A tengerben zsákmányra vadászó ragadozó halak hasonlóan járnak el, mint a bevásárló emberek.
Aki egy hatalmas élelmiszerboltban olyan terméket akar vásárolni, amelynek nem tudja a pontos helyét, mindig bizonyos stratégiát alkalmaz: ahelyett, hogy sorrá venné a polcokat, hogy minden lehetséges helyen kutasson, például tej után, a vevő célirányosan a hűtőrészleg felé veszi az irányt, és csak ott kezd intenzív keresésbe.
Az ilyen kevés hosszú és számos rövid szakaszból álló kutatási útvonalat Levywalks néven ismerik a szakmai körökben. A francia matematikus, Pierre Lévy (1886-1971) elsőként ismerte fel és fogalmazta meg e minták matematikai-statisztikai alapelveit.
A brit Marine Biological Association munkatársa, David Sims és kutató szaktársai most megállapították: számos tengeri ragadozó alkalmazza ugyanezt a keresési stratégiát, amit az emberek a szupermarketekben. A cápáktól a pingvinekig 31 ragadozófaj intenzív kutatásával kimutatták, hogy a „mindenhol keresni” módszer az állatvilágban sem mindig a leghatékonyabb.
Nagy területen a lehető legtöbb zsákmány elejtésére sokkal inkább kecsegtetőbb, ha a „vadász” összeköti a kevés hosszú útvonalat sok kicsivel. A „kis halakat”, vagyis a kevésbé kiadós élelmet például az állatok szinte észre sem veszik, hogy megállás nélkül, egy hosszabb vándorlást követően a prédák nagyobb rajaihoz juthassanak.
A legeredményesebben pedig, úgy tűnik a tőkehal (Gadus morhua) alkalmazza ezt a matematikát. A tanulmányok során ugyanos az általa rajzolt nyomvonal felelt meg leginkább a Levy-walksnak, keresési stratégiája tehát szinte tökéletes.
Az óriáscápák, kérgesteknősök, magellán-pingvinek és tonhalak szintén a Levy-walks szerint keresik zsákmányukat, miközben a pingvinek valamivel gyakrabban mozognak rövid szakaszokon. Egy fiatal, két és fél méteres óriáscápa azonban teljesen más utakat járt. Ezért – így a kutatók – az optimalizált keresési stratégiát először feltehetően el kell sajátítani.
Aki egy hatalmas élelmiszerboltban olyan terméket akar vásárolni, amelynek nem tudja a pontos helyét, mindig bizonyos stratégiát alkalmaz: ahelyett, hogy sorrá venné a polcokat, hogy minden lehetséges helyen kutasson, például tej után, a vevő célirányosan a hűtőrészleg felé veszi az irányt, és csak ott kezd intenzív keresésbe.
 |
| A francia fotográfus, Denis Darzacq Hyper névre keresztelte a projektet, amelyből ez a felvétel is származik. |
A brit Marine Biological Association munkatársa, David Sims és kutató szaktársai most megállapították: számos tengeri ragadozó alkalmazza ugyanezt a keresési stratégiát, amit az emberek a szupermarketekben. A cápáktól a pingvinekig 31 ragadozófaj intenzív kutatásával kimutatták, hogy a „mindenhol keresni” módszer az állatvilágban sem mindig a leghatékonyabb.
Nagy területen a lehető legtöbb zsákmány elejtésére sokkal inkább kecsegtetőbb, ha a „vadász” összeköti a kevés hosszú útvonalat sok kicsivel. A „kis halakat”, vagyis a kevésbé kiadós élelmet például az állatok szinte észre sem veszik, hogy megállás nélkül, egy hosszabb vándorlást követően a prédák nagyobb rajaihoz juthassanak.
A legeredményesebben pedig, úgy tűnik a tőkehal (Gadus morhua) alkalmazza ezt a matematikát. A tanulmányok során ugyanos az általa rajzolt nyomvonal felelt meg leginkább a Levy-walksnak, keresési stratégiája tehát szinte tökéletes.
 |
| Két stratégia, két matematikai minta: "Levy-walks" hosszú és rövid utakat kombinál. |