Ha egy festőművész esetében vakságról beszélünk, akkor először egyértelműen az jut eszünkbe, hogy az egy olyan szerzett fogyatékosság, ami nem hogy festőkarriert, de egy életet is derékba törhet, azonban John Bramblitt esete kimondottan nem tipikus. Esetében a látásvesztés nem hogy ellehetetlenedéssel járt volna, ellenkezőleg, pont ez a jelenség indította el őt művész pályafutásában. Festeni 2001-ben kezdett el, látását ugyanebben az évben egy epilepsziás roham következtében vesztette el.
Bramblitt funkcionálisan vak, ami annyit tesz, hogy látja a különbséget világosság és sötétség között, de alakokat nem tud megkülönböztetni. Ugyancsak a fény erősségét képes szemével észlelni, mégis képes festeni. Az általa kifejlesztett új módszerben a festékszíneket állaguk alapján különbözteti meg a vásznon. „Alapvetően egy valamit csinálok, kicserélem a festőművész számára elengedhetetlen látás érzetét a tapintás érzetére” - írja a weboldalán. A kialakított sávozás, megmutatja a pötty helyét.
A színkeverés problémájára is van megoldása. „A stúdiómba levő összes festékes tubus Braille írással jelölt, s mikor keverem a festékeket recepteket alkalmazok, vagyis a különböző színekből olyan tömegarányban mérek be, hogy a megfelelő árnyalatokat kapjam. Ez ugyanolyan mintha elővennék egy szakácskönyvet, hogy aztán az ott leírt recept alapján elkészítsem a tortát.”
Bramblitt funkcionálisan vak, ami annyit tesz, hogy látja a különbséget világosság és sötétség között, de alakokat nem tud megkülönböztetni. Ugyancsak a fény erősségét képes szemével észlelni, mégis képes festeni. Az általa kifejlesztett új módszerben a festékszíneket állaguk alapján különbözteti meg a vásznon. „Alapvetően egy valamit csinálok, kicserélem a festőművész számára elengedhetetlen látás érzetét a tapintás érzetére” - írja a weboldalán. A kialakított sávozás, megmutatja a pötty helyét.
A színkeverés problémájára is van megoldása. „A stúdiómba levő összes festékes tubus Braille írással jelölt, s mikor keverem a festékeket recepteket alkalmazok, vagyis a különböző színekből olyan tömegarányban mérek be, hogy a megfelelő árnyalatokat kapjam. Ez ugyanolyan mintha elővennék egy szakácskönyvet, hogy aztán az ott leírt recept alapján elkészítsem a tortát.”