felhalmozódhat.
A radon egyes területeken a talajból az épületek alapján és a falak repedésein keresztül, valamint szigeteletlen csatornacsövek mentén szivároghat be az épületek belsejébe.
Miért veszélyes?
A radon radioaktív bomlása során radioaktív részecskék, ún. „radon leánymagok” keletkeznek. E részecskék a lélegzés során a szervezetünkbe kerülnek, s ott megtapadhatnak a tüdő vagy a hörgők szövetein. Beágyazódva sugárzást bocsátanak ki, ami idővel tüdőrákot okozhat.
Vizsgálatok szerint a tüdőrák jelentős kockázati tényezője a lakóhelyi radon. A lakások viszonylag magas koncentrációjú radonszennyezettsége és a dohányzás együttesen jelentősen, akár 50%-kal is növelheti a tüdőrák kockázatát.
Megengedett radonszintek
A lakóházakban a talajból származó radon koncentrációja általában a pincében a legnagyobb. Arra azonban nincs biztos módszer, hogy mérések nélkül megállapítsuk, egy adott házban magas-e a radonszint.
Magyarországon a lakóhelyiségek éves átlagos radonkoncentrációja 55 becquerel). A hatóságilag megengedett határérték az Európai Unióban 200-600, az Egyesült Államokban 150-220 becquerel. A már álló épület radonterhelését nagyon nehéz csökkenteni. Ki lehet egészíteni a talaj felőli szigetelést, és érdemes sűrűn és alaposan szellőztetni.
Az új építkezésekhez speciális radonszigetelést fejlesztettek ki. A talajra légáteresztő (pl. sóder- vagy perlit-) réteget kell fektetni, erre erős fóliát, majd a hagyományos betonaljzatot, nagyon gondosan szigetelve. A légáteresztő rétegből szellőzőkürtő kell vezessen az épület fölé, ebbe szükség esetén ventilátoros szellőzést kell beépíteni.
A radon mérése
A radonszint megállapításának egyetlen biztos módja van: a mérés. Nagyon fontos, hogy az átlagos koncentrációt határozzuk meg, mivel a radon szintje napról napra, sőt óráról órára is változhat. A vizsgálat néha hét nap alatt elkészül, máskor egy évig is eltarthat.
Minél hosszabb időn át végzik a méréseket, annál pontosabb lesz az eredmény. A lakáson belüli mérésekhez passzív (pl. faszéndetektorok vagy alfa-nyomdetektorok) és aktív eszközök (pl. radonmonitor) is felhasználhatók. Ezeket az eszközöket meghatározott időn át kell a vizsgált légtérben tartani, majd a megfelelő laboratóriumba kell küldeni, ahol kiértékelik az eredményeket.
 |
| Van olyan ország, ahol házilag elhelyezhető radondetektorko, mint pl. az aktív szenes tartályok olcsón beszerezhetők. A környezetvédelmi szakértővel végeztetett mérés ennél sokkal többe kerülhet. |
A radon egyes területeken a talajból az épületek alapján és a falak repedésein keresztül, valamint szigeteletlen csatornacsövek mentén szivároghat be az épületek belsejébe.
Miért veszélyes?
A radon radioaktív bomlása során radioaktív részecskék, ún. „radon leánymagok” keletkeznek. E részecskék a lélegzés során a szervezetünkbe kerülnek, s ott megtapadhatnak a tüdő vagy a hörgők szövetein. Beágyazódva sugárzást bocsátanak ki, ami idővel tüdőrákot okozhat.
Vizsgálatok szerint a tüdőrák jelentős kockázati tényezője a lakóhelyi radon. A lakások viszonylag magas koncentrációjú radonszennyezettsége és a dohányzás együttesen jelentősen, akár 50%-kal is növelheti a tüdőrák kockázatát.
Megengedett radonszintek
A lakóházakban a talajból származó radon koncentrációja általában a pincében a legnagyobb. Arra azonban nincs biztos módszer, hogy mérések nélkül megállapítsuk, egy adott házban magas-e a radonszint.
Magyarországon a lakóhelyiségek éves átlagos radonkoncentrációja 55 becquerel). A hatóságilag megengedett határérték az Európai Unióban 200-600, az Egyesült Államokban 150-220 becquerel. A már álló épület radonterhelését nagyon nehéz csökkenteni. Ki lehet egészíteni a talaj felőli szigetelést, és érdemes sűrűn és alaposan szellőztetni.
Az új építkezésekhez speciális radonszigetelést fejlesztettek ki. A talajra légáteresztő (pl. sóder- vagy perlit-) réteget kell fektetni, erre erős fóliát, majd a hagyományos betonaljzatot, nagyon gondosan szigetelve. A légáteresztő rétegből szellőzőkürtő kell vezessen az épület fölé, ebbe szükség esetén ventilátoros szellőzést kell beépíteni.
A radon mérése
A radonszint megállapításának egyetlen biztos módja van: a mérés. Nagyon fontos, hogy az átlagos koncentrációt határozzuk meg, mivel a radon szintje napról napra, sőt óráról órára is változhat. A vizsgálat néha hét nap alatt elkészül, máskor egy évig is eltarthat.
Minél hosszabb időn át végzik a méréseket, annál pontosabb lesz az eredmény. A lakáson belüli mérésekhez passzív (pl. faszéndetektorok vagy alfa-nyomdetektorok) és aktív eszközök (pl. radonmonitor) is felhasználhatók. Ezeket az eszközöket meghatározott időn át kell a vizsgált légtérben tartani, majd a megfelelő laboratóriumba kell küldeni, ahol kiértékelik az eredményeket.