Látványos akcióval szabadította ki Mogadishuban a GSG 9 akciócsoport a Lufthansa eltérített Landshut nevű gépét.
Nyolcvanhat turista ült 1977. október 13-án a Lufthansa LH 181-es, Palma de Mallorcából a Majna menti Frankfurtba tartó járatának fedélzetén. Teljesen váratlanul belecsöppentek a Vörös Hadsereg Frakció (Rota Armee Fraktion = RAF) és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya közötti konfliktusba.
A Lufthansa Landshut nevű gépe épp a Földközi-tenger francia partvidéke fölött repült, amikor az egyik utaskísérő hangzavart hallott az utastér felől. Két férfi rohant el mellett a pilótafülke irányába, két nő pedig, a cinkosaik, kézigránátokkal felfegyverkezve őrizték a folyosót. A palesztin Mártír Halimeh Kommandó átvette a parancsnokságot a fedélzeten. Vezérük Mártír Mahmud századosként mutatkozott be, társa Riza Abbasi néven szerepelt az utaslistán, a két nő pedig Soraya Ansari és Shanaz Holun néven.
Az utasokat, a légiutas-kísérőket és a másodpilótát a repülőgép hátsó felébe terelték. A kapitány azt a parancsot kapta, hogy vegye az irányt Fiumicino felé. Amikor aztán a gép üzemanyag-felvétel céljából leszállt az olasz repülőtéren, Mahmud rádión közölte követeléseiket.
A zsarolók
Ebből kiderült, hogy a gépeltérítők a német RAF mellett álltak. Ez a szervezet tartotta fogva szeptember 5. óta Hanns-Marin Schleyert, a Német Gyáriparosok Szövetségének elnökét, hogy kierőszakolja Andreas Baader, Gudrun Ensslin, valamint további kilenc bebörtönzött RAF-tag szabadon bocsátását.
A német kormány azonban vonakodott a géprablók igényeinek teljesítésétől. A Landshut eltérítésével a terroristák nagyobb nyomatékot akartak adni követeléseiknek. A RAF tagjain kívül két palesztin szabadon bocsátását követelték. Ezenfelül 15 millió USA-dollárt akartak. Bonnban válságstáb alakult, eközben a gép a ciprusi Lárnaka, majd a Perzsa-öböl felé repült.
A terroristaellenes különítmény
A bonni kancelláriai hivatalban életbe lépett a legmagasabb szintű riadókészültség. A válságstáb a legszigorúbb titoktartás mellett különféle forgatókönyveket gondolt végig. Hamar egyetértésre jutottak abban, hogy nem engednek a terroristáknak. Eljött a GSG 9, a 9. számú határőrizeti csoport ideje.
A szövetségi határvédelemnek ezt a különleges akciócsoportját öt évvel azelőtt, 1972. szeptember 26-án szervezték meg a müncheni olimpiai játékokon kialakult katasztrófahelyzet után. Egy arab terrorista különítmény meggyilkolta az izraeli olimpiai csapat két tagját, kilencet pedig túszul ejtett. A sikertelen szabadítási akció során, amelyre a Münchentől nyugatra fekvő Fürstenfeldbruck repülőterén került sor, életét vesztette az összes túsz, a nyolc terrorista közül öt és egy rendőr.
Hogy az ilyen válsághelyzeteket kezelni tudják, az akkori szövetségi kormány egy különleges kiképzett terroristaellenes egység felállítását határozta el: ez lett a Grenzschutzggruppe 9, vagyis a GSG 9.
A Landshut eltérítése volt az első alkalom a különleges egység számára, hogy bebizonyítsa: kiállja a próbát. Kezdetét vette a Tűzvarázs (Feuerzauber) hadművelet. Míg a gép Lárnakában vesztegelt, nyomába szegődött egy repülő, fedélzetén a GSG 9 embereivel.
Jelzések a repülőgép fedélzetéről
Miután elhagyták Ciprust, a terroristák előbb Bejrútban, majd Bahreinben akartak landolni, de nem kapnak leszállási engedélyt. Dubaiban is elutasították őket. Csakhogy az üzemanyag egyre fogyott, így a személyzet mégiscsak a leszállás mellett döntött. A fedélzeten időközben elviselhetetlenné vált a helyzet, az utasok sokkos állapotba kerültek, az utastér hőmérséklete 50 C közelébe emelkedett.
A gép kapitány, Jürgen Schumann ennek ellenére megőrizte hidegvérét. Rádiójelentéseibe kódolt üzeneteket csempészett a gépeltérítők számát illetően. Ám fortélyára fény derült. Egy rádióinterjúban a dubai védelmi miniszter említést tett a gép kapitányának segítségéről. A helyzet kiéleződött, mert a terroristák is hallgatták a rádiót. Mahmud Schumann fejéhez szegezte a pisztolyt: - Még egy ilyen próbálkozás, és lelőlek!
A terroristák vezetője lázas sietséggel feltöltötte a Landshut üzemanyagtartályait. A következő állomás a jemeni főváros, Áden volt. Csakhogy senki nem akarta fogadni a balszerencsés gépet. Ádenben a katonaság lezárta az összes leszállópályát. Az üzemanyag azonban kevés volt.
A kapitány kényszerűségből a kifutópálya melletti homoksávon landolt. Lehet, hogy megsérült a futómű? A géprablók engedélyt adtak Schumann-nak a kiszállásra, hogy megvizsgálja a gépet. Teltek-múltak a percek. Mahmud időhúzásnak minősítette mindezt. Amikor a repülőgép kapitánya visszatért, letérdepeltette, és hidegvérrel főbe lőtte.
A tárgyalás: idegháború
Most már a másodpilótának, Jürgen Vietornak kellett a gépet irányítania. Október 17-én hajnali fél ötkor szállt le a szomáliai főváros, Mogadishu repülőterén. A géprablók meg akarták mutatni a világnak, mennyire eltökéltek, és kihajították a repülőgépből a kapitány holttestét.
A német kormánynak ultimátumot adtak: amennyiben a bebörtönzött RAF-tagokat közép-európai idő szerint délután három óráig nem helyezik szabadlábra, a gép a levegőbe repül.
A határidő letelt, míg végre jelentkeztek a tárgyalók: a német kormány teljesíti a követelést, a repülőn Mogadishu szállítja a RAF-tagokat. Ehhez azonban időre van szükség. A géprablók elfogadták az ajánlatot: október 18-ának éjszakájáig meghosszabbították ultimátumukat.
Ezalatt a GSG 9 mesterlövészei észrevétlenül figyelték a gépet. Hans-Jürgen Wischnewski, a kancellári hivatal államminisztere a helyszínen vette kezébe a válsághelyzet kezelését, és a színfalak mögött Sziad Barre szomáliai államfővel tárgyalt. Az ő beleegyezése nélkül a GSG 9 nem léphetett akcióba Mogadishuban. Barre azonban szívesebben vetette volna be saját egységeit.
Wiscnewski felajánlotta, hogy a GSG 9 gyakorlatozni fog a szomáliai egységekkel – ez persze csupán diplomáciai trükk volt, hiszen ilyen gyakorlatra néhány óra leforgása alatt nemigen kerülhet sor. A szomáliai államfő beadta a derekát, megadta az engedélyt a gép megrohamozására. Éjfél után öt perccel megkezdődött a Tűzvarázs-hadművelet.
A roham
A terroristák figyelmének elterelése érdekében a szomáliai egységek hatalmas golyózáport zúdítottak a leszállópályára. Erre két géprabló a pilótafülkébe ment, s az irányítótorony látszattárgyalásokra kényszerítette őket. Fölgyorsultak az események. Minden irányból jól felfegyverzett GSG 9-es egységek rohanták meg a gépet.
A forróság miatt a gép ajtajai csak be voltak támasztva, de szeméthegyek torlaszolták el őket. Az akciócsoport tagjai behatoltak az utastérbe, ott azonban lövések zúdultak rájuk. A tűzharc négy percig tartott. A GSG 9 egyik emberét nyakon lőtték, a géprablók közül hárman meghaltak. Egyikük ugyan még kiélesített két kézigránátot, de azok az egyik ülés alá gurultak.
Soraya Ansari volt az egyetlen terrorista, aki súlyos sérüléssel, de túlélte. Csodával határos módon a kiszabadítási akciónak a túszok közül egyetlen halálos áldozata sem volt. Nulla óra tizenkét perckor Wischnewski államminiszter jelentette Helmut Schmidt szövetségi kancellárnak az akció sikeres befejezését. Ez nemzetközi szinten is nagy elismerést hozott a GSG 9 számára, a német újságok hősként ünnepelték őket. Később a különleges egység tagjait a szövetségi köztársaság érdemkeresztjével tüntették ki.
Ám az erőszaknak még távolról sem volt vége: néhány óra múlva a RAF-tagok közül Jean-Carl Raspét, Gudron Ensslint és Andreas Baadert holtan találták a cellájában, másnap pedig egy kocsiból előkerült Schleyer holtteste.
 |
| Az eltérített Boeing-737-es Landshut több közbeeső állomás után végül a szomáliai főváros, Mogadishu (Muqdisho) repülőterén szállt le. |
A Lufthansa Landshut nevű gépe épp a Földközi-tenger francia partvidéke fölött repült, amikor az egyik utaskísérő hangzavart hallott az utastér felől. Két férfi rohant el mellett a pilótafülke irányába, két nő pedig, a cinkosaik, kézigránátokkal felfegyverkezve őrizték a folyosót. A palesztin Mártír Halimeh Kommandó átvette a parancsnokságot a fedélzeten. Vezérük Mártír Mahmud századosként mutatkozott be, társa Riza Abbasi néven szerepelt az utaslistán, a két nő pedig Soraya Ansari és Shanaz Holun néven.
Az utasokat, a légiutas-kísérőket és a másodpilótát a repülőgép hátsó felébe terelték. A kapitány azt a parancsot kapta, hogy vegye az irányt Fiumicino felé. Amikor aztán a gép üzemanyag-felvétel céljából leszállt az olasz repülőtéren, Mahmud rádión közölte követeléseiket.
A zsarolók
Ebből kiderült, hogy a gépeltérítők a német RAF mellett álltak. Ez a szervezet tartotta fogva szeptember 5. óta Hanns-Marin Schleyert, a Német Gyáriparosok Szövetségének elnökét, hogy kierőszakolja Andreas Baader, Gudrun Ensslin, valamint további kilenc bebörtönzött RAF-tag szabadon bocsátását.
A német kormány azonban vonakodott a géprablók igényeinek teljesítésétől. A Landshut eltérítésével a terroristák nagyobb nyomatékot akartak adni követeléseiknek. A RAF tagjain kívül két palesztin szabadon bocsátását követelték. Ezenfelül 15 millió USA-dollárt akartak. Bonnban válságstáb alakult, eközben a gép a ciprusi Lárnaka, majd a Perzsa-öböl felé repült.
A terroristaellenes különítmény
A bonni kancelláriai hivatalban életbe lépett a legmagasabb szintű riadókészültség. A válságstáb a legszigorúbb titoktartás mellett különféle forgatókönyveket gondolt végig. Hamar egyetértésre jutottak abban, hogy nem engednek a terroristáknak. Eljött a GSG 9, a 9. számú határőrizeti csoport ideje.
A szövetségi határvédelemnek ezt a különleges akciócsoportját öt évvel azelőtt, 1972. szeptember 26-án szervezték meg a müncheni olimpiai játékokon kialakult katasztrófahelyzet után. Egy arab terrorista különítmény meggyilkolta az izraeli olimpiai csapat két tagját, kilencet pedig túszul ejtett. A sikertelen szabadítási akció során, amelyre a Münchentől nyugatra fekvő Fürstenfeldbruck repülőterén került sor, életét vesztette az összes túsz, a nyolc terrorista közül öt és egy rendőr.
Hogy az ilyen válsághelyzeteket kezelni tudják, az akkori szövetségi kormány egy különleges kiképzett terroristaellenes egység felállítását határozta el: ez lett a Grenzschutzggruppe 9, vagyis a GSG 9.
A Landshut eltérítése volt az első alkalom a különleges egység számára, hogy bebizonyítsa: kiállja a próbát. Kezdetét vette a Tűzvarázs (Feuerzauber) hadművelet. Míg a gép Lárnakában vesztegelt, nyomába szegődött egy repülő, fedélzetén a GSG 9 embereivel.
Jelzések a repülőgép fedélzetéről
Miután elhagyták Ciprust, a terroristák előbb Bejrútban, majd Bahreinben akartak landolni, de nem kapnak leszállási engedélyt. Dubaiban is elutasították őket. Csakhogy az üzemanyag egyre fogyott, így a személyzet mégiscsak a leszállás mellett döntött. A fedélzeten időközben elviselhetetlenné vált a helyzet, az utasok sokkos állapotba kerültek, az utastér hőmérséklete 50 C közelébe emelkedett.
A gép kapitány, Jürgen Schumann ennek ellenére megőrizte hidegvérét. Rádiójelentéseibe kódolt üzeneteket csempészett a gépeltérítők számát illetően. Ám fortélyára fény derült. Egy rádióinterjúban a dubai védelmi miniszter említést tett a gép kapitányának segítségéről. A helyzet kiéleződött, mert a terroristák is hallgatták a rádiót. Mahmud Schumann fejéhez szegezte a pisztolyt: - Még egy ilyen próbálkozás, és lelőlek!
A terroristák vezetője lázas sietséggel feltöltötte a Landshut üzemanyagtartályait. A következő állomás a jemeni főváros, Áden volt. Csakhogy senki nem akarta fogadni a balszerencsés gépet. Ádenben a katonaság lezárta az összes leszállópályát. Az üzemanyag azonban kevés volt.
A kapitány kényszerűségből a kifutópálya melletti homoksávon landolt. Lehet, hogy megsérült a futómű? A géprablók engedélyt adtak Schumann-nak a kiszállásra, hogy megvizsgálja a gépet. Teltek-múltak a percek. Mahmud időhúzásnak minősítette mindezt. Amikor a repülőgép kapitánya visszatért, letérdepeltette, és hidegvérrel főbe lőtte.
A tárgyalás: idegháború
Most már a másodpilótának, Jürgen Vietornak kellett a gépet irányítania. Október 17-én hajnali fél ötkor szállt le a szomáliai főváros, Mogadishu repülőterén. A géprablók meg akarták mutatni a világnak, mennyire eltökéltek, és kihajították a repülőgépből a kapitány holttestét.
A német kormánynak ultimátumot adtak: amennyiben a bebörtönzött RAF-tagokat közép-európai idő szerint délután három óráig nem helyezik szabadlábra, a gép a levegőbe repül.
A határidő letelt, míg végre jelentkeztek a tárgyalók: a német kormány teljesíti a követelést, a repülőn Mogadishu szállítja a RAF-tagokat. Ehhez azonban időre van szükség. A géprablók elfogadták az ajánlatot: október 18-ának éjszakájáig meghosszabbították ultimátumukat.
 |
| A túszok sikeres mogadishui kiszabadítása után a német államfő, valamint Hans-Jürgen Wischnewski államminiszter, Közel-Kelet-szakértő (balra) - képünkön az akkori belügyminiszter, Werner Maihofer társaságában látható - 1977. október 19-én sajtóértekezletet tartott. |
Wiscnewski felajánlotta, hogy a GSG 9 gyakorlatozni fog a szomáliai egységekkel – ez persze csupán diplomáciai trükk volt, hiszen ilyen gyakorlatra néhány óra leforgása alatt nemigen kerülhet sor. A szomáliai államfő beadta a derekát, megadta az engedélyt a gép megrohamozására. Éjfél után öt perccel megkezdődött a Tűzvarázs-hadművelet.
A roham
A terroristák figyelmének elterelése érdekében a szomáliai egységek hatalmas golyózáport zúdítottak a leszállópályára. Erre két géprabló a pilótafülkébe ment, s az irányítótorony látszattárgyalásokra kényszerítette őket. Fölgyorsultak az események. Minden irányból jól felfegyverzett GSG 9-es egységek rohanták meg a gépet.
A forróság miatt a gép ajtajai csak be voltak támasztva, de szeméthegyek torlaszolták el őket. Az akciócsoport tagjai behatoltak az utastérbe, ott azonban lövések zúdultak rájuk. A tűzharc négy percig tartott. A GSG 9 egyik emberét nyakon lőtték, a géprablók közül hárman meghaltak. Egyikük ugyan még kiélesített két kézigránátot, de azok az egyik ülés alá gurultak.
Soraya Ansari volt az egyetlen terrorista, aki súlyos sérüléssel, de túlélte. Csodával határos módon a kiszabadítási akciónak a túszok közül egyetlen halálos áldozata sem volt. Nulla óra tizenkét perckor Wischnewski államminiszter jelentette Helmut Schmidt szövetségi kancellárnak az akció sikeres befejezését. Ez nemzetközi szinten is nagy elismerést hozott a GSG 9 számára, a német újságok hősként ünnepelték őket. Később a különleges egység tagjait a szövetségi köztársaság érdemkeresztjével tüntették ki.
Ám az erőszaknak még távolról sem volt vége: néhány óra múlva a RAF-tagok közül Jean-Carl Raspét, Gudron Ensslint és Andreas Baadert holtan találták a cellájában, másnap pedig egy kocsiból előkerült Schleyer holtteste.