Az információáramlás korában nehéz elképzelni, mekkora hatással lehetett a fejlődésre a távíró felfedezése. Ekkor nyúlt először lehetőség arra, hogy nagy távolságból egyetlen perc leforgása alatt választ adhassanak és kaphassanak az egymással beszélők, és ez legalább annyira jelentős előrelépésnek bizonyult, mint az 1990-es években az internet.3
Távírás
A távírás szó szerint azt jelenti: ’távolból írni’. A nagyobb távolságra történő kommunikáció ősi módszerei: a füstjelzés és a dobolás. Azonban az üzenetek továbbításának egyetlen és valóban megbízható eszközei mindaddig a küldöncök voltak, amíg a francia Claude Chappe fel nem találta a mechanikus szemafort. Chappe 1791-es első kísérletében egy tárcsára rajzoltak szimbólumokat, s így küldtek üzeneteket egyik jelzőtoronyból a másikba.
A tárcsán egy mutató járt körbe és dobütéssel jelezték, amikor az elküldeni kívánt szimbólumhoz ért. Ezt az első távírót azonban csak megadott távolságon belül lehetett használni, ugyanis az üzenet fogadójának hallania kellett a dobot. 1793-ban Chappe tervezett egy új szemaforrendszert. A tárcsát farudakra cserélte ki, amelyek helyzete az ábécé betűit jelölte.
A későbbiekben arra irányultak a kísérletek, miképpen lehetne létrehozni egy elektromos jelzőrendszert. Az orosz Schilling báró, az angol Francis Ronalds, valamint a német Carl Gauss és Wilhelm Weber is előállt különféle tervekkel, végül 1837-ben az angol William Cokke és Charles Wheatstone találta fel és szabadalmaztatta az elektromos távírót. A távíró elektromos áram felhasználásával mozgatta a tűket, amelyet az ábécé betűit jelölték.
Még ugyanebben az évben az amerikai Samuel Morse előzetes szabadalmat nyújtott be (így egy fejlesztés alatt álló ötletet, addig is regisztrálni tudtak, amíg szabadalmaztatni lehetett). Morse bejegyeztettt egy sokkal egyszerűbb és hatékonyabb rendszert, amely a Morse-ábécén alapult. (1838-ban szabadalmaztatta, és 1840-ben kapta meg az engedélyt. )
A Morse-távíró továbbfejlesztésében nagy szerephez jutott két, méltánytalanul keveset emlegetett amerikai feltaláló, Joseph Henry és Alfred Vail. A távírót 1844-ben tesztelték, egy azóta már híressé vált üzenettel: „Mit teremtett Isten?”
Fax
A faxra manapság a telefon kiegészítő részeként tekintünk, pedig valójában 33 évvel
korábban fedezték fel, mint a telefont. Az első faxokat távíróval továbbították. A skót Alexander Bain 1843-ban szabadalmaztatta az első faxgépet, és a szerkezet leírásában megfogalmazta a faxra máig érvényes alapelvet: egy olyan jel átvitele, amely megmutatja, hogy az irat az adott pontos fekete vagy fehér.
Bain még nem faxolt a gépével, de az angol Frederick Bakewell kipróbálta egy továbbfejlesztett változatát, és 1851-ben elküldte az első faxot. Az elektromos távíró jelentős találmány, amelynek hatására megindult a kutatás egy kábel nélküli kommunikációs eszköz (rádió), illetve az emberi hang elküldésének lehetőségei után (telefon).
 |
| Az öt tűvel működő telegráf, amelyet Cooke és Wheatstone találtak fel 1837-ben |
Távírás
A távírás szó szerint azt jelenti: ’távolból írni’. A nagyobb távolságra történő kommunikáció ősi módszerei: a füstjelzés és a dobolás. Azonban az üzenetek továbbításának egyetlen és valóban megbízható eszközei mindaddig a küldöncök voltak, amíg a francia Claude Chappe fel nem találta a mechanikus szemafort. Chappe 1791-es első kísérletében egy tárcsára rajzoltak szimbólumokat, s így küldtek üzeneteket egyik jelzőtoronyból a másikba.
A tárcsán egy mutató járt körbe és dobütéssel jelezték, amikor az elküldeni kívánt szimbólumhoz ért. Ezt az első távírót azonban csak megadott távolságon belül lehetett használni, ugyanis az üzenet fogadójának hallania kellett a dobot. 1793-ban Chappe tervezett egy új szemaforrendszert. A tárcsát farudakra cserélte ki, amelyek helyzete az ábécé betűit jelölte.
 |
| A világ első mechanikus távíró berendezése működés közben. |
A későbbiekben arra irányultak a kísérletek, miképpen lehetne létrehozni egy elektromos jelzőrendszert. Az orosz Schilling báró, az angol Francis Ronalds, valamint a német Carl Gauss és Wilhelm Weber is előállt különféle tervekkel, végül 1837-ben az angol William Cokke és Charles Wheatstone találta fel és szabadalmaztatta az elektromos távírót. A távíró elektromos áram felhasználásával mozgatta a tűket, amelyet az ábécé betűit jelölték.
Még ugyanebben az évben az amerikai Samuel Morse előzetes szabadalmat nyújtott be (így egy fejlesztés alatt álló ötletet, addig is regisztrálni tudtak, amíg szabadalmaztatni lehetett). Morse bejegyeztettt egy sokkal egyszerűbb és hatékonyabb rendszert, amely a Morse-ábécén alapult. (1838-ban szabadalmaztatta, és 1840-ben kapta meg az engedélyt. )
A Morse-távíró továbbfejlesztésében nagy szerephez jutott két, méltánytalanul keveset emlegetett amerikai feltaláló, Joseph Henry és Alfred Vail. A távírót 1844-ben tesztelték, egy azóta már híressé vált üzenettel: „Mit teremtett Isten?”
 |
| Samuel Morse, ismeretlen szerző. |
A faxra manapság a telefon kiegészítő részeként tekintünk, pedig valójában 33 évvel
korábban fedezték fel, mint a telefont. Az első faxokat távíróval továbbították. A skót Alexander Bain 1843-ban szabadalmaztatta az első faxgépet, és a szerkezet leírásában megfogalmazta a faxra máig érvényes alapelvet: egy olyan jel átvitele, amely megmutatja, hogy az irat az adott pontos fekete vagy fehér.
Bain még nem faxolt a gépével, de az angol Frederick Bakewell kipróbálta egy továbbfejlesztett változatát, és 1851-ben elküldte az első faxot. Az elektromos távíró jelentős találmány, amelynek hatására megindult a kutatás egy kábel nélküli kommunikációs eszköz (rádió), illetve az emberi hang elküldésének lehetőségei után (telefon).