A szobanövények gazdagítják otthonunkat, nem csak azáltal, hogy természetes szépségüket hozzák közel hozzánk, hanem számos jótékony hatásuk is van, mint például a levegő tisztítása és a pihentető, nyugodt környezet megteremtése. Azonban nem minden növény igényli ugyanazokat a körülményeket, és míg néhányuk jól érzi magát árnyékos helyeken, addig vannak, akik a napfényt kedvelik. A napfénykedvelő szobanövények ideálisak olyan helyiségekbe, ahol bőséges természetes fény áll rendelkezésre, és kiemelik az otthon fényes, napfényes részeit.
A következőkben a napfényt kedvelő szobanövényekkel szeretnénk foglalkozni, bemutatva a legnépszerűbb és legellenállóbb fajokat, melyek között szerepelnek a kaktuszfélék, mint az Aloe Vera vagy az Óriási sünkaktusz, de megtalálhatóak itt a pompás zöld lombozatúak is, mint a Pozsgafa, a Cikász pálma vagy a Buzogányfa. A kínálatban a virágzó szobanövények sem maradnak ki, legyen szó akár a Tarka sárkányfáról, a Kínai hibiszkuszról vagy a Pompás papagájvirágról. Minden egyes fajtát részletesen bemutatunk, hogy könnyebben megtalálhasd a számodra legmegfelelőbbet, legyen szó akár a növényápolásban szerzett tapasztalatodról, a helyiségek adottságairól, vagy egyszerűen csak a személyes ízlésedről.
1. Aloe vera (Aloe barbadensis)
Az aloe vera (Aloe barbadensis), ismertebb nevén az aloe, egy szobanövényként és gyógynövényként elismert növényfajta. Többek között sebgyógyító, gyulladáscsökkentő és égések elleni hatásokkal rendelkezik. Száraz, jól szellőző talajban és közvetett, világos fényben érzi a legjobban magát. Öntözni ritkán szükséges, nagyjából kéthetente egy alkalommal, mivel képes hosszabb időn keresztül tárolni a vizet.
Szaporítása egyszerű, egy levél levágásával és elültetésével megtehető. Beltéren terrakotta cserépben érdemes tartani, melyben vízáteresztő talajt használunk. Bár a növény szereti a világos, napos helyeket, a közvetlen napfénytől óvni kell, mivel károsítja a növényt. Az aloe vera leveleinek géljét széles körben használják a bőrápolásban, égési sérülések gyógyításában vagy bőrpír csökkentésében. Fontos azonban, hogy mértékkel alkalmazzuk, mert túlzott fogyasztása vesekárosodást okozhat. Összefoglalva, az aloe vera rendkívül hasznos és könnyen gondozható növény, mely szépségével és gyógyító hatásával sok otthon dísze.
2. Pozsgafa vagy majomfa (Crassula argentea)
A Pozsgafa, más néven majomfa (Crassula ovata), a varjúhájfélék családjába tartozik, és Dél-Afrika a természetes élőhelye. Karakterisztikus megjelenését húsos, sötétzöld levelei adják, melyeket széles, hosszúkás formájuk miatt sokan szeretnek bonsaiként nevelni. Ez a növény könnyen alkalmazkodik a szobai körülményekhez és megfelelő gondozás mellett hosszú életű, mutatós szobanövényként szolgálhat. A virágzási időszakában rózsaszín vagy fehér virágok borítják, ami a dekoratív megjelenést csak tovább erősíti.
A Pozsgafa gondozása viszonylag egyszerű, de vannak bizonyos követelményei. Világos vagy napos helyet igényel, de kerülni kell a közvetlen, erős déli napfényt, ami károsíthatja a leveleit. A növény nyáron magas, míg télen a hűvösebb, 10 fok körüli hőmérsékletet kedveli. Az öntözést nyáron mérsékelten igényli, télen pedig szinte teljesen szárazon kell hagyni, mert a túlöntözés könnyen gyökérrothadást okozhat. Tápoldatozásra csak nyáron van szükség, ilyenkor havonta egyszer a vízhez keverjünk kaktusz tápoldatot. A majomfa 2-3 évente igényel átültetést, ekkor használjunk jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű földkeveréket. Kártevői közé tartoznak a pajzstetvek és takácsatkák, melyek ellen alkoholos vattapamaccsal lehet védekezni. A növény szaporítása könnyű, dugványozással, nyáron lehet végezni.
3. Cikász pálma (Cycas revoluta)
A cikász pálma, egy lenyűgöző növény, melynek ősei már a dinoszauruszok korában is jelen voltak. Otthonunk dísze lehet, ugyanakkor mérgező és szúrós levelei miatt körültekintően kell vele bánni, különösen ha kisgyermekek vagy háziállatok is vannak a háztartásban. A cikász pálma fényigényes, de a tűző napfénytől óvni kell, nyáron napos, télen 13-16 Celsius fokos helyen érzi jól magát. Mérsékelt öntözést igényel, és párás környezetben prosperál.
A növény szaporítása magról és oldalhajtások levágásával is lehetséges. A magról való szaporítás hosszabb folyamat, mely magok ültetését és specifikus hőmérsékleti feltételek biztosítását igényli, míg az oldalhajtások levágása és ültetése gyorsabb és egyszerűbb módszer. A cikász pálma gondozása és szaporítása némi odafigyelést és türelmet igényel, de eredménye egy lenyűgöző, ősi növény látványa otthonunkban.
4. Háromélű kutyatej (Euphorbia trigona)
A Háromélű kutyatej (Euphorbia trigona) egy Afrikából, Mexikóból és az Egyesült Államok déli területeiről származó növény, amely kiválóan tűri a szárazságot és gyorsan növekszik. A kutyatejfélék családjába tartozik, annak ellenére, hogy megjelenésében a kaktuszokra hasonlít. A több méter magasra is megnövő növény jellemzően háromszög alakú szögletekkel, tojásdad alakú levelekkel és pirosas-barna tövisekkel rendelkezik.
A háromélű kutyatej gondozása viszonylag egyszerű. Nyáron tartsuk enyhén nedvesen a földjét, és gyakran trágyázzuk kaktusztápoldattal, télen viszont csak mérsékelten öntözzük, és trágyázást mellőzzünk. Napfényes vagy félárnyékos helyen egyaránt jól érzi magát. Bár ritkán virágzik, amikor mégis, apró, sárga virágai gyönyörű látványt nyújtanak. Ültetéskor jó vízelvezetésű, tápanyagokban gazdag kaktuszföldet használjunk.
5. Anyósnyelv (Sansevieria trifasciata)
Az anyósnyelv, más néven Sansevieria, az agávefélék családjába tartozik és eredetileg a trópusi Nyugat-Afrikából származik. Híres arról, hogy rendkívül ellenálló és szinte elpusztíthatatlan, így tökéletes választás szobanövényként. Rendkívül jól viseli a száraz környezetet, és nem igényel gyakori öntözést, emellett az árnyékos helyeket is jól bírja. Az anyósnyelv levelei képesek csökkenteni a levegőben lévő káros anyagok mennyiségét, ami további előnye ennek a növénynek.
Az anyósnyelv fajtái közül a leggyakoribbak a Sansevieria trifasciata 'Zeylanica' és a Sansevieria trifasciata 'Silver Hahnii'. Az anyósnyelv átültetése évente javasolt, lapos ültetőedénybe és B típusú virágföldbe. A szaporítása történhet oldalhajtásokkal, tőosztással vagy levéldugványozással. Az anyósnyelv levéldugványos szaporítása nyáron történik, de ezzel a módszerrel csak egyszínű utódokat nevelhetünk. A levéldugványokat enyhén nedves homokba vagy homok-perlit-tőzeg keverékbe kell helyezni, majd amikor gyökeret eresztettek, átültetni őket kisebb cserépbe.
6. Papiruszsás (Cyperus papyrus)
A papiruszsás (Cyperus papyrus) egy látványos és elegáns növény, amelyet hosszú, vékony és szőrszerű szárai tesznek különlegessé. Erre a fajra jellemző a szokatlan struktúrájú, esernyő alakú virágzat, ami nagyon dekoratív elemet ad a növénynek. A papiruszsás eredetileg Afrika trópusi és szubtrópusi területeiről származik, ahol többnyire a Nílus partjain találkozhatunk vele. A növény szárai belsejében fehér, papírszerű anyag található, melyet ókorban írás alapanyagként használtak.
A papiruszsás gondozása viszonylag egyszerű, de van néhány fontos tudnivaló. A növény szereti a sok fényt és a nedves környezetet, így leginkább tópartokon vagy mocsaras területeken érzi jól magát. Éppen ezért, ha dísznövényként szeretnénk használni, ideális választás lehet a kerti tavak, szökőkutak partjára, ahol a talaj állandóan nedves. A növény vízben állva is tartható, így különösen alkalmas arra, hogy vízparti kertek dísze legyen. Nem igényel különösebb talajtípust, jól érzi magát enyhén savanyú vagy semleges talajban. A papiruszsások ellenállóak és jól tűrik a betegségeket, de érdemes odafigyelni a túlöntözésre, mert a túl nedves környezet gyökérrothadást okozhat.
7. Kroton (Codiaeum variegatum var. pictum)
A Kroton csodacserje (Codiaeum variegatum var. pictum), a kutyatejfélék családjába tartozó, trópusi éghajlaton otthonos növény. Örökzöld, gazdag, színes levélzettel bír, mely a növény fajtájától függően színben és nagyságban is változhat. A kroton fajták között akadnak fűzlevelű változatok is, melyekkel különleges atmoszférát teremthetünk otthonunkban. A növény nagysága is a fajtától függ, bizonyos példányok akár a méteres magasságot is elérhetik. A kroton ideális választás lehet, ha gazdag színekkel szeretnénk feldobni otthonunkat, de figyelembe kell venni, hogy a növény méregtartalmú nedvétől allergiás reakciók is kialakulhatnak, így gyerekek és háziállatok elől érdemes távol tartani.
Bár a Kroton csodacserje igényes növény, kis odafigyeléssel lenyűgöző látványt nyújthat. Fontos tudnunk, hogy a növény rendkívül fényigényes, így világos helyet kell számára biztosítanunk, ugyanakkor óvakodnunk kell a túlzottan erős, tűző napsugárzástól és a huzattól. A talaját egyenletesen nedvesen kell tartani, de kerülni kell az eláztatást. A növény szereti a párás környezetet, ezért rendszeresen érdemes permetezni vagy zuhanyoztatni. A tápanyagutánpótlásról sem szabad megfeledkezni: nyáron hetente, télen a hőmérséklettől függően 2-3 hetente tápoldatozni kell. Az átültetés évente egyszer szükséges, a növény pedig tápdús, laza, enyhén savanyú talajban érzi legjobban magát. Szaporítása hajtásdugványokkal lehetséges, melyeket meleg vízben kell gyökereztetni. Fontos, hogy figyeljünk a növény egészségére, és ha levélszíneződést vagy kártevőket észlelünk, azonnal lépjünk közbe.
8. Buzogányfa, elefántláb (Beaucarnea recurvata)
A Beaucarnea recurvata, népszerűbb nevén buzogányfa vagy elefántláb, a pozsgás növények csoportjába tartozik. A növény Mexikóban ősidők óta él, melynek eredménye a szárazságtűrése, valamint a meleg és forró klíma iránti igénye. A növény nevének eredete a karakterisztikus törzsformájából adódik, melynek duzzadt, megvastagodott alakja elefántlábhoz vagy buzogányhoz hasonlít. A törzs nagy mennyiségű vizet képes tárolni, így túlöntözés nélkül, mérsékelt öntözéssel is jól érzi magát. Hosszú, fűszerű levelei a törzs tetején nőnek, így a növény magassága akár több méterre is megnőhet.
A buzogányfa gondozása viszonylag egyszerű, jól bírja az elhanyagolást és lassan növekszik, így a türelmes kertészek számára ideális választás. Közvetlen, erős fényben vagy teljes napsütésben a legjobban nő, de jól tűri a beltéri fényviszonyokat is. Jól vízelvezető, homokos talajban érzi a legjobban magát. A növény különösen érzékeny a túlöntözésre, ez az egyik leggyakoribb oka a levelek barnulásának és elszáradásának. A buzogányfa nem mérgező, de a levelei sérülhetnek a túlöntözéstől, az alulöntözéstől, a túlzott tápanyagellátástól vagy a lágyított víz használatától. Szaporítása oldalhajtásokkal lehetséges, bár ez gyakran nem jár sikerrel.
9. Kínai hibiszkusz (Hibiscus rosa-sinensis)
A Hibiszkusz (Hibiscus rosa-sinensis), vagy más néven kínai mályvacserje, egy igazán pompás szobanövény, melynek virágai különböző színekben és formákban jelenhetnek meg: piros, lazacszínű, sárga, fehér, narancs-, és rózsaszínben, egyszerű vagy teltvirágú alakban. A hibiszkusz örökzöld cserje, nagy, többnyire karéjos levelekkel, melynek virágai egyedül vagy csoportosan állnak, termése pedig ötrekeszű tok. Általánosan 20-40 cm magas növényként kerülnek árusításra, de a kifejlett növény virággal akár 1-2 méter magasra is megnőhet. Fényes, sötétzöld levelei és bokros, terebélyes habitusa teszi különösen dekoratívvá.
A hibiszkusz gondozása egyszerű és köszönettel jelzi a ráfordított gondoskodást. Bár télállónak nem mondható, ám télen fagymentes helyre helyezve jól érzi magát. Virágzása nyáron van, amikor a világos, széltől és esőtől védett helyet kedveli. Szükséges a rendszeres és bőséges öntözés, hogy a gyökérlabdája ne száradjon ki. Tápanyag-utánpótlás szintén fontos, főként a virágzási időszakban. Metszéssel szép formát kaphatunk, illetve az elnyílt virágok eltávolításával hosszabb ideig élvezhetjük virágait. Hibiszkuszaink virágai a teraszon vagy az erkélyen is csodálatos látványt nyújtanak.
10. Aranypálma (Dypsis lutescens)
Az Aranypálma, más néven Dypsis lutescens, a pálmafélék családjába tartozó trópusi növény. Eredetileg Madagaszkáron őshonos, de napjainkban világszerte elterjedt szobanövény. Karakterisztikus jegye a dús, legyezőszerűen elágazó levelei, melyek az arany színárnyalatú száraikkal gyönyörű kontrasztot alkotnak. Az egész évben zöld színű, így folyamatosan díszítő értékkel bír. A megfelelő ápolással a növény akár 2 méter magasra is megnőhet.
Az Aranypálma növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges a világos, de közvetlen napfénytől védett helyiség, ahol a hőmérséklet nem esik 16 Celsius-fok alá. Az öntözés mértéke a talajnak a kiszáradásától függ, ám az túllocsolást kerülni kell, mert az gyökérrothadást okozhat. A száraz levegőt nem kedveli, ezért ajánlatos a leveleit rendszeresen permetezni. A szaporítása lehet magról, vagy a tőosztással, ahol a szétvált részekből új növények nevelhetők. A gondozása közben figyelni kell arra, hogy nem tolerálja a huzatot, és bizonyos kártevők, például a levéltetvek, támadásainak lehet kitéve.
11. Csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides)
A csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides) eredetileg Délkelet-Ázsiából származó, örökzöld kúszónövény, mely nem tartozik a valódi jázminok nemzetségébe, de csodálatosan illatos virágai miatt ezt a nevet kapta. Napos és félárnyékos helyeken egyaránt jól fejlődik, bár természetes élőhelyén akár 8-10 méteres magasságot is elérhet, itthon leginkább 1-2 méteres méretben találkozhatunk vele. A fényes, ovális, sötétzöld levelekkel borított szárak csúcsán nyílnak a gyönyörű fehér, csillag alakú virágok, amelyek idővel krémfehérré változnak, és lenyűgözően illatoznak.
A csillagjázmin ápolása során ügyeljünk arra, hogy közepesen tápanyagdús, jól vízáteresztő talajba ültessük, mely lehet semleges, lúgos vagy enyhén savas is. Télen célszerű hűvös, világos helyen tartani, és mivel mérsékelten fagytűrő, fontos, hogy a helye legyen széltől védett. Nyáron a talaját tartsuk folyamatosan nedvesen, télen azonban várjuk meg, hogy a talaj felső rétege megszáradjon az öntözések között. Nem igényel különösebb metszést, de tavasszal érdemes eltávolítani a beteg és elhalt hajtásokat. A csillagjázmin általában ellenálló a betegségekkel szemben, de időnként megkaphatja a takácsatkák és a viaszos pajzstetvek. Szaporítása bujtással vagy félfás dugvánnyal lehetséges a tavaszi hónapokban.
12. Gyöngyfüzér (Senecio rowleyanus)
A Gyöngyfüzér, más néven zöldborsólevelű szeneció (Senecio rowleyanus) egy igen érdekes megjelenésű növény, melyet a díszítő növények kedvelői igencsak előszeretettel választanak. Mint neve is sugallja, a növény sajátossága a különleges formájú levelekben rejlik, melyek hosszú, lelógó hajtásokon nőnek, mintha gyöngyök lennének egy függő ékszeren. A természetes mintázat, melyet a zöldborsólevélben látunk, valóban egy gyöngysorhoz hasonlít, egyedi és egyben szemet gyönyörködtető látványt nyújt.
A Gyöngyfüzér gondozása egyszerű, hasonlóan a többi pozsgás növényhez. Előnyben részesíti a napos, világos helyeket, ahol a hajtásai szabadon, természetes módon lóghatnak. Az öntözés mértéke közepes, télen pedig szinte alig igényel vizet. A szép és egészséges növekedés érdekében nyáron ajánlott havonta egyszer tápoldatozni, kaktusz tápoldat alkalmazásával. A Gyöngyfüzér szaporítása letört hajtások segítségével történik, melyeket 1-2 napig száradni kell hagyni, majd homokos földbe ültetni. Ezek a paraméterek segítenek abban, hogy a Gyöngyfüzér hosszú ideig díszítse otthonunkat.
13. Bazsalikom (Ocimum basilicum)
A bazsalikom (Ocimum basilicum), az ajakosvirágúak családjába tartozó fűszernövény, amely elsősorban a mediterrán konyha kedvelt alapanyaga. A bazsalikomot sokoldalú felhasználási módjaiért értékelik: jellegzetes, erős illata és íze nélkülözhetetlen a pizza, a pesto, vagy a caprese saláta elkészítésekor. Levelei zöld színűek, de vannak olyan fajtái is, melyeknek vöröses, lila, vagy éppen csíkozott levelei vannak. Mind friss, mind szárított formában felhasználható, de az igazi ízélményt a friss levelek biztosítják.
A bazsalikom gondozása viszonylag egyszerű. A növény szereti a napos, meleg helyeket, és a rendszeres öntözést, ugyanakkor a túl sok víz is káros lehet számára. A bazsalikom évelő növény, de Magyarországon általában egynyári növényként nevelik, mert fagyérzékeny. Átteleltetése csak enyhébb teleken vagy beltéri körülmények között lehetséges. Szaporítása általában magvetéssel történik, de dugványozással is eredményesen szaporítható. A bazsalikomnak nemcsak gasztronómiai szerepe van, hanem dísznövényként is elhelyezhető, ráadásul illatos levelei távol tartják a legyeket és más kártevőket.
14. Gardénia (Gardenia jasminoides)
A Gardénia, vagy más néven jázminvirág (Gardenia jasminoides), dél-kelet Ázsiából származó, örökzöld dísznövény. Igazán csodás megjelenésű növény, amelynek sötétzöld, fényes, kerekded alakú levelei egész évben szemet gyönyörködtetőek. A gardénia jellegzetes fehér virágai nem csak szépségükkel, de intenzív, édes illatukkal is lenyűgözik a természet szerelmeseit. Ráadásul a növény az év több szakaszában is virágozhat, függően a gondozási körülményektől.
Mégis, a gardénia gondozása némi odafigyelést igényel. A növény szereti a világos helyeket, de kerülni kell a közvetlen, tűző napfényt. Emellett, a gardénia a hőingadozást és a huzatot sem tolerálja jól. A gondozás során rendszeres és bőséges öntözésre van szükség, ugyanakkor télen az öntözés gyakoriságát csökkenteni kell. A gardénia optimális fejlődéséhez és szép virágzáshoz szükséges a megfelelő tápanyag-ellátás is. Tápoldatozásához márciustól-októberig kálium-foszfor és vas tartalmú tápoldatok használata ajánlott. Talajigénye enyhén savanyú, ezért a tőzeges, kissé savanyú talajban érzi igazán jól magát. A szaporítása hajtásdugványról a legegyszerűbb, a virágzás után pedig fontos, hogy kevesebb öntözést és tápoldatozást kapjon, és hűvösebb helyre kerüljön.
15. Szobakőris (Radermachera sinica)
A szobakőris, vagy tudományos nevén Radermachera sinica, egy Délkelet-Ázsiából származó, népszerű szobanövény. Kiválóan alkalmazkodik beltéri körülményekhez, díszítő értékét a levelei adják, amelyek élénkzöld színükkel, pálmalevelű formájukkal a szobában egy mini trópusi oázist képesek létrehozni. Gyors növekedése, hosszú élettartama és egyszerű gondozása miatt sokan választják.
A szobakőris ideális tartási helye a világos, de közvetlen napsütéstől védett helyek. Nyáron a hőmérséklete lehet meleg, de télen sem szeret nagyon lehűlni, a minimum hőmérséklete a 15°C. Az öntözést mérsékelt, de rendszeres ütemben igényli, télen ritkábban, tavasztól őszig pedig jobban értékelheti a víz jelenlétét. Továbbá, szereti a párás környezetet, ezért célszerű a leveleit időnként megpermetezni. Szükséges még figyelembe venni, hogy érzékeny a különböző kártevőkre, például levéltetvekre, pajzstetvekre, takácsatkákra és tripszekre, amik a növény egészségét jelentősen befolyásolhatják.
16. Bunkóliliom (Cordyline minalis)
A bunkóliliom, tudományos nevén Cordyline fruticosa, egy egzotikus megjelenésű növény, amely Kelet-Ázsiából és India trópusi területeiről származik. A növény neve a gyökereken található bunkószerű megvastagodásból ered. Előnye, hogy a gyökérrendszer ápolása egyszerű, nem igényel nagy szakértelmet. A bunkóliliom faformájú növény, ami akár másfél méter magasra is megnőhet. Lándzsa alakú, széles, lágy tapintású levelekkel rendelkezik, színük változatos, gyakran többszínű. Virágai lilás-rózsaszínűek, bár nem feltétlenül tekinthetők díszesnek.
A bunkóliliom egy világos, de közvetlen napsütéstől mentes helyet igénylő növény. A melegkedvelő jellegéből adódóan a fény-, hő- és vízigénye jelentős, így nem érdemes túl hűvös, sötét helyen tartani. Tápanyagigénye mérsékelt, különösen a nitrogén tekintetében. A növény szaporítása a hajtáscsúcs dugványozásával vagy sarjak leválasztásával történhet. Az átültetést általában február végén, márciusban célszerű elvégezni. Érdemes odafigyelni, mert a bunkóliliomra érzékenyek lehetnek a pajzstetvek, takácsatkák és tripszek. A túlöntözés és a rendszertelen öntözés pedig problémákat okozhatnak a növény számára.
17. Óriási sünkaktusz (Echinocactus grusonii)
Az óriási sünkaktusz (Echinocactus grusonii) egy lenyűgöző, gömb alakú kaktusz, melynek származási helye Mexikó szubtrópusi területei. A növény széles, gömb formája elérheti akár a 75 cm-es átmérőt, miközben a magassága 0,5-1,2 méter között változhat. A kaktusz mintegy 30 bordával rendelkezik, melyek különböző szögeket írnak le a felületén. A srága színét, mintegy 5 cm hosszú tüskék adják, melyek a kaktusz leveleiként funkcionálnak.
Ez a kaktuszfajta jellemzően a nyári hónapokban virágzik, ekkor bontja ki csodálatos, sárga, harang alakú virágait. A virágok a növény gyapjasan szőrös virágzati szárának végén jelennek meg, mely elérheti a 30 cm-es átmérőt is. Az óriási sünkaktusz gyümölcse egy 2 cm hosszú, fehér gyapjas bogyótermés. Az elhelyezésnél a napos fekvést és a jó vízáteresztő talajt részesíti előnyben. Szaporítása magvetéssel történik, áprilistól júniusig, és fontos, hogy a növényt kaktuszföldben és meleg helyen tartsuk. Ugyanakkor vigyázni kell a különböző kártevőkre, mint például a gyapjastetvek, amelyek károsíthatják a növényt.
18. Robinkaktusz (Gymnocalycium mihanovichii)
A Robinkaktusz (Gymnocalycium mihanovichii) rendkívül népszerű szobanövény a kaktuszrajongók körében. Eredetileg Dél-Amerika, pontosabban Észak-Paraguay trópusi területeiről származik. Különleges jellemzője a lapos gömb alakú habitusa és a kevésbé tövises, 1 cm-es, görbe levelei. Virágai csodaszépek: harang alakúak, aktinomorfak (tengely-szimmetrikusak), színük sárgászöld vagy fehér, átmérőjük pedig 3-4 cm.
A Robinkaktusz gondozása egyszerű, ám néhány fontos szempontot érdemes figyelembe venni. Ideális helye a napos, világos ablakpárkány, de egy hidegházban is jól érzi magát. Szaporítása magvetéssel és dugványozással lehetséges. Kaktuszföldbe ültessük, és tartsuk meleg, száraz helyen; télen pedig tartsuk szárazon. Egy különleges változata a G. m. var. friedrichii 'Rubra', amelynek teste vörös színű - ez annak köszönhető, hogy nem tartalmaz klorofillt, így Trichocereusra oltják. Ne feledjük azonban, hogy a Robinkaktusz gyakran szenved gyökértetvek támadásától.
19. Csüngő varjúháj (Sedum morganianum)
A Csüngő varjúháj (Sedum morganianum), másnéven "szamárfarkú", egy Mexikóból származó, különleges megjelenésű pozsgás növény. Lógó, kékes-zöld levelekkel borított, hosszú és vastag szárai azért is említésre méltóak, mert a növény gyakran hasonlít a szamár farkára. Törékeny természete miatt a levelei könnyedén leeshetnek, ezért gondozásához függő virágkosár javasolt. A Csüngő varjúháj tavasszal és nyáron rózsaszínű, vörös vagy levendula színű csillag alakú virágokkal díszíti otthonunkat. Fontos tudnivaló, hogy bár a növény nem mérgező, nem szabad összetéveszteni a mérgező kutyatej növénnyel.
A Csüngő varjúháj növény napfény- és hőigénye kifejezetten magas, legalább négy óra napfény vagy erős fény szükséges a fejlődéséhez, és 18-24 °C hőmérséklet ideális számára. A háztartások alapvető páratartalmát jól tűri. Vízigénye azonban alacsony, mint a pozsgás növények többségének, túlöntözése gyökérrothadást és halált okozhat. Szaporítása szárdugványokkal és levéldugványokkal lehetséges. Betegségek közül leggyakoribb a gyökérrothadás, kártevői között pedig a pajzstetű és a levéltetű szerepel. Táplálkozási igénye a növekedési időszakban nagy, ekkor havonta tápoldatozni kell, télen viszont nem szükséges. Pihenési időszakban hűvös, közepes fényű helyet igényel. Talajában a gyors vízelvezetés és a lazább szerkezet előnyös.
20. Sövénykutyatej (Euphorbia lactea 'Cristata')
A Sövénykutyatej, tudományos nevén Euphorbia lactea 'Cristata', egy lenyűgöző pozsgás, mely szokatlan, hullámzó, agyagszerű szárakkal büszkélkedik. Ezek a szárak sűrűn, szabálytalanul elágaznak, mintha egy művész ecsetvonásait néznénk, ezzel egy izgalmas vizuális élményt nyújtva a szemlélődőnek. A növény különleges megjelenése mellett, a sövénykutyatej kedvező gondozási igénye miatt is kedvelt a pozsgások rajongói között. Különleges szára szürkés-zöld színű, fehér csíkozással, melyek tövisekkel vannak tarkítva.
A Sövénykutyatej gondozása közepesen könnyű, így a kezdő növénytartók számára is ideális választás lehet. Fontos tudni, hogy a növény nedvétől óvakodni kell, mivel az mérgező és bőrirritációt okozhat. A növény a legalább 13°C-os hőmérséklet igényli, de optimális körülmények között 21-24°C-on érzi a legjobban magát. A sövénykutyatej erős, közvetlen napfényt kedvel, de a szórt fényt is jól viseli. Az öntözés mértékét a növekedési időszakban és télen egyaránt figyelembe kell venni. Tavasztól őszig meg kell várni, míg a talaj majdnem teljesen kiszárad, és csak akkor öntözni alaposan. Télen az öntözést minimalizálni kell, hogy a növény ne zsugorodjon össze.
21. Tarka sárkányfa (Dracaena marginata)
A tarka sárkányfa (Dracaena marginata) a Dracaenaceae családba tartozó, kedvelt szobanövény, amely eredetileg Madagaszkár trópusi és szubtrópusi területeiről származik. A növény elérheti a 2-3 méteres magasságot is, jellemzően karcsú, pálmaszerű törzzsel és sötétzöld, széles, csíkos levelekkel. A levelek szélénél jellemző a vöröses, rózsaszín vagy világoszöld színű csíkozás, innen ered a "tarka" jelző a nevében. A növénynek lassú a növekedési üteme, de a megfelelő körülmények között hosszú éveken át dísze lehet otthonunknak.
A tarka sárkányfa gondozása viszonylag egyszerű, azonban néhány alapvető szabályt be kell tartani. A növény a világos, de nem közvetlen napfényt kedveli, ideálisan pedig szobahőmérsékleten (18-25°C) érzi jól magát. Öntözése rendszeres, de mérsékelt legyen, a talajnak soha ne engedjük teljesen kiszáradni, viszont a túlöntözést sem tolerálja. Tápanyag utánpótlásra általános zöldnövény tápoldattal szükség van, ezt a növekedési időszakban (tavasz-ősz) célszerű kéthetente adni. A sárkányfa a száraz levegőt nehezen viseli, ezért a levegő párásítása ajánlott. Szaporítása tavaszi és nyári időszakban a legideálisabb, ehhez fej- vagy szárdugványokat, illetve törzsdarabokat használhatunk. A tarka sárkányfát veszélyeztető betegségek és kártevők közé tartoznak a szárazság okozta problémák, túl hideg vagy túl nedves környezetben fellépő gombás megbetegedések, valamint a tápanyaghiány.
22. Lantlevelű fikusz (Ficus lyrata)
A Lantlevelű fikusz, vagy tudományos nevén Ficus lyrata, rendkívül népszerű dísznövény, mely a Moraceae (fűzfa) családjába tartozik. Az Afrika trópusi részeiről származik, jellegzetes, nagyméretű, zöld lant alakú leveleinek köszönheti a nevét. A növény általában 2-3 méter magasra nő meg, de ideális körülmények között akár ennél is magasabbra is megnőhet. Ragyogó, sötétzöld levelei a helyiség bármely pontján hívogatóan fénylenek, a fikusz pedig remekül érzi magát a lakás bármely pontján.
Gondozása egyszerű, és kezdő kertészek számára is ideális választás. A Lantlevelű fikusz szereti az egyenletes hőmérsékletet, a világos, de szűrt fényt. Kerüljük a közvetlen napfényt, viszont az ablak közelében, félárnyékban jól érzi magát. Bár szereti a nedves levegőt, elviseli a szárazabb körülményeket is, ha időnként permetezzük a leveleit. Az öntözést mértékletesen és rendszeresen végezzük, hagyva, hogy a talaj felszíne kiszáradjon két öntözés között. A növény fejlődése érdekében időszakonként tápoldatozás javasolt, különösen a téli hónapokban. Szaporítása dugványozással történik, amihez a növény egyik hajtását használjuk fel.
23. Fáskövirózsa (Echeveria spp.)
A Fáskövirózsa (Echeveria spp.) egy csodálatos pozsgás növény, mely Dél-Amerika száraz, kopár területeiről származik. Különleges és szemet gyönyörködtető jelenség, legfőképpen húsos, szürkészöld vagy lilás árnyalatú levelei miatt, melyek rosettát formálnak. Ezen levelek tövéből nőnek ki a hosszú virágzó szárak, melyeken csüngő, harang alakú, gyakran rózsaszín vagy sárga virágok pompáznak.
A Fáskövirózsák könnyen gondozhatóak, ideálisak kezdő kertészkedőknek, de gyakorlott zöld ujjúak is előszeretettel tartják őket. Nem szükséges metszeni őket, a gondozásuk legfontosabb része a megfelelő vízellátás és vízelvezetés, valamint a rendszeres átültetés. Szaporítani több módon is lehet: magról, levéldugványokról és sarjakról egyaránt. Betegségeik között a leggyakoribbak a gyökerek és a levelek rothadása, ezek megelőzése érdekében fontos a megfelelő öntözési technika alkalmazása.
24. Házi kövirózsa (Sempervivum tectorum)
A Házi kövirózsa (Sempervivum tectorum), számos pozsgás növény közül kiemelkedik lenyűgöző formájával és hihetetlen ellenálló képességével. Természetes élőhelyein, a napos hegyoldalak mészkőszikláinak repedéseiben bújik meg, ahonnan kitartóan életre kél és pompázik a sziklakertekben és kőedényekben. A szépség mellett a történelem is hozzájárul érdeklődésünk növeléséhez: az ókorban Jupiter istenséghez társították és védelmi céllal a házak tetejére ültették, innen ered a neve is, mely latinul "a tetőn élő" jelentést hordoz. Húsos tőlevélrózsái pedig pompás struktúrát alkotnak, míg a talajon alacsony egybefüggő szőnyeget képeznek.
Szépsége és érdekes történelmi háttere mellett, a kövirózsa népszerűségének titka részben a rugalmasságában és könnyű gondozásában rejlik. Szárazságtűrő, napfényimádó és igénytelen, emellett a levelek lédúsak, vizet raktároznak, és körkörös formában mintáznak. Virágai csillag alakúak, június-júliusban hosszú elágazó szárakon jelennek meg. Szaporítása egyszerű, a fiókrozetták leválasztásával történik. Teljes mértékben télálló, rövid indákkal terjeszkedik. A rozetták a virágzás után elpusztulnak, de az indák végén számos fióknövényt hagynak maguk után, biztosítva a következő generáció számára az életet. Ez a növény szó szerint "örökké él", éppen ezért a tudományos neve, a "sempervivum" is a latin "semper" (örökké) és "vivo" (él) szavakból ered. A kövirózsa nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem gyógyító tulajdonságokkal is rendelkezik: leveléből kinyert zöldes színű folyadék kiváló gyulladásgátló hatású szer.
25. Fatermetű kövirózsacserje (Aeonium arboreum)
A Fatermetű kövirózsacserje (Aeonium arboreum), eredetileg a Kanári-szigetekről származó dísznövény, mely a pozsgás félcserjék közé tartozik. Struktúrája hasonlít a télálló kövirózsa fajokra, így nagyszerű választás a szobanövényeket kedvelőknek. Egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az elágazó törzs, melynek végén mutatós tőlevélrózsákba tömörülő levelek helyezkednek el. Bordó és sötétbordó fajtái a legnépszerűbbek a termesztők körében, melyek az intenzív fényben még látványosabbak.
A Fatermetű kövirózsacserje időnként nagyméretű kúpos fürtvirágzatot nevel, melynek virágai sárgászöldek, leveleinek színe pedig a zöldtől a sötétbíborig terjedhet. Fényigényes növény, ezért nyáron a szabadban tartása javasolt, ahol élvezheti a napfényt. A növény rendszeres öntözést igényel a növekedési időszakban, de a nyári pihenőidőszakban a vízadagot csökkenteni kell. A növény teleltetése hűvös helyen történik, kb. 5-10°C-on, miközben mérsékelt az öntözés. Potenciális kártevői a viaszos pajzstetvek és levéltetvek. Szaporítása magvetéssel vagy hajtásdugványozással lehetséges.
26. Pompás szemölcsliliom (Haworthiopsis fasciata)
A Pompás szemölcsliliom vagy népies nevén Pompás tőrózsa (Haworthiopsis fasciata) a sivatagi területekről származó, apró termetű pozsgás növény, amely leginkább a Gasteria nemzetséggel áll közeli rokonságban. Levelei kis aloékat idéznek, spirálisan helyezkednek el és jellemzően sűrűn gyöngyözött, kérges felületűek. Érdekes tulajdonságuk, hogy a levél végén kis ablakszerű, áttetsző foltok találhatók, melyek a növény számára szükséges fény átengedését szolgálják.
Kifejlett állapotban magassága 5-15 cm közötti, virágai fehér színűek. A növény napsütötte helyre, meleg klímára vágyik, de vízmennyiségre érzékeny, szárazságtűrő. Rendszeres tápanyagutánpótlást meghálál, amit a gazdag, tápanyagokban dús kaktuszföld biztosíthat számára. Mindezek mellett meglehetősen igénytelen és jól bírja a száraz, forró nyarakat is, így kiváló választás lehet pozsgás növények kedvelői számára.
27. Jukka Pálma (Yucca spp.)
A Jukka Pálma, vagy más néven Pálmaliliom (Yucca), egy gyönyörű, szívós, különleges megjelenésű növény, mely Közép-Amerikából származik, különösen Mexikóból. Ezt a növényt könnyű felismerni jellegzetes, sötétzöld, vastag és kemény leveleiről, melyek közvetlenül a törzsből nőnek ki. A jukkák többféle változata létezik, mint például a Pálmaliliom, Kerti pálmaliliom, Ágastörzsű pálmaliliom, Pompás pálmaliliom, Csőrös jukka, Szappanjukka és a Kékes-zöldes levelű bokros fajta.
A Jukka Pálma különösen igénytelen növény, mely szereti a napfényes, meleg helyeket, bár a szobahőmérséklet is megfelelő számára. Télen viszont hűvösebb környezetet preferál. Nyáron bőséges öntözést igényel, míg ősszel és télen kevesebbet. A tápoldatozást nyáron kéthetente érdemes elvégezni, de ősztől-tavaszig nem szükséges tápanyagot adni. Virágai, melyek fehér harangvirágra hasonlítanak, általában csak az idősebb növényeken jelennek meg. Az átültetést csak akkor javasoljuk, ha a növény kinőtte jelenlegi cserépjét, a talajcserét évente vagy kévente lehet elvégezni. Szaporítása szár- vagy hajtásdugványról lehetséges. Figyelemre méltó, hogy a Jukka Pálma ellenálló a legtöbb betegség és kártevő (mint például a pajzstetvek és gombás megbetegedések) ellen, így hosszú életű és szép szobanövényt eredményezhet egy napos, világos lakásban.
28. Meyer citromfa (Citrus × meyeri)
A Meyer citromfa (Citrus × meyeri) egy különleges citrusfajta, melyet 1908-ban fedeztek fel a pekingi régióban. Nevét Frank N. Meyer után kapta, aki az amerikai mezőgazdasági minisztérium botanikusaként a világ különböző tájain kereste a különleges növényfajtákat. A Meyer citromfa télálló képessége rendkívül imponáló: akár -8 Celsius fokos hőmérsékletet is képes túlélni, ezért kiválóan alkalmas dézsás tartásra. A növény szabálytalan növekedésű és sötétzöld levelekkel rendelkezik, ami különösen vonzóvá teszi a kertekben. Tavaszi trágyázás segíti a bő termést, míg a téli időszakban hidegházban tartható. Szaporítása oltással és dugványozással is lehetséges.
A Meyer citromfa gyümölcse pedig igazi csemege: az éretlen állapotban sárga színű citrom érett korában narancssárgává válik. Az íze kevésbé savas, inkább édeskés, mely valószínűleg a növény narancs és citrom, vagy mandarin és citrom kereszteződéséből eredeztetett örökségének köszönhető. A gyümölcs héja nagyon aromás, erős, fűszeres ízzel rendelkezik, ami egyedülállóvá teszi ezt a fajtát. Ezt az ízvilágot a nemzetközi konyhákban nagyon kedvelik, és különösen jól alkalmazható limonádékhoz és más frissítő italokhoz.
29. Norfolk-szigeti araukária, szobafenyő (Araucaria heterophylla)
A Norfolk-szigeti araukária, vagy közismert nevén szobafenyő, az Araucariaceae családba tartozik, melynek eredeti élőhelye a Dél-csendes-óceáni Norfolk-sziget. Természetes környezetében lenyűgöző méretűre, akár 60 méteres magasságra is megnőhet. Látványossága a többszintes, szimmetrikus ágrendszere, melynek köszönhetően szobanövényként rendkívül népszerű. A növény gondozásánál fontos figyelembe venni, hogy az elhelyezés során minden irányból egyformán kapjon fényt, de kerüljük a közvetlen tűző napot.
A szobafenyő gondozása viszonylag egyszerű. Télen a hűvös, 10-16°C-os hőmérsékletet kedveli, míg nyáron jól érzi magát félárnyékos helyen, szabadban is. Az öntözést mérsékelt mértékben végezzük, a talajt mindig tartsuk mérsékelten nedvesen, télen azonban ritkábban öntözzünk. Tavasszal és nyáron tápoldatot adhatunk a növénynek. Párás levegőt kedvel, így leveleinek permetezése ajánlott. Átültetését 2-3 évente érdemes elvégezni, savanyú kémhatású virágföldbe. Szaporítása dugványozással lehetséges, melyhez télen magas talajhőmérsékletre van szükség. Ritkán szenved kártevőktől, de ha a gondozása nem megfelelő, lehulló ágak és tűlevelek formájában jelezheti.
30. Pompás papagájvirág (Strelitzia reginae)
A Pompás papagájvirág (Strelitzia reginae) elsősorban Dél-Afrikában őshonos, amelynek virágai a trópusi madarak színes tollazatát idézik. Egyediségét és lenyűgöző megjelenését a nagyméretű, élénk színű virágok adják, amelyek akár 10-15 cm hosszúságúak is lehetnek. A növény nevét egy brit királynéról, Sarolta Zsófiáról kapta, aki szenvedélyes növénygyűjtő volt, és a pompás papagájvirág a 18. században került be a gyűjteményébe. Virágai narancssárga, kék és fehér színben pompáznak, míg a levelei hosszúak és széles zöld szalagokra emlékeztetnek, amelyek a banánfák leveleire hasonlítanak.
Mivel a Pompás papagájvirág igazi trópusi növény, gondozása egyes területeken speciális igényeket támaszthat. Fényigényes növény, tehát a növényeknek elegendő napfényre van szükségük a virágzás érdekében. A talajnak jól vízáteresztőnek kell lenni, de a növényt rendszeresen öntözni kell, hogy a talaj nedvességtartalma megfelelő maradjon. Ezenkívül havonta ajánlott tápanyagot adni a növénynek a növekedési időszak alatt. A szobahőmérsékletű környezetben a növény évente akár kétszer is átültethető, és a tőosztással vagy magvetéssel is szaporítható. Télen a növénynek hűvös, de fagymentes helyre van szüksége. A papagájvirág néha takácsatka vagy pajzstetű fertőzést kaphat, ezért a növény egészségének rendszeres ellenőrzése ajánlott.