A 20. század elején az autóipar gyorsan fejlődött, és az új technológiai vívmányoknak köszönhetően az emberek számára az autózás egyre inkább elérhetővé vált. Azonban a városi környezetben az autózás népszerűségének növekedésével egy időben a parkolás problémája is egyre sürgetőbbé vált. A városok utcáin egyre több autó kereste a ritka parkolóhelyeket, és sokan szembesültek azzal a kihívással, hogy nem találnak megfelelő helyet a járművüknek. Ebben a környezetben jelent meg Brooks Walker, egy feltaláló, aki egy forradalmi megoldást kínált a parkolás problémájára.
Az 1930-as évek elején Brooks Walker egy új, kifinomult megoldást hozott létre a párhuzamos parkoláshoz egy ötödik kerék kifejlesztésével, amely kizárólag a parkolásra szolgált. Ez a segédkerék egy jármű csomagtartójában van elrejtve, és szükség esetén hidraulikus pumpákkal és fogaskerekekkel nyomják le a földre. Egy egyszerű karral a műszerfalon a kerék leereszkedik a földre és körbefordítja az autót a könnyebb parkolás érdekében. Miután az autó a parkolóhelyén van, egy másik kapcsoló visszaállítja az autót eredeti helyzetébe.
Ezt az ötletet Walker 1932. március 21-én nyújtotta be szabadalomként, és ugyanazon év december 6-án kapta meg rá a jogot. A szabadalom leírja az ötödik kerék működését és funkcióját a járművön belül. Néhány évvel később, 1953-ban Walker úgy döntött, hogy módosít egy Packard Cavalier-t, hogy bemutassa prototípusát a világnak. A Packard a luxust képviselte és vonzó volt a felső osztály számára. Lehet, hogy Walker ezt az autót és demográfiai csoportot akarta használni annak bemutatására, mennyire egyszerű a rendszer használata és hogy bárki kényelmesen használhatja. A sofőrnek csak kapcsolókat kellett megnyomnia a műszerfalon.
Walker az évek során különböző autókiállításokon mutatta be újítását. Azonban újító koncepcióját nem fogadták olyan sikeresen, ahogyan remélte. A magas gyártási költségek és a csomagtartó hiánya miatt az ötlete elutasításra került. Előremutató parkolási megoldását nem vezették be nagy mértékben. A ma önmagukat parkoló autók valósították meg könnyebb parkolásra vonatkozó vízióját.
1952:
1952. október 19-én egy kaliforniai Piedmontból származó feltaláló észrevette, hogy az autók egyre nagyobbak, miközben a parkolóhelyek egyre szűkülnek. Feltalálta a "Park-Car"-t, amely egy olyan autó volt, amely a pótkereket használta fel a hirtelenebb kanyarodáshoz és a párhuzamos parkolás segítéséhez. A gumiabroncs az autó csomagtartójából ereszkedik le, felemelve a hátsó két kereket a talajról, és forgószerkezetként működik, amely elforgatja vagy kipörgeti az autó hátsó részét bármilyen szűk helyről.
"Az új, egyre nagyobb autókkal és a zsugorodó parkolóhelyekkel Kalifornia Piedmont városában egy feltaláló olyasmit fejlesztett ki, ami enyhíti a sofőrök fájdalmát: a pótkereket hasznos munkára fogta. Ez a szerkezet a parkoló autó, és azt mondja, bármilyen típusú autóba beépíthető.
Nézzük, hogyan működik:
A meghajtótengelyről véve az áramot, a pótkerék belendíti a hátsó tengelyt a szabad helyre, aztán egyszerűen visszahúzza a pótkereket, és máris kiállhat az útra. Ez kényelmes megoldás a nehezen megközelíthető garázsok parkolásánál is. Íme egy keskeny bejáró, de a hasznosított pótkeréknek köszönhetően az autó saját sugarában teljes kört tud fordulni, így a parkolás egyszerű. Még a legrosszabb sofőr is kárt okozás nélkül be tud állni a garázsba ezzel az 5. kerék meghajtással."